asszimiláció

Zsidó identitás

Antiszemitizmus vagy asszimiláció?

Aron Moss rabbi

A legnagyobb gond az identitászavar

A zsidóság túlélését ma leginkább fenyegető veszedelem a zavaros zsidó identitás. Szomorú, hogy manapság sok zsidó iskolában és családban a zsidó identitás megalapozását a holokauszt fenyegetésének tudatosításával és a vegyesházasságok veszélyeinek taglalásával kívánják megoldani. Az, hogy a zsidó közösségekben az asszimiláció és az antiszemitizmus ilyen központi téma legyen, nem a megoldás, hanem maga a probléma.

Az örökáldozat vagy a védett faj

Sokkal több zsidó fiatalt riaszt el a zsidóságtól a zsidó identitás pesszimisztikus és negatív bemutatása, mint bármi más. Ha szüntelenül az antiszemitizmussal vagyunk elfoglalva, azzal saját magunkat örök áldozatnak ábrázoljuk. Ha túlhangsúlyozzuk az asszimiláció fenyegetését, a végén úgy fogjuk érezni magunkat, mintha holmi „veszélyeztetett faj” volnánk. A zsidó mint olyan a hosszúszárnyú bálna és az óriáspanda mellett szerepel a reménytelen és szánnivaló közösségek listáján, amelyek eltűnőben vannak bolygónkról. Olyan meglepő, ha ezek után a zsidó fiatalok lemondanak zsidóságukról? Mégis ki akarna áldozat lenni önszántából?

Szakítanunk kellene azzal, hogy mások szemszögéből igyekszünk meghatározni saját magunkat. Asszimiláció az, amikor nemzsidók annyira kedvelnek bennünket, hogy szívesen kötnék össze velünk az életüket is, az antiszemitizmus meg az, amikor a nemzsidók annyira utálnak bennünket, hogy legszívesebben megsemmisítenének. Mind a kettő csak úgy „megtörténik” velünk, na de mit gondolunk mi saját magunkról?

Pozitív identitástudat kell!

Világos és pozitív oka kell legyen annak, hogy megmaradunk zsidónak. Ha nincs ilyen ok, ugyan miért is kellene a judaizmusnak túlélnie? Van-e jó oka arra a zsidóságnak, hogy ne akarjon beolvadni a körülötte élő, befogadásra hajlandó társadalomba? Van-e valami érvényes okunk arra, hogy büszkék legyünk zsidó voltunkra az antiszemitizmussal szembesülve is?

Azt gondolom, hogy van.

A judaizmus az egyik legerőteljesebb eszme, amit a föld valaha látott. A zsidóknak túl kell élniük, mert olyan üzenetünk van, amit a világnak hallania kell.

A zsidó élet forradalmi erő, mely képes átalakítani hétköznapi életeket jelentőségteljes életté. Egy szombattartó család egyfolytában a tudatában van annak, ami igazán fontos – hogy az élet több, mint vagyonok felhalmozása. A kósersági szabályok megtanítják nekünk, hogy nem állatok vagyunk, akiknek minden sürgető kívánságát és vágyát ki kell elégíteniük, és hogy az evés maga is lehet szent dolog. A mezüze az ajtón hírül adja a világnak, hogy ez az otthon magasabb célokból épült.

A zsidóságnak a Világ érdekében kell megmaradnia

A judaizmus olyan leckét adhat, amit a világnak nagyon sürgősen meg kellene tanulnia – hogy minden ember az Isten képére teremtetett, és ezért egyetlen a maga nemében és értékes; hogy az erkölcs nem relatív, hanem abszolút fogalom; hogy az ember partnere lehet az Istennek a teremtésben, és hogy küldetése van: mennyországot teremteni a földön.

Ezek a bátor zsidó eszmék fontosabbak ma, mint bármikor. De a bátor zsidó eszméknek húsvér bátor zsidókra van szükségük, hogy megvalósuljanak. A világ csak olyan emberek által lehet jobbá, akik először maguk lettek jobbá. Csak úgy tehetjük a világot az Isten lakóhelyévé, ha a saját otthonunkkal kezdjük. Ez a judaizmus módszere a világ „megjobbítására”. Ezért kell nekünk megmaradnunk zsidónak.

A legnagyobb fenyegetés a judaizmusra nézve ma nem az örök külső nyomás, hanem a belső zűrzavar. Ha elveszítjük szem elől a küldetésünket, elveszítjük az erőnket is és a túlélésünk alapját. A zsidó „érzület”, amit ki kell fejlesztenünk magunkban és a gyermekeinkben, az nem az antiszemitizmustól való félelem és az asszimiláció okozta bűntudat, hanem egy alázatos büszkeség, mely tisztában van a zsidó küldetés nagyságával, és bízik annak teljesíthető voltában. Ha tisztázzuk a saját identitásunkat, a világ semmiféle fenyegetése sem rázhat meg minket.