Szenes Anikó vagy ahogyan sokan jobban ismerik Chana Szenes egyike volt azoknak a zsidóknak, akiket a brit hadsereg kiképzett, hogy megkíséreljék megállítani a zsidók deportálását. A fiatal lányt végül Budapesten kivégezték, ám az emlékezetét az egész világ őrzik.
Magyarországon úgy hívták: Szenes Anikó. A világ ezen a néven ismeri őt: Chana Szenes. Tragikusan rövid élete ellenére a cionizmus történetének legendás alakjává vált. Töretlen hazaszeretete, lojalitása és mindhalálig tartó hősiessége méltón példázza az egyik legalapvetőbb zsidó értéket, melyet úgy neveznek: meszirut nefes – önfeláldozás.
Chana Szenes így került kapcsolatba a brit hadsereggel
A fiatal lány Budapesten, városi zsidó környezetben nőtt fel, jól ismerte kora kulturális trendjeit. Naplót vezetett, verseket írt, így pallérozta írói tehetségét, hogy felnőve a fiatalon, mindössze 33 évesen elhunyt apja, Szenes Béla író, újság- és színpadi író nyomdokaiba léphessen. A Szenes család nem volt igazán vallásos: lányukat a Baár-Madas Református Gimnáziumba járatták, de a családban mindig is fontos volt a zsidó öntudat. A gimnázium ugyanis – magasabb tandíjért – zsidó és katolikus tanulókat is felvett, és a zsidó lányoknak külön vallásórákat tartottak. Chanának egy bátyja volt, a nála egy évvel idősebb György (Izraelben Giora).
Chana a gimnázium elvégzése után, 1939-ben, 18 éves korában vándorolt az államalapítás előtti, brit fennhatóság alatt álló Palesztinába, ahol két évig mezőgazdasági iskolába járt, majd 1941-ben letelepedett a tengerparti Szdot Jám kibucban, ahol dolgozni kezdett. Eközben kapcsolatba került a földalatti Hágáná félkatonai alakulattal (a mai Izraeli Védelmi Erők, a Cáhál elődjével) és hamarosan csatlakozott is a soraihoz. 1943-ban, sok fiatal cionistához hasonlóan, a háborús győzelem célját a politikai szembenállás fölé helyezve, belépett a brit hadseregbe, ahol ejtőernyősnek képezték ki. Egyike volt azon zsidó önkénteseknek, akiket 1944 márciusában Jugoszlávia felett dobtak le azzal a küldetéssel, hogy – átlépve a magyar határt – megpróbálják megakadályozni a magyarországi zsidók deportálását.
Földet érve három hónapig Tito partizánjainál találtak menedéket és keresték a lehetőséget a határ átlépésére. Reuvén Dafni, Chana egyik bajtársa így emlékezett vissza a partizánok között elöltött időre:
„Az, hogy egy nő is volt köztünk, nagy benyomást tett a partizánokra. Ez rendkívül ritka dolog volt és az ejtőernyőzés sem állt még azon a szinten, mint manapság. A női ejtőernyős híre futótűzként terjedt el. Női partizánok voltak, de ejtőernyős egy sem. Tudták, hogy Izrael földjéről érkeztünk és azt is, hogy zsidók vagyunk. Nem volt titok előttük, hogy milyen szenvedésen megy keresztül a zsidó nép, ezért nagyon jól bántak velünk és tisztelettel néztek ránk.”
Chana Szenes néhány társával együtt júniusban lépte át a jugoszláv-magyar határt. A küldetés azonban igen hamar kudarcba fulladt: Chana Szenest néhány órával később elfogták, börtönbe került, és szörnyűséges kínzásoknak vetették alá, hogy titkos információkat szerezhessenek meg tőle. Kínzói semmilyen információt nem tudtak belőle kihúzni, s végül halálra ítélték.
Chana Szenes titkos megbízatással és olyan információk birtokában érkezett Magyarországra, melyek kiadásán nagyon sok ember élete múlott.
Megmenthette volna a saját életét, de nem tette
Anyja később, 1960-ban, a Jád Vásem holokauszt emlékmúzeumban tett tanúságtételében így emlékezett vissza: „1944. június 17-én reggel egy civil ruhás férfi kopogtatott az ajtón… Letartóztatási parancs volt nála… Kihallgattak… A gyerekekről kérdeztek, elsősorban Chanáról. Megkérdezték, hol van, és én mosolyogva feleltem, hogy egy Haifa melletti mezőgazdasági településen. Megrázta a fejét, és azt mondta: »Itt van, a szomszéd szobában«. Kinyílt az ajtó, megdöbbentem. Anikó állt az ajtóban, négy férfi tartotta szorosan. Zilált haja sem takarta el a szeme körüli kék foltokat. Kiszabadította magát a szorításukból és rám ugrott. Sírva kérte: »Anyám, bocsáss meg nekem!«”. Chana hitt abban, hogy még ha nem is képes teljesíteni a küldetését és megmenteni a magyarországi zsidókat, az áldozat, amit meghoz – abban az esetben, ha elfogják –, erőt és hitet ad az európai zsidóknak: „Még ha el is fognak, a zsidók megtudják. Tudni fogják, hogy volt legalább egy ember, aki megpróbálta elérni őket” – emlékezett vissza egyik társa a fiatal nő szavaira.
Chana megmenthette volna a saját életét, ha azt választja, hogy kegyelemért folyamodik, és vall. Ám ő nem ezt az utat választotta: zsidó testvéreinek és bajtársainak védelme érdekében meghozta a lehető legnagyobb áldozatot, életét adta, teljesítve a meszirut nefes minden bátorságot követelő micváját. Bár fogva tartói és kínzói eredetileg nem tervezték ilyen gyorsan végrehajtani az ítéletet, néhány nappal az ítélet meghozatala után, 23 éves korában kivégezték – 1944. november hetedikén sortűz oltotta ki az életét. Bátran szembenézett gyilkosaival és hősként adta vissza lelkét Teremtőjének. Földi maradványait néhány évvel később, 1950-ben Izraelbe szállították és a jeruzsálemi Herzl-hegyen található katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. Naplóját és verseit a mai napig ismerik és olvassák Izraelben, ahol számos utca és egyéb közterület viseli a nevét, története iskolai tananyag. Legismertebb alkotása talán a Készáriai séta című, Éli, éli kezdetű költemény, melyet megzenésített formában számos alkalommal énekelnek. Kegyeletük jeleként 2021 nyarán, Szenes Anikó születésének századik évfordulója alkalmából mintegy száz izraeli ejtőernyős ismételte meg a fiatal partizán ugrását Szlovéniában. Budapesten 2024 áprilisában neveztek el közterületet róla. A Szenes Hanna park Erzsébetvárosban, a Jósika és a Rózsa utca találkozásánál található.
Chana Szenes bátorsága szimbólummá vált
Magyarul írt verseit Avigdor Hameiri költő fordította héberre a Szenes Anikó halálának első évfordulójára megjelent, héber nyelvű „Chana Szenes: Élete, küldetése és halála” című kötetben. Archívumát 2020-ban helyezték el az Izraeli Nemzeti Könyvtárban. A jegyzetfüzetek a 23 évesen mártírhalált halt fiatal lány anyja, Katerina (Salzberger Katalin) jóvoltából kerültek Izraelbe. A dokumentumok között egy hétéves korától fogva vezetett füzet is található, melybe csodálatos és letisztult kézírással az anyai nagymama, Fini vezette be a verseket, unokája diktálása nyomán. A költeményekből kihallatszik a gyermek hatéves korában elveszített apja miatt érzett gyásza mellett a világ szépségei és a magyar táj állandó változása fölött érzett öröme és lelkesedése.
Chana Szenes bátorsága és önfeláldozása szimbólummá vált Izraelben. Költők és írók állítottak neki emléket. Izraeli újratemetése után Jád Cháná néven kibucot is alapítottak a tiszteletére Izrael középső régiójában. Magyarországon 1993-ban rehabilitálták: a katonai legfelsőbb bíróság visszavonta az árulás vádját. Utolsó, héber nyelven írt költeménye az „Áldott a gyufa” címet viseli. Chana Szenes életét adta a zsidóságért, zsidó testvéreiért. Utolsó versében is az elszántság fejeződik ki: hajlandó önmagát feláldozni, hogy mások élhessenek és eltökélten küzd majd az utolsó leheletéig. A verset néhány órával azt megelőzően adta át egyik társának, hogy átlépte volna a magyar határt – vagyis nem sokkal a letartóztatása előtt. „Ha nem térek vissza, add ezt át a barátaimnak Szdot Jámban” – mondta:
Emléke legyen áldott!
AZ ÉDESANYA
Ha volna a világon egy érdemjegy
A szeretet és kitartás babérja,
Egy volna csak, ki megérdemelné:
Egyedül az édesanya.
Legyen szívetekben hála
És ajkatokon ima,
Ha halljátok a legszebb szót:
É d e s a n y a.
1933.
אַשְׁרֵי הַגַּפְרוּר שֶׁנִּשְׂרַף וְהִצִּית לֶהָבוֹת,
אַשְׁרֵי הַלֶּהָבָה שֶׁבָּעֲרָה בְּסִתְרֵי לְבָבוֹת.
אַשְׁרֵי הַלְּבָבוֹת שֶׁיָדְעוּ לַחְדֹּל בְּכָבוֹד.
אַשְׁרֵי הַגַּפְרוּר שֶׁנִּשְׂרַף וְהִצִּית לֶהָבוֹת.
Áldott a gyufa, mely elégett és lángokat gyújtott.
Áldott a láng, mely a szív titkos kamráiban lobog.
Áldottak a szívek, mely képes méltósággal elmúlni.
Áldott a gyufa, mely elégett és lángokat gyújtott.
MOST&
Most, most szeretnék valamit mondani,
Valamit, ami több mint a szó,
Tarkább a színnél,
Zengőbb a rímnél,
Amit nem mondott előttem millió.
Valamit. Hallgat köröttem a föld,
Várakozón bámul rám az erdő,
Kíváncsi szemmel néz rám az ég is
Minden hallgat. És hallgatok én is.
Tátra, Biela-Voda, 1938.
Chana Deutsch írása
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.