A brit akadémiai, politikai és média-antiszemitizmus újabb döbbenetes példájáról érkezett hír: a londoni Goldsmiths Egyetem diákszervezete 60:1 arányban leszavazta, hogy megemlékezzenek a holokauszt és más genocídiumok áldozataira. Sarah El-Alfy oktatási tisztviselő kifejezetten arra buzdította a diákokat, hogy utasítsák vissza a javaslatot, mondván, az "eurocentrikus" és "kolonialista".

A tudósítás szerint az egyik diák elmondta, hogy a lépés "arra kényszerítene embereket, hogy olyasmire emlékezzenek, amire esetleg nem akarnak emlékezni", egy másikuk pedig közölte, mivel a szervezetük "anticionista", így nem tudják vállalni a megemlékezést. Volt, aki szerint azért is kellett nemet mondani a javaslatra, mert az kihatással lett volna a szervezet palesztin-izraeli konfliktussal kapcsolatos álláspontjára. De akadt olyan megszólaló is, aki szerint "fehér ember ne javasoljon lépéseket a genocídiumok elítélésére, anélkül, hogy alaposan át ne gondolná. Ez nincs alaposan átgondolva."

Az egyetem elnöke, Howard Littler azzal próbálta enyhíteni a botrányt, hogy ő megmondta a diákoknak, hogy a két témát nem kéne összekeverni, különben is, "az egész csak vihar a biliben." Az ügy egyébként egy nappal azután került elő, hogy a diákszervezet leszavazta a brutális iszlamista terrorszervezet, az IS elítélését és az ellenük harcoló kurd fegyveresek támogatását, mondván, ez "iszlamofóbia" lenne.

Nagy-Britanniában 2001 óta tartják meg minden év január 27-én, az auschwitzi láger felszabadításának évfordulóján, a Holokauszt Emléknapot, amelyen megemlékeznek a darfuri, a kambodzsai és a ruandai tömeggyilkosságok áldozatairól is. Hasonló emléknapot tartanak Németországban, Olaszországban és Lengyelországban is. Ugyanakkor a Brit Muszlim Tanács kezdetektől fogva kritizálta, és hat éven át bojkottálta is az emléknapot, sürgetve, hogy abba vonják be az "iszlamofóbia" valamint az "izraeli terror" palesztin áldozatait is. A tanács ezzel magára vonta azt a kritikát, hogy megkérdőjelezi és relativizálja a holokauszt egyedülállóságát.

A diákszervezet lépését nem lehet azzal bagatellizálni, hogy csupán egy szervezetről van szó a sok közül, és szerencsére nem ez az általános trend. Míg Franciaországban elsősorban az utcai antiszemita és Izrael-ellenes erőszak jellemző, addig Nagy-Britanniában (és részben Németországban) egyre erősödik az akadémiai és a közszféra, az igazságszolgáltatás, az iskolák egy részének "iszlámosodása" (iszlám tantervek, különjogok és külön imaszobák muszlim diákoknak stb.), egyre több területen érezhető a nem is mindig mérsékelt iszlamista befolyás erősödése, amelyet csak megerősít az iskolákon, egyetemeken tanított és elvárt "politikai korrektség". Ez pont arra tanítja a diákokat, amit ők a Goldsmiths-on meg is fogalmaztak: a "fehér ember", főleg a "fehér középosztálybeli férfi" kolonialista múltú, lényegében eredendően rasszista és szexista, úgyhogy minden adandó alkalommal éreztetni kell vele a bűntudatot.

A politikai korrektség természetesen nem terjed ki Izraelre és lakosaira, akikről olyan hangon lehet írni és beszélni, ahogy egyetlen más, pláne harmadik világbeli országról sem. Izrael a PC ideológusai számára az 1967-es háború óta a "tettes oldalra" került, a ciszjordániai (és korábban a gázai) területekről kizárólag mint Izrael által kolonizált területekről lehet szólni, ahol lényegében "csendes genocídium" zajlik a békés palesztin lakosság ellen.

Kérdés, mikor veszi észre az európai racionális többség, hogy az eddigieknél jóval proaktívabb fellépésre, kezdeményezésekre van szükség a szélsőséges iszlám befolyás visszaszorítására, a zsidóság történetének, a holokauszthoz vezető folyamatok megértetésében, oktatásában.