Mindenki a csodára vár. Mindenki a szíve mélyén reménykedik benne, hogy egyszer vele is csoda történik. A Tóra történeteit olvasgatva sokszor felmerül bennünk a gondolat: miért nem történik velünk is csoda? Amikor Pészáchkor a széder asztal körül ülünk és a csodálatos egyiptomi kivonulásra emlékezünk, el-el elmélkedünk azon, vajon mikor láthatnánk mi is ilyen csodákat az életünkben.
Sok fajta csoda létezik. A hagyományos értelemben vett csodák azok, amelyeknél Isten megtöri a természetet és kettéválasztja a tengert vagy vérré változtatja a Nílus vizét. Ezek a csodák igen ritkák. Sőt ha alaposabban elolvassuk a Bibliát, akkor be kell ismernünk ilyen csodák majdnem, hogy csak egyszer történtek a világtörténelemben, a zsidó nép egyiptomi kivonulásának idején.
Van azonban egy másik fajta csoda is. Ezek azok a fajta csodák, amelyekre például Purim vagy Chanuka ünnepein emlékezünk. Olyan csodák ezek, ahol habár biztosan hisszük a isteni közbenjárást, mégsem valami a természetet megtörő csodáról beszélünk. Igaz csoda az például, hogy a makabeusok kis serege legyőzte a görögöket, de mégsem olyan csoda ez mintha a tenger ketté vált volna és elnyelte volna őket. Nagy csoda, hogy egy egy napra elegendő olaj nyolc napig égett, de mégsem olyan természetfölötti dolog ez, mintha mondjuk olaj nélkül éget volna nyolc napig a lámpás. Olyan csodák ezek, amelyeknél Isten a természetet nem megtörve, hanem annak a „köntösébe burkolózva” teszi a csodát. Amikor Chanukakor ezekre a csodákra emlékezünk, akkor bizony le kell vonnunk a tanulságot: a mi életünk is tele van ilyen csodákkal. Nap mint nap átélünk csodákat. Ki kell csupán nyissuk a szemünket és fel kell ismerni a csodát.
Van ennek a történetnek még egy tanulsága. A chasmoneusok sem a természetfölötti csodára várva, ölbe tett kézzel várták hogy egyszer csak elnyelje a görögöket a tenger. Habár bíztak Istenben, ezzel együtt fegyvert fogtak és harcba indultak. Ahhoz hogy csodák történjenek nekünk is tenni kell valamit.
Mi is nagy csodáknak vagyunk tanúi. Ki gondolta volna 50-60 évvel ezelőtt, hogy Magyarországon 2005-ben a Hanuka egy mindenki számára közismert ünnep lesz. Ki gondolta volna, hogy a Níugati téren nyolc napon át emberek százai táncolnak és emelt fővel ünnepelnek majd hanukakor, úgy hogy minderre a mindenkori kormány képviselő adják minden este buzdításukat. Ehhez a csodához, és mind azokhoz a csodálatos dolgokhoz, amelyek a magyar zsidóság virágzásához hozzájárultak, nekünk is lépnünk kellett. Olyan csodák ezek, amelyek a mi lépéseinkbe öltözött isteni áldás eredményei. Sokszor merész és sok energiát igénylő lépések voltak ezek, de éppen ezért hozták meg gyümölcsöket. Mindannyiunk munkájának eredménye ez. Köszönjük mindnyájatoknak a segítséget!
Ezúton is köszönetet szeretnénk mondani mindazoknak, akik adományaikkal támogttak bennünket. Néhányan azok közül akik nagyobb összeggel segítették munkánkat és ezzel is lehetővé tették, hogy például az Egység egy újabb száma kerüljön az olvasó kezébe:
Megjelent: Egység Magazin 16. évfolyam 58. szám – 2014. augusztus 3.