A bort gyakran említi a Biblia, és a zsidó ünnepek során is jelentős szerepet kap. A misztikus irodalomban a bor az élvezetek szimbó­lu­ma. A mi kezünkben van, hogy az élvezeteket magas szellemi szintre emeljük, vagy hagyjuk, hogy a mély­be húzzanak. 

Noách (Noé) szőlőt ültetett és bort készített az özönvíz után, Málkicedek ünnepi ajándéka is bor volt, amit Ábrahámnak adott az ellenséges királyok legyőzése után, a bor játszotta a főszerepet Lót és lányai történetében, Jáákov borral kínálta apját, Jicchákot, mielőtt az áldását kérte, József sorsában is kulcsszerepet játszott a bor, hiszen a fáraó főpohárnokának álmát fejtette meg, Jáákov halálos ágyán borban való bőséggel áldotta meg Jehudát, a sivatagi hajlék és a jeruzsálemi Szentély szolgálatának fontos eleme volt a boráldozat és az ünnepi chágigá áldozat elfogyasztásakor is bort ittak.

 

Bor a Bibliában

Bizonyos esetekben éppen a borivás tilalma jelenik meg a Tórában: a Szentélyben szolgáló kohénoknak (papoknak) tilos volt ittasan megjelenniük és a názirra vonatkozó tilalmak között is ott találjuk a szőlő és a bor fogyasztását. Érdemes megjegyezni, hogy a bor néhány esetben valamilyen negatív esemény kiváltó okaként jelenik meg (például Noách és Lót esetében) és bizonyos vélemények szerint maga a tudás fája, melynek tiltott gyümölcséből evett Ádám és Chává (Éva) – a tett, melynek következtében el kellett hagyniuk az Édenkertet –, egy szőlőtőke volt.

Ezzel együtt a bort igen gyakran ünnepi eseményekhez kapcsolódó, nemes italként említik (Málicedek, Jicchák és Jáákov áldásainál) és fontos része volt az Örökkévaló szolgálatának a Szentélyben, valamint az ünnepeket kísérő lakomákon. A Tóra egyik arámi nyelvű, magyarázó fordításában, a Tárgum Jonátánban azt olvashatjuk, hogy a Noách által elültetett szőlőtőke az Édenkertből származott, és egy folyó sodorta Noách elé.

A fentiek forrása mind az írott tanban található. A szóbeli tan is bővelkedik a borral kapcsolatos megállapításokban és a borra vonatkozó szabályokban, illetve a borfogyasztást kísérő intelmekben. A szombatonként és nagyünnepek alkalmával, az étkezés előtt elmondott kidus egy serleg bor felett hangzik el, ahogyan a körülmetélés során a névadás és az esküvői szertartás áldásai is. Ismert előírás, hogy purim ünnepén dicséretes dolog nagy mennyiségű bort fogyasztani.

Az érem másik oldala viszont a részegség kedvezőtlen megítélése. A Midrás szerint az ember ivás előtt olyan, mint egy bárány, de ha inni kezd, akkor először olyan bátorrá válik, mint egy oroszlán, majd majom módjára kezd viselkedni, s végül összemocskolja magát, mint egy disznó.

 

A szándék befolyása

A miskolci zsidó közösség egykori, nagyhírű vezetője, Chájim Berger rabbi (akit fő műve után Imré Chájimnak is neveznek) górcső alá vette a borfogyasztásban feszülő ellentmondásokat, és számunkra is tanulságos magyarázatot adott. A szőlőtő szent ajándék volt az Édenkertből, melyet Noách kapott, és őt magát igaz embernek nevezte az Örökkévaló a Tórában, ám keserű véget ért a történet. Valójában ugyanis az ültetéskor a szívében és lelkében lévő szándék és gondolat volt az, mely hatással volt tettének végkifejletére. A mi saját életünkben is: bármit is teszünk, a szándék és a motiváció az, mely meghatározza cselekedeteink kimenetelét. A bor különleges tulajdonságokkal bír és képes szent itallá válni, ám csak abban az esetben, ha a megfelelő módon használják fel. Amikor valaki egy serleg bort felemelve köszönti a szombatot, és tanúságot tesz amellett, hogy Isten hat nap alatt teremtette a világot, majd a hetedik napon megpihent, akkor a bor felerősíti az ember és gondolatai, szavai, valamint tettei közötti érzelmi kapcsolatot. Ekkor maga a bor is spirituális magasságokba emelkedik, ahogyan bármilyen más esetben, amikor Isten szolgálatához kötődve, felelősségteljes módon használják. Amikor azonban ennek az ellenkezője történik, és a borfogyasztásra könnyelműen és az Örökkévaló akaratának figyelmen kívül hagyásával kerül sor, akkor a bor fizikailag és spirituálisan egyaránt könnyedén károssá válik.

 

A döntés a kezünkben van

Ha elkötelezzük ma­gun­kat a Tóra és a pa­rancsolatok mellett, de ezzel együtt nem vo­nulunk ki a világból, sőt részt veszünk az Örökkévaló te­rem­tette gyönyörű uni­verzumban, akkor képesek vagyunk a körülöttünk lévő fi­zi­kai valóságot ma­ga­sabb spirituális szint­re emelni. Ez az ember valódi külde­tése: lakóhelyet te­rem­teni Istennek eb­ben a világban.

 

Fuchs Jehosua írása

A cikk az Egység magazin 106. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.