Most, hogy sábesz egyre korábban köszönt be – a mai napon az egész évben a legkorábban, 15:34-kor –, a szombati étkezésekre szokás már csütörtökön elkezdeni készülődni. S nem titok, hogy a vallási buzgalom mellett a fő faktor az idő, helyesebben annak hiánya. Ha esetleg ön is időhiányban szenved, halassza jövő hétre ennek az ételnek az elkészítését, azonban ha a ma délelőttje a készülődésről szól, és még nincs kigondolt menü a fejében, ez egy remek alkalom arra, hogy kipróbálja a receptet és ezt a levest is tálalja a sábeszi asztalon.
Míg az egyszerűbb előételeket mint például az olívabogyó-krémet (hamarosan erről is írok receptet), vagy a zsidótojást, ráér péntek délelőtt is elkészíteni, viszont egy leves már hosszabb időt vesz igénybe, s érdemes elkészíteni már csütörtökön, ráadásul így még az ízek is jobban összeérnek péntek estére.
Zöldségleves
Nagyjából ahányan vagyunk, annyiféleképpen készítjük, elsőre nem is hangzik túl izgalmasnak, ezért szeretek én mindenféle fantázianeveket adni az ételeknek amiket elkészítek, hogy nagyobb kedvet csináljak a kóstolásra; végső soron pedig mind a saját kreálmányaim, a receptes könyvet pedig csak azért használom, hogy legyen mitől eltérni.
Szóval, az elmúlt években sikerült kikísérleteznem egy tökéletes „kerti zöldségleves gazdagon” levest – rendben, tudom, nem a legkreatívabb név, viszont nagyon finom. Kerti, mert legalábbis egy része a kertből származik, és gazdag, mert ha már zöldségleves, akkor ne csak pár darab répa, burgonya és zeller úszkáljon a sárga lében.
Amiket én használok
- 4 db nagyobbacska paradicsom
- 3 db normál méretű vöröshagyma
- 1 db fehérhagyma
- 1 db fokhagyma az összes gerezdjével
- 1 csokor petrezselyem
- Fél zellergumó
- 1 egész zeller zöldje
- 5–6 db közepes méretű burgonya
- 3–4 db nagyobb sárgarépa
- 1 db nagyobb fehérrépa
- 4 ek. extra szűz olívaolaj
- Fűszerek: só, őrölt fekete bors, zöld koriander, fokhagyma- és vöröshagymapor
Elöljáróban, nem írom le mindenhez külön, de természetesen az összes zöldséget alaposan meg kell mosni, pucolni, a zöldeket átnézni, hogy nem bújik-e meg esetleg valami apró bogár a leveleken.
Először a paradicsomot szoktam felvágni, – ettől kellemesen édeskés lesz a leves. Mindig ki szoktam vágni a csumáját, mert gyerekkoromban azt mondták, hogy az mérgező, igaz, azt is mondták, hogy a kenyér héjában van a vitamin, és azt akkor ettől függetlenül nem ettem meg. De kicsit utánanéztem, és a paradicsom szárában valóban vannak mérgező alkaloidok, amiből a kapcsolódó zöld részbe átmehet valamennyi, meg egyébként is kemény, úgyhogy kivágom.
A paradicsomok mellé jönnek a hagymák, s bár a zöldségek kósersága viszonylag egyszerű, a hagymáknál vigyázni kell, mert azok háláchikus státuszukra nézve „dávár chárif”-ok, szó szerint „éles dolgok”, ami röviden annyit tesz, hogy átveszik annak a késnek az állapotát, amivel vágjuk.
Azaz, ha például egy húsos késsel szeleteljük fel a hagymát, akkor a hagyma húsosnak fog számítani, itt aztán idézhetnék Talmudot, Sulchán Áruchot és napjaink döntéshozóit, de ez mégiscsak egy leves receptje akar lenni, s erről részletesen majd inkább máskor írok. Az egyszerűség kedvéért tehát használjuk a zöldségvágó, párve késünket.
A felvágott paradicsomokat és hagymákat aztán megszórom a felharmadolt fokhagymaszeletekkel, amik majd puhára főnek, s majd mint a vaj olvadnak szét a szájban. Ezekre jönnek a zöldek, amiket én különösen szeretek, ha tavasz van, akkor egy csokor kaprot is szoktam beletenni. Ezeknél abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy még november végén, december elején is szedhetek a kertből, ráadásul a zellert olyan gumókból, amiknek a zöldjét már egyszer felhasználtam, csak aztán kigyökereztettem őket s azóta újból teremnek.
Ezekre jönnek az apróbbra vágott burgonya és zellergumó kockák, melyek majd lenyomják a zöldeket, hogy azok szintén omlósra főjenek majd. Utolsó rétegben pedig a répákat szoktam berakni. A hámozáshoz pedig krumplifejet használok, ami már eléggé veterán, szegényke évekkel ezelőtt a szeme világát is elveszítette, s így biztos szívesen nyugdíjazná is magát, de őszintén szólva nem találok megfelelően éles és stabil hámozót amivel helyettesíthetni tudnám, így marad ő.
Még mielőtt vízzel felönteném a zöldségeket, előtte sózom, borsozom, korianderezem, pluszban még mindenféle hagymaporozom is, de csak azért, mert nagyon hagymaszerető vagyok, szóval akár el is hagyható de erre mások sem szoktak panaszkodni. Körülbelül négy evőkanál olívaolajat rakok hozzá, végül felöntöm vízzel.
Felforralom, majd általában három órát főzöm, hogy minden kellemesen megpuhuljon. Az olaj miatt hanuka alatt is kiváló volt, de gyakorlatilag bármilyen ünnepre elkészíthető, egyedül pészáhkor szoktam elhagyni belőle a fokhagymát, mert azt szatmári szokás szerint akkor nem eszünk, és ezt én is átvettem nagyszüleimtől.
Jó étvágyat kívánok, gut sábesz!