Az EMIH szakembereiből és szociális ellátási szolgáltatásaiban dolgozó önkénteseiből álló lelkes, érdeklődő csapat indult szakmai kirándulásra október 24-én Budapestről, hogy a Transznacionális Együttműködések program keretében megismerkedhessen azokkal a sokszor egészen speciális, lokális/regionális jellegű kihívásokkal, melyekkel a szociális szférában működő szervezeteknek Miskolcon és környékén meg kell birkózniuk.
A kétnapos út során valamennyien értékes tapasztalatokkal gazdagodtunk, ízelítőt kaptunk a helyi szervezetek áldozatos, sokszor erőn felül végzett munkájából, valamint izgalmas beszélgetések révén ismertük meg egymás gondolatait a társadalmi segítségnyújtás módjaival, lehetőségeivel és mai megítélésével kapcsolatban.
Első nap a Dialóg Egyesület munkatársai – Sélley Andrea (elnök), Németh Réka, Csere Áron, Ozsváth Cseke Gergő – vezettek be minket az általuk végzett közösségfejlesztő munka elmúlt közel tíz évének tapasztalataiba. Az egyesület működésének terepe a miskolci Avas, a híres-hírhedt lakótelep. Az évek során arra tettek kísérletet, hogy egy alapos felmérést és a közösségben meglévő rejtett erőforrások feltárását követően olyan közösség kialakításában segítsék a lakókat, ami képes megadni tagjainak a közösségi érzés megélésének lehetőségét, a valahova tartozás élményét, a biztonságérzetet, illetve a tárgyi és emberi környezetük felé fordulás és a gondoskodás gyakorlatát a mindennapok részévé teszi. Munkájuk egyik kulcsa határozott, következetesen alkalmazott módszertanuk, másik nélkülözhetetlen eleme pedig elkötelezett, aktív önkénteseik csapata. Ezúton is köszönettel tartozunk azért, hogy bepillantást engedtek az avasi mindennapokba és az általuk végzett munkába.
A szakmai kirándulás második napján Bús Katalin, a CEDEK EMIH Izraelita Szeretetszolgálat miskolci koordinátora, a mélyszegénységgel sújtott borsodi falvak helyzetéről osztotta meg velünk tapasztalatait. Budapestről sokszor talán nem látszik tisztán, hogy a térségben élők életében valóban nélkülözhetetlen szerepe van a rendszeres adományoknak (főképp tárgyi adományok, tartós élelmiszer, tűzifa) és az önkéntes munkának. A társadalom peremére szorult, gyakran teljesen elszigetelődő csoportok számára egy-egy ilyen akció azt jelenti, hogy ha csak egy kis időre is, de újra levegőhöz juthatnak és néhány napra elfeledkezhetnek az éhségről, a hidegről és a nélkülözésről.
A szakmai és kötetlen beszélgetések során felmerült kérdések jelentős részére nem találtunk válaszokat a második nap végére. Ezt semmiképp sem szabad kudarcként megélni, hiszen a Transznacionális Együttműködések program egyik legfontosabb szakmai célja maga a kérdésfelvetés és az együtt gondolkodás, párbeszéd lehetőségének megteremtése. Miskolci utunkkal kétségkívül újabb lépést tettünk afelé, hogy ez megvalósuljon.
Leichter Lilla
Projekt koordinátor