Zelenszkij ukrán elnök az izraeli fővárosban szeretne tárgyalni Putyinnal a háború lezárásól. Ezt üzente legalábbis Naftali Bennett miniszterelnöknek, aki sajátos közvetítői szerepet vállalt a konfliktusban.
Megjegyzés: írásunk a lapzártakori állapotot tükrözi és nem reflektál a március 15-e után történt eseményekre.
Dermesztő hír futott végig március közepén a közösségi médiában, és hosszú órákba tellett, amíg megjött a cáfolata. A The Jerusalem Post értesülése szerint Naftali Bennett arra kérte volna Volodimir Zelenszkijt, hogy országa lényegében kapituláljon az oroszok előtt, azaz fogadja el Vlagyimir Putyin sok áldozatot követelő ajánlatát a háború befejezésére.
A jeruzsálemi lap ukrán kormányzati forrásokra hivatkozva igen precíznek tűnő részleteket is megosztott az ajánlatról (Bennett: „Az ön helyében én a népem életére gondolnék, és elfogadnám az ajánlatot”), amire az ukrán elnök, mint várható volt, nemet mondott. Majd a BBC közölte: semmi ilyesmi nem történt, Izrael szerint „Bennett soha nem mondta meg Zelenszkijnek, hogyan cselekedjen, és nem is áll szándékában”, sőt állítólag pont az oroszokat akarták rávenni merev álláspontjuk feladására.
A Putyin-féle javaslat egyébként izraeli lapok szerint három pontból állt: Zelenszkijnek fel kell adnia a két szakadár orosz „népköztársaságot”, le kell mondania a NATO-tagságról és semlegesnek kell maradnia (e pontban az ukrán elnök nemrég magától is kész volt engedni, hiszen amúgy sem reális cél a közeljövőben), végül csökkentenie kellene hadserege létszámát. Nem csoda, hogy Zelenszkij nemet mondott – ha egyáltalán megtörtént az eset.
Érthetõ visszafogottság
A zsidó származású ukrán elnököt nem először bosszantotta fel Naftali Bennett, akit hírek szerint éppen ő kért fel közvetítésre, hiszen a többi számba jövő nyugati politikus (Scholz, Macron) már elkötelezte magát Putyin ellenében. Kifogásolták, hogy a háború kitörése óta Bennett szerintük „postaládaként” működik, csak bedobja nekik Putyin üzeneteit, de nem tesz le önálló kompromisszumos javaslatot az asztalra.
Hivatalosan megértését, nem hivatalosan csalódását fejezte ki Ukrajna amiatt is, hogy Izrael nem követi a nyugati szankciókat, nem hajlandó fegyvert és lőszert szállítani nekik, sőt még védőfelszereléseket, például sisakokat és mellényeket sem. Még közvetlenül a háború kitörése előtt értetlenséget váltott ki Kijevben az is, hogy Izrael megakadályozta az amerikaiaknál a Vaskupola rakétaelhárító rendszer eladását számukra, nyilvánvalóan a moszkvai reakcióktól tartva.
„Izrael alapító atyái között voltak ukrán zsidók, akik magukkal vitték történelmüket és azt az erős vágyat, hogy egy olyan csodálatos államot építsenek, mint amilyen most. Szóval egyáltalán nem rossz, hogy van egy ilyen közvetítőnk” – jelentette ki az ukrán elnök a háború harmadik hetében, azt javasolva Bennettnek, hogy ne Oroszország, Ukrajna vagy Fehéroroszország legyen az oroszokkal való tárgyalások helyszíne, hanem Jeruzsálem.
Ez nyilvánvalóan nem az izraeli miniszterelnökön fog múlni. Sokan bírálták az elmúlt időszakban Naftali Bennettet, amiért rendkívül visszafogottan nyilatkozott a háborúról, és nem volt hajlandó nyíltan elítélni a Kreml agresszióját. Beszélt „változó világrendről”, „nehéz, tragikus időkről”, együttérzett a háború civil áldozataival, de Izrael nevében nem ő, és nem is Herzog államfő, hanem külügyminisztere (és várható utóda), Jaír Lapid bírálta határozottan Moszkvát, mondván, amit Ukrajnában tesz, az „a nemzetközi rend durva megsértése”.
A The Times of Israel diplomáciai forrásokra hivatkozva azt írta, ez tudatos és koordinált munkamegosztás a két politikus között, nem véletlenül: az orosz és az ukrán elnökkel folyamatosan egyeztető Bennettnek több fontos politikai, biztonsági és kulturális szempontot is figyelembe kell vennie, amikor közvetíteni próbál – egyébként eddig nem nagy sikerrel. Lapzártakor még a szintén közvetítői szerepre bejelentkező Erdogan török elnök is kicsivel többet ért el egy orosz–ukrán külügyminiszteri találkozó megszervezésével.
Izraeli lapok szerint egyébként a nyugati szankciók óta legalább egy tucat orosz oligarcha magángépe landolt a zsidó államban – a tulajdonosok nevét azonban nem hozták nyilvánosságra. Amerika gyorsan reagált: felszólította Jeruzsálemet az orosz oligarchák kitiltására, és óvta Izraelt attól, hogy „piszkos pénzt” engedjen be Oroszországból.
