A zsidó hagyomány szerint a bor nem csupán egy egyszerű ital, hanem az öröm és a szentség szimbóluma, a különféle rituálék alapvető tartozéka. Tudjon meg újabb érdekességeket a bor és a zsidók kapcsolatáról Yehuda Shurpin rabbi tollából, a chabad.org-ról.
A szombat üdvözlésében, az ünnepi lakomákon és az örömteli összejöveteleken egyaránt kulcsfontosságú szerep jut a bornak. Már a jeruzsálemi Templomban is reflektorfénybe került, amikor az egyes áldozatokkal együtt öntötték az oltárra. A zsidó törvény értelmében a borra különösen kell figyelni, mivel azt különféle bálványimádásra is használják. Tehát a bornak néhány különleges szabálynak is meg kell felelnie, hogy a szentsége megmaradjon.
A „szuperital”
Mielőtt egy korty bort is élveznénk, előtte el kell mondani a „boré pri hágáfen” áldást, köszönetet mondva Istennek, hogy megteremtette a szőlő gyümölcsét.
Mivel a bor a legkiemelkedőbb ital az összes közül, ezért ha egyszer elmondtuk a bor áldását, akkor nem kell újabb áldást mondani más italra, tehát például ha bor után iszunk egy pohár vizet, akkor arra nem kell elmondani a „sehákol” áldást.
Olyan tehát a bor mint a kenyér, hiszen ha egyszer elmondta valaki a kenyérre az áldást, akkor utána már nem kell mondania más áldást a kenyérrel kapcsolatos étkezés közben.
Ahhoz azonban, hogy a bor lefedje a többi ital áldását is, vagy konkrétan kell arra gondolni, vagy látni kell azokat az italokat, amiket még fogyasztani szándékozunk. Ugyanis, ha nem is gondoltunk arra, hogy a bor áldását a vízre is értettük, vagy nem volt előttünk egy kancsó víz, akkor arra mégiscsak el kell mondani a „sehákol” áldást.
Viszont, ha valaki vendég, akkor a bor áldása minden olyan italra kiterjed, amit csak a házigazda az asztalra rak, attól függetlenül, hogy a bor áldása idején egy adott ital már kint volt az asztalon vagy sem.
Amikor pedig valaki már nem iszik többet, elég ha elmondja az „ál hágáfen” utóáldást a bor fölött, és az minden egyéb italra vonatkozik, még azokra is, amelyeket esetleg nem fedett le a „boré pri hágáfen” áldás.
Eset egy jobb üveg borral
A bor egy másik különlegessége, hogy amikor egy étkezés során egy másik, jobb fajta bor kerül az asztalra, akkor elmondjuk a „hátov vehámétiv” áldást, köszönetet mondva Istennek, aki „jó és jót ajándékoz”. Ehhez az áldáshoz viszont több feltételnek is teljesülnie kell: például, hogy a második üveget azért hozták, mert jobb minőségű, nem pedig azért, mert az elsőt kiürítették – vagyis az első üveg borból még kell maradnia, hogy elmondhassák az áldást. További feltétel, hogy az áldást csak közösségben lehet elmondani, barátok vagy család jelenlétében, aki egyedül iszik, nem mondhatja el. Végezetül pedig a második üveg bort nem közvetlenül a kenyeret követő utóáldás elhangzása után szolgálják fel.
Általános szabály, hogy ha a második üveg bor gyengébb minőségű, akkor a hátov vehámétiv áldást nem mondják el. De mégis mi számít jobb bornak?
Vörösről fehérre: ha a második üveg bor fehér, és csak valamivel gyengébb, akkor az áldást elmondják. Ha azonban ez a második üveg annyira gyenge minőségű, hogy nehéz inni, akkor nem mondják el az áldást.
Fehérről vörösre: ha az első üveg fehérbor, a második pedig vörös, akkor az áldás csak akkor mondható el, ha a vörös valóban egy kiváló minőségű bor.
Régiről az újra: ha a második üveg újabb évjáratú, akkor csak akkor mondják el az áldást, ha biztosak abban, hogy az legalább olyan jó minőségű, mint az első üveg.
Fontos viszont észben tartani, hogy ha egyszerre kétféle bort hoznak, akkor a jobbra kell elmondani a „boré pri hágáfen” áldást, még akkor is, ha ennek következtében nem tudják elmondani a „hátov vehámétiv” áldást a második üvegnél. Ugyanakkor, ha véletlenül az alacsonyabb minőségű borra mondta el valaki a boráldást, akkor ha megkóstolja a jobb minőségű bort is, el kell mondania a „hátov vehámétiv” áldást.
A bálványimádók bora
Ahogy fentebb már utalva volt rá, a bornak mindig is központi szerepe volt a zsidó rituálékban, a szentélybeli áldozatoktól kezdve a szombati és ünnepi kiddusokig. Ugyanakkor, mivel a bort más, bálványimádó kultúrák is használják, ezért különösen figyelni kell, hogy csak megfelelő minősítéssel ellátott, kóser bort fogyasszunk.
Zsidóknak tilos a bálványimádás szolgálatába használt bort – héberül: jájin neszech – inni, vagy akármilyen hasznot húzni. A zsidó Bölcsek pedig kiterjesztették a tilalmat a nem-zsidók által termelt vagy vallásos zsidó felügyelete nélkül készített borra is, miután bizonytalan, hogy az ilyen fajta bort esetleg nem használták-e bálványimádásra. (Sőt, sok vélemény szerint az eredetileg kóser bor is ebbe a kategóriába tartozik, melyet olyan zsidó nyitott fel, aki szemtelenül megszegi a sábeszt.) Az ilyen bort sztám jéjnámnak nevezi a háláchá.
Ezen túlmenően pedig, mivel a közösségi borivás oldott, bensőséges hangulat teremtésére képes, ezért a zsidó Bölcsek elrendelték, hogy még ha a bor készítője olyan nem-zsidó, aki monoteista meggyőződésű, a borának fogyasztása akkor is tilos, hogy ezzel is megakadályozzák az esetleges vegyes házasságokat. Ebben az esetben viszont csak a bor fogyasztása tiltott, a belőle származó haszonszerzés nem.
Ezek alapján kóser bor csak vallásos zsidó felügyelete mellett készülhet, a gyártási folyamattól a palack felnyitásáig. Fontos hangsúlyozni, hogy a zsidó törvények szerint minden friss vagy aszalt szőlőből készült folyadék – legyen az alkoholos vagy alkohol mentes, mint a szőlőlé vagy a borecet – ugyan olyan státuszú, mint a bor. Vagyis a szőlővel ízesített, vagy szőlő adalékanyagot tartalmazó élelmiszereknek – cukorkáknak, lekvároknak stb. – is mindig megbízható, kóser tanúsítvánnyal kell rendelkeznie.
A fentiek alól kivétel a jájin mevusál, szó szerint a „főzött bor”. A jeruzsálemi Templomban ugyanis a főzött bor már nem volt alkalmas az oltáron való használatra, s így nem vonatkozik rá a nem-zsidók általi kezelés tilalma. Tehát a kóser mevusál borokat akárki felnyithatja. Ezért aztán a sok lehetséges probléma miatt a legegyszerűbb megoldás a jájin mevusál használata. A kósersági pecsét mellett egyértelműen feltűntetik az egyes márkák, hogy a bor mevusál-e.
Löchájim! Az életre!