Baruch Galtstein édesanyja Budapesten raboskodott, amikor még várandós volt. A nőnek Szenes Hanna segített megszökni.
Szenes Hanna a II. világháború idején került börtönbe, ahol embertelen kínzásokat kellett kiállni. Itt találkozott egy várandós nővel, Matilda Galtstein. Chana mindig is nagyra tartotta az anyaságot, ezért eldöntötte, hogy segít megszökni a nőnek, így mondhatni ő mentette meg Baruch Galtstein, akinek a születésének történetét az NLI blogja írta meg.
A Galtstein család végül hamis papírokkal érkezett Budapestre
1942-ben járunk, a szlovák-magyar határon egy sűrű erdőben, ahova a nácik elől menekülő, szlovákiai zsidók csoportja vette be magát. Azt remélték, hogy sikerül eljutniuk az akkor még viszonylag szabad Magyarországra. Amikor néhány nappal korábban próbálkoztak, alaposan megfizetett vezetőjük elárulta őket, és sokakat megöltek közülük a nácik. Azok között, akik megmenekültek és ismét megpróbálták a szökést, ott volt Matilda és Eliezer Galtstein, valamint lányuk, a kétéves Tova és Matilda húga, Hilda. Fiuk, Báruch, még nem született meg. Ezen a sötét estén a csapatnak sikerült jól bevennie magát az erdőbe, mielőtt a nácik lőni kezdtek rájuk, ám a sötét bozótban szétszóródtak, és amikor később újra találkoztak az erdő mélyén, kiderült, hogy Tova elveszett. Három napig kutattak a kislány után, mire megtalálták. Egy nagy fa alatt várakozott megrettenve, de épségben.
A Galtstein család végül hamis papírokkal érkezett Budapestre. Addigra Matilda és Hilda szülei már odavesztek Auschwitz poklában. Két éven át éltek viszonylagos biztonságban Budapesten, ám elérkezett 1944. március 19. – a német csapatok benyomultak Magyarországra, maguk előtt görgetve a holokauszt iszonyatát.
A túlélés reményében Galtsteinék több részre osztották a családot: az addigra már ötéves Továt beadták egy árvaházként is szolgáló kolostorba, Eliezer és Matilda pedig külön-külön bujkált, csak időnként találkoztak előre meghatározott helyszínen, egy budapesti parkban. 1944 júliusában azonban Matilda nem érkezett meg egy ilyen találkozóra, és Eliezer hamarosan kiderítette, hogy hitvesét pár nappal korábban letartóztatták. Hamis iratai és tört magyarsága elárulták, hogy bujkáló külföldi. A hatóságok kémet sejtettek benne és börtönbe vetették. Matilda féltette saját és a méhében növekedő gyermeke életét. A börtönben azonban csodálatos cellatársa akadt. A 23 éves zsidó nő „Anikó vagy Cháná” néven mutatkozott be. Már másfél hónapja volt fogságban és hamarosan ő lett Matilda védelmezője és támasza a kegyetlen kínzások közepette.
Szenes Hanna mindenképp segíteni akart a nőnek
Természetesen nem volt ő más, mint Szenes Anikó vagy Cháná Szenes, akit a hatóságok elfogtak és bebörtönöztek néhány órával azt követően, hogy Jugoszlávia felől átlépte a magyar határt, hogy teljesítse küldetését. Szenes Anikó elképzelhetetlen kínokat állt ki hősiesen, de nem vallott társai ellen. Azt javasolta Matildának, hogy szerezze meg és semmisítse meg a hamis papírjait, hogy ne lehessen semmit rábizonyítani, ám Lemke, a börtönért felelős Gestapo-parancsnok biztosította őt arról, hogy nincs szüksége iratokra ahhoz, hogy kivégeztessen bárkit.
Amikor Szenes Hanna megtudta, hogy Matilda várandós, úgy érezte, hogy eljött a cselekvés ideje. Szenes rendkívül erősen kötődött anyjához, Katalinhoz és nagyon fontos témának tartotta az anyaság kérdését. Erről versei és naplója vallanak.
Amikor elmagyarázta szökési tervét Matildának, az asszony pánikba esett. Az útvonal túl bonyolult volt, a siker esélye kicsi. Ám Szenes Hanna nem tágított. Úgy vélte, hogy ha nem magáért, akkor legalább a magzata érdekében meg kell próbálnia. Nem tudhatjuk, hogy ez a menekülési útvonal nem az ő saját terve volt-e. Sokan úgy vélik, hogy a fiatal lány nem próbált megszökni, mivel bizonyos volt benne, hogy végül kiengedik a börtönből. Mi már tudjuk, hogy nem így történt…
Matilda lépésről lépésre követte a tervet: amikor kihallgatásra vitték, úgy tett, mintha lezuhant volna a lépcsőn. Óvatosnak kellett lennie, nehogy kárt tegyen a magzatban, ám kellő mértékben meg kellett ütnie magát ahhoz, hogy betegszobára vigyék. A betegszoba a harmadik emeleten volt, a börtön csendesebb részén, ahol az ablakokon nem volt rács. Ahogy a nővér elhagyta a szobát, Matilda összekötött néhány lepedőt, és óvatosan kimászott az ablakon a háború sújtotta budapesti utcára. Szenes Anikót nem sokkal később, 1944. november hetedikén kivégezték.
Így egyesülhetett végül a család
1945. február 13-án a Vörös Hadsereg felszabadított Budapestet. A felszabadulás után Matilda azonnal a kolostorba ment, hogy hazavigye imádott lányát. Az apácák azonban azt állították, hogy nincs náluk ilyen nevű gyermek. Előrehaladott terhessége ellenére Matilda bemászott a kolostor egyik ablakán, és hamarosan fel is fedezte a lányát, aki szintén ráismert anyjára. Együtt hagyták el az intézményt, hogy végül újra találkozhassanak Eliézerrel, aki több tucatnyi búvóhelyen megfordult az elmúlt hónapokban.
Nem sokkal később Matilda életet adott fiának, Baruchnak. Az újszülött testét zúzódások borították, az anyja által kiállt kínzások nyomai, de egészséges volt. Baruch születését követően a Galtstein család Izraelbe alijázott, hogy békében és boldogságban nevelhessék fel gyermekeiket.
„Anyám újra és újra elmondta a történetet bárkinek, aki hajlandó volt meghallgatni”
– mondta egy interjúban, hozzátéve, hogy anyja minden évben chesván hó 21-én elmondta a kádist az okos és bátor fiatal lányért, aki megmentette az életüket.