Fővárosunk a napokban ünnepelte másfél évszázados születésnapját, minek kapcsán mi is felcsaptuk a korabeli sajtóarchívumot, hogy megnézzük, volt-e valaki zsidó származású embernek szerepe az egyesített Budapest első közgyűlésében. A válasz pedig, hogy volt bizony: Vadász Ede személyében, aki az első budapesti magisztrátus tanácsjegyzője volt.
Vadász Ede (szül.: Weiss, 1842–1925) neve Budapest ötvenedik születésnapján került újból a napilapokba, ugyanis a főváros fél évszázados ünnepségén már csak ő volt az egyetlen tisztviselő, aki életben volt a főváros vezetésének történelmi gárdájából.
A jeles alkalomból az Egyenlőség szerkesztősége is felkereste az öreg urat otthonában, a Podmaniczky utca 21. számú bérház második emeletén, ám amikor Vadász úr megtudta, hogy mi a látogatás pontos oka, akkor a megtiszteltetést az alábbiakkal hárította el:
„Kedves öcsém, ha maga az első budapesti zsidó hivatalnokot keresi, akkor fáradjon ki a temetőbe, mert nem én voltam az első zsidó, aki városi szolgálatban állott.”
Majd Vadász jegyző úr felsorolta az elődeit, akik Budán és Pesten teljesítettek szolgálatot, – az éles memóriával rendelkező jegyző a következőket sorolta fel:
Budán már 1860-ban tollnok volt dr. Eulenberg Sándor (1833–1889) és vele együtt a szintén orvos dr. Löblin Miksa (?–1891).
Pesten írnok volt a legnagyobb hatású magyar statisztikus, Kőrösy József (szül.: Heiduschka, 1844–1906), aki később a Magyar Tudományos Akadémia tagja is volt. De szintén Pesten volt tollnok az orthodox zsidó felekezet egyik kiválósága, Farkas Albert (1842–1915) író, fordító, akiből – Vadász elmondása szerint – csak azért nem lett tanácsjegyző, mert a városhoz kerülésekor szerződésben kikötötte, hogy ő szombaton és ünnepnapokon nem ír. A híres pesti antikvárius, Horovitz Fülöp (1813–1886) fia is a város szolgálatban állt és fogalmazógyakornok volt Palóczy Lipót (szül.: Pollák, 1849–1921) később nyelvtanár és költő is.
Majd így folytatta: „Én csak utánuk következtem. S hogyan jutottam el odáig? És a genealógiámra is kiváncsi? Hát tudja, rólam nem érdemes beszélni, ne is beszéljen. De a családom, az valóban érdekesebb, ha szabad ezt mondanom: magyar családok közé tartozik.
Mi gálszécsiek vagyunk. II. József alatt mi nem bevándoroltunk Galíciából, hanem kivándoroltunk Galíciába. A nagyapám ugyanis, Reb Icig, akinek már a nagyapja is Gálszécsen lakott, zsák és durvavászon gyárat akart alapítani, de Magyarországon akkor nem kapott rá koncessziót. Nem azért nem kapott, mert zsidó volt, hanem azért nem kapott, mert magyar volt és Bécs akkor igen nyomta a magyar ipart az osztrák érdekében.
Reb Icig tehát, Gálszécsről, hogy gyárat alapíthasson, kivándorolt Galíciába, Gorlicébe. Gálszécses jiddisül Csecsevicnek hívják. Gorlicén a nagyapámat elnevezték Reb Icig Csecsevicnek. Vagy egy évtized múltán Reb Icig, Gorlicéről visszaköltözött Magyarországba és Pesten telepedett le. A mai Anker-palota helyén kereskedett vászonnal és drágakövekkel. Minthogy Gorlicéből került Pestre, itt elnevezték Reb Icig Gorlicének.
Reb Icig nagy mecénás volt, a zsidó tudomány mecénása. A fiait híres rabbik leányaival, a leányait híres rabbik fiaival házasította össze [csak néhány példa ezekre: Chává Lea leánya a világhírű Ktáv Szófer pozsonyi rabbi felesége lett, Regina Rivka leánya pedig Wahrmann Jiszráél, pest első hivatalos rabbijának fiához ment hozzá]. Az én apám számára a miskolci Reb Fischmann leányát szemelte ki. Így került az apám, Weiss Vilmos, a Hejő-parti metropolisba.”
Vadász Edét 1870-ben nevezték ki a földművelésipar és kereskedelemügyi minisztérium statisztikai osztályába fogalmazónak, majd 1873. november 17-én, Budapest első törvényhatósági közgyűlésén választották jegyzőnek, mire november 20-án esküdött fel, csakhogy, ahogy száz éve megfogalmazta:
„Értesültem róla, hogy november 17-től 20-ig minden tanácsnok felkereste Kammaermayer Károlyt s megkérte rá, hogy ne melléje tegyenek engem. Én tehát azt cselekedtem, hogy az eskütételre magammal vittem a lemondó levelemet is, hogy az eskü letétele után leköszönjek állásomról. Ez azonban valahogyan még idő előtt kitudódott s a zsidóság egy négytagú küldöttsége: Schweiger Adolf, Deutsch Sámuel, Landauer Ignác és Tenczer Pál felkerestek, hogy tervem megmásítására bírjanak. Ez nekik sikerült is. Mandátumom ideje alatt egyik osztályból a másikba dobtak. Azt hitték: ezzel megszekíroznak. Pedig így ismertem meg a városi adminisztráció egész szervezetét.”
1880-tól a Pester Lloyd újságírója lett, egy évvel később pedig a Magyar Jelzálog- és Hitelbank statisztikai ügyek és levéltár élére került, onnét ment nyugdíjba.
| Forrás: „Vadász Ede elmondja, hogyan választották meg fővárosi tanácsjegyzőnek 1873-ban”, Egyenlőség, 1923. 42. évf. 47. szám, 2. old. |
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.