Az áldott emlékű Menáchem Mendel Schneerson rabbi indítványára 1983 őszén került sor először a Kinus HaSluchim (Küldöttek Konferenciája) elnevezésű rendezvényre New Yorkban. A Rebbe kezdetektől fogva szorgalmazta, hogy a férfiakkal párhuzamosan a nőknek, sőt a küldöttcsaládok gyermekeinek is tartsanak összejövetelt, ám erre – elsősorban logisztikai okokból – nem került sor. Végül 1990-ben, a Rebbe feleségének, Chájá Muska Schneerson rebbecennek halálozási évfordulóján tartottak először önálló női konferenciát. Ez a hagyomány azóta is fennáll. Idén február 1-jére esett a Rebbecen járcájtja, amelyen több ezer női küldött gyűlt össze New Yorkban.
Miután megözvegyült, a Rebbe gyakorta állította példaként a nők elé a Rebbecent. Az ifjú Chájá Muska Schneerson rendkívül művelt és bátor lány volt. Zsidó vezetők gyermekeként és feleségként megtapasztalta a szovjetek és a nácik üldöztetését is, hiszen aktív részese volt férje és édesapja munkájának. Volt, hogy ételt és gyertyát csempészett titkos jesivákba a Szovjetunióban. Amikor édesapja, Joszéf Jichák Schneerson rabbi, a hatodik Rebbe elhunyt, arra biztatta férjét: vegye át a lubavicsi haszidok vezetését. „Ha nem te leszel a Rebbe, az apám harmincévnyi munkája hasztalan volt.” – mondta neki. Az előző Rebbék leszármazottjaként pontosan tudta, milyen áldozatot vállal ezzel.
Életének azon évei, amelyeket a lubavicsi haszidok vezetőjének feleségeként élt le, teljes visszavonultságban teltek. Nem követelt és nem fogadott el különleges bánásmódot: a telefonban csak, mint Schneersonné mutatkozott be. Minden éjjel ébren várt a Rebbét, akármilyen későn – vagy korán – is érkezett haza. Ő volt a Rebbe hátországa, és egyedüli bizalmasa beláthatatlan munkájában.