II. Erzsébet a napokban ünnepelte uralkodásának hetvenedik évfordulóját. A vallásos zsidó Charles Green két évtizeden át volt a királynő fényképésze. 2013-ban hagyta el Angliát és költözött Izraelbe, azóta könyvet is adott ki életéről és munkásságáról – tudjuk meg az Jerusalem Post cikkéből. Anyja, Anna a náci üldöztetések elől menekült a második világháború előestéjén Angliába a nővéréhez. A háborút követően a már a negyvenes éveiben járó nő hozzáment egy nála 17 évvel idősebb lengyel özvegyhez, aki 1950-ben, fél évvel fiuk születése után elhagyta anyát és gyermekét. Anna nagy szegénységben nevelte fel a fiút. Az asszony selyemharisnyákat stoppolt és közben Izraelről álmodott, ahol fia megfelelő zsidó oktatásban részesülhetne.
Álma 1960-ban vált valóra. Green Izraelben tanult, a Szentföldön ünnepelte a bár micváját és itt kezdett el szenvedélyesen érdeklődni a filmművészet iránt. Ez utóbbival kapcsolatos tanulmányok Izraelben akkoriban nem voltak elérhetők, ezért anya és fia visszaköltöztek Angliába, hogy a fiatalember Londonban tanulhassa ki a filmkészítés mesterségét. Tehetségének, kitartásának és szorgalmának köszönhetően Green sikeres pályát futott be, fényképészi munkásságát nemcsak Angliában, de az Egyesült Államokban is nagyra becsülték. Mindezek eredményeként kapott végül felkérést a Buckingham Palota hivatalnokaitól, hogy pályázza meg Őfelsége II. Erzsébet hivatalos beiktatási fényképészének címét. „Egy ilyen állást nem lehet csak úgy megkapni” – mesélte a férfi egy, a napokban megjelent interjúban. Erre külön felkérést kell kapni.
Green, aki elmondása szerint korábban elsősorban bár micvák és esküvők fotózásában szerzett tapasztalatokat, egy izraeli útról hazatérve találta üzenetrögzítőjén a palota meghívását. Először viccnek gondolta az egészet, végül azonban felhívta a megadott számot és legnagyobb meglepetésére valóban a Buckingham Palotában vették fel a telefont. „Azt gondoltam, mindenképpen elmegyek, legalább láthatom a palotát. Abban az időben nem sok embernek adatott ez meg” – emlékezett nevetve. A férfi az első interjún mindenki számára világossá tette, hogy vallásos zsidó és ennek megfelelően szombaton nem dolgozik. „Ez egyáltalán nem jelent problémát” – érkezett a válasz. –
„Egyetlen vallás ünnepnapján sem tartunk beiktatási ceremóniákat”.
A beiktatási szertartások során olyan emberek, akik valami nagyszerűt tettek a közösségért, a királynőtől vagy a királyi család egy tagjától különleges elismerést kapnak. Évente nagyjából 30 ilyen ünnepséget rendeznek és alkalmanként több mint száz elismerést adnak át. A ceremónia része, hogy a Buckingham Palota területén fényképezkedhetnek a díjazottak.
Green húsz éven át végezte ezeket a fotózásokat, ez idő alatt több mint 50 ezer, elismerésben részesült emberről, illetve családjukról készített portréfelvételeket. Emellett többször bízták meg a királynő és családjának fényképezésével is. Az ezredfordulón különleges adománygyűjtő estet rendezett és ez alkalommal számos hírességet örökített meg. A fotós „Utam a Buckingham Palotába és azon túl” címmel önéletrajzi könyvet is adott ki nyugdíjazása után, már Izraelben. A csodálatos képek mellett izgalmas történetekkel is fűszerezte a kötetet.
| A fent idézett interjúban a fején kipát viselő Green dicsérettel illette a királynőt: „Csodálatos. A világ legnagyszerűbb embere. Mindenki szereti őt… Nem hiszem, hogy bárki is olyan tökéletesen tudná végezni ezt a munkát, mint ő. Nagyon szeretem őt… Nem lehet hozzászólni, bemutatnak és ha ő szól az emberhez, akkor lehet vele beszélni, de akkor úