A mai teljesítményközpontú társadalomban gyakran egy végtelennek tűnő törekvési ciklusba ragadunk. Kitűzünk egy célt, keményen dolgozunk az eléréséért, majd amint megvalósul, azonnal továbblépünk a következő mérföldkő felé, anélkül hogy megállnánk és elismernénk, milyen messzire jutottunk. De mikor szakítunk időt a boldogság megélésére?
Dr. Yosef Lynn rabbi cikke az aish.com oldaláról a hála erejéről a boldogság növelésére és a további személyiségfejlődés elősegítésére.
A boldogság elérése
Azt a gondolkodásmódot, amikor kemény munkával elérünk egy célt, majd rögtön utána robogunk a következő állomás felé Dan Sullivan és Dr. Benjamin Hardy „a hiányban élésnek” nevezi a forradalmian új könyvükben („The Gap and the Gain”). Ez a szemlélet állandó hiányérzetet kelt bennünk, bármekkora sikereket is érjünk el.
A könyvben bemutatott gondolatok mélyen rezonálnak a modernkori pozitív pszichológiával és az ősi zsidó bölcsességgel egyaránt. E két szemlélet metszéspontja olyan életmódot tár fel előttünk, amely több hálát, céltudatosságot és örömet eredményezhet.
A hiánygondolkodás egy ősi kihívás
Amikor „a hiányban élünk”, mindig egy ideálhoz vagy jövőbeli célhoz mérjük magunkat, nem pedig ahhoz, honnan indultunk. Ez a folyamatosan mozgó célpont pedig azt eredményezi, hogy a boldogság elérhetetlennek tűnik.
Ez a kihívás nem újkeletű. Az Atyák bölcs tanításai című rabbinikus műben olvashatunk (4:1.) egy időtlen kérdést:
„Ki a gazdag? Aki örül a saját sorsának.”
Ez a Misna felismeri azt az emberi hajlamot, hogy arra figyelünk, amink nincs, ahelyett, hogy észrevennénk, amink van. A hiányalapú gondolkodásmód, amely évezredek óta akadálya a boldogság megélésének.
A Tóra maga is bemutatja ezt a jelenséget Ádám és Éva történetén keresztül. Annak ellenére, hogy egy bőséges kertben, a Paradicsomban éltek, a tiltott gyümölcsre összpontosítottak – a hiányra –, ami végül a vesztükhöz vezetett. Ez az alaptörténet figyelmeztetés arra, hogyan vakíthat el minket az, amink nincs, és hogyan akadályozhatja meg, hogy értékeljük a meglévő áldásokat.
A nyereség szemlélet: a zsidó hála gyakorlatai
A „nyereségban élés” ezzel szemben azt jelenti, hogy visszatekintünk az indulópontunkra, és ahhoz képest mérjük a fejlődésünket. Ez a szemlélet mélyen egybevág a zsidó hagyomány egyik alappillérével, amit héberül hákárát hátovnak, vagyis a „a jó felismerésének” nevezünk.
A zsidóság napi szinten gyakorolja a hálát. Rögtön a felébredés után a „Mode áni” imával köszönjük meg az élet egy újabb napját. A nap során áldásokat mondunk az ételre, a természeti csodákra és sok más dologra, ami arra tanít, hogy észrevegyük és értékeljük a mindennapi áldásokat.
A pozitív pszichológia kutatásai is megerősítik ennek erejét. Dr. Robert Emmons és más tudósok kimutatták, hogy a hálagyakorlatok jelentősen növelik a boldogság megélését, miközben csökkentik a szorongást és a depressziót.
A boldogság érdekében: az esti értékelés
A zsidó hagyomány egy egyszerű, de hatékony eszközt ad kezünkbe a nyereség szemlélet kialakítására: chesbon hánefes („lelkiismeret-vizsgálat”). Szánjunk minden este, lefekvés előtt néhány percet arra, hogy végig gondoljuk a napunkat.
Próbálja ki ezt az egyszerű gyakorlatot:
- Minden este írjon le három konkrét dolgot, amit elért aznap. Nem kell, hogy nagy eredmények legyenek, lehetnek apróságok is.
Ez a gyakorlat növeli a boldogság érzetét és motivációt is ad a következő napra. Ne feledje! A boldogság nem a jövőben vár ránk, hanem az út élvezetében rejlik.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.