Ukrán zsidók, iráni atom
Bennett és az általa több ízben – egyszer kivételesen sábátkor is – meglátogatott Putyin megbeszéléseiről szinte semmi nem szivárgott ki, de az az információ megerősítést nyert, hogy szóba hozta: Moszkva ne akadályozza az ukrajnai és oroszországi zsidók kimenekítését, illetve alijázását.
Izraelben a kb. egymillió (poszt)szovjet bevándorlóból 750 ezer ukrajnai, és a zsidó állam a háború kitörése óta folyamatosan fel is szólítja a veszélyeztetett zsidókat, hogy jöjjenek bátran. „Vannak izraeliek, akiknek haza kell térniük, és vannak bajba jutott zsidó közösségek, akiknek segítségre van szükségük” – közölte a kormányfő, „kihívásnak” nevezve Izrael számára a várható bevándorlási hullámot, de olyan kihívásnak, „amellyel a múltban már újra és újra megbirkóztunk”.
Ukrajnában mintegy 200 ezres a zsidó közösség, és a néha felröppenő fake news–okkal ellentétben nem antiszemita atrocitások, hanem az orosz bombázások elől menekülnek. Szempont Izrael számára az is, hogy gabonaimportjának 40 százaléka Ukrajnából jön, és számos kiszervezett mérnöki munkahely Ukrajnából segíti az izraeli high-tech ipart.
Nem használt az ukrán–izraeli viszonynak az a kínos ügy sem, amikor Dmytro Kuleba külügyminiszternek elnézést kellett kérnie, amiért tévesen azt állította: az EL AL légitársaság a szankciók dacára elfogad fizetést egy orosz elektronikus bankrendszeren keresztül. (Mint kiderült, a „Mir” gombja valóban ott maradt a weboldalon, csak éppen blokkolva volt.)
A Bennett által Moszkvában szóba hozott két másik téma az iráni atomalku kérdése, illetve az Iránnal szemben egy másik hadszíntéren, Szíriában folytatott izraeli fellépés. Nem titok, hogy a zsidó állam már Netanjahu idején és azóta is élesen ellenzi a visszatérést a – jelenleg szünetelő – bécsi tárgyalásokhoz, a várható megállapodásban ugyanis továbbra sem látja a garanciáját annak, hogy megakadályozza Irán nukleáris ambícióit.
Szíriai mozgástér
„Célunk megakadályozni Iránt abban, hogy nukleáris küszöbország legyen és terrort, instabilitást terjesszen világszerte” – jelentette ki Jaír Lapid. Moszkva a háború dacára vissza akar térni az iráni atom-dealhez, de csak akkor, ha garanciát kap arra, hogy az ellene hozott szankciók nem vonatkoznak az Iránnal folytatott katonai és gazdasági együttműködésére. Hogy Izrael miniszterelnöke rá tudta-e beszélni az oroszokat, hogy hagyják ott a bécsi tárgyalásokat, nem derült ki a hírzárlat miatt.
Legalább ennyire fontos kérdés azonban Izrael számára a szíriai légtér időnkénti használata, és ez ügyben létfontosságú fenntartania az alapvető kommunikációt Moszkvával. Az izraeli orosz követség jelezte, folytatódik az katonai együttműködés az izraeliekkel Szíriában.
Szíria légterét ma már 75 százalékban Oroszország kontrollálja, ezért, ahogy Lapid fogalmazott, Izrael északon lényegében Oroszországgal határos (Moszkva a szíriai polgárháborúban az ellenzékkel és a civil lakossággal szemben is brutálisan fellépő Aszad elnök pártját fogta, és több helyen maga is civil célpontokat, pl. kórházakat is bombázott).
A zsidó állam hivatalosan nem ismeri el, de rendszeresen hajt végre légicsapásokat iráni terrorista célpontok ellen Szíriában, nehogy az irániak modern rakétatechnológiát, fegyvereket, drónokat adjanak át a libanoni Hezbollah terrorszervezetnek. Izrael a szíriai légicsapások előtt mindig egyeztet az oroszokkal, írja a CNN, úgyhogy attól tart, hogy ha a Moszkvával való kapcsolata megromlik, akkor a cselekvési szabadsága is csökken Szíriában.
A zsidó állam eddig száz tonna humanitárius segítséget nyújtott Ukrajnának – politikai közvetítő munkáját azonban megfigyelők „diplomáciai aknamezőnek” nevezték.
„Bármilyen rossz lépés, és a Putyinnal való kapcsolat megromolhat” – írta a sajátos helyzetről az AP elemzője. „Ha a tárgyalások kudarcba fulladnak, úgy tűnhet, Putyin ravaszsága túljárt Bennett eszén, és a konfliktus súlyosbodásáért őt is okolhatják. És mint a szinte egyetlen nyugati szövetséges, amely nem folytat nyíltan ellenséges retorikát Moszkvával szemben, Izrael lesz a nyugat fő diplomáciai kapcsolata a Kremllel, ami nagy nyomást jelentő, kényes pozíció.” Ha azonban egyszer tényleg sikerül az orosz és az ukrán vezetést is Jeruzsálembe invitálni béketárgyalásokra, az egyértelműen az izraeli diplomácia sikere lesz.
Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 152. szám – 2022. március 10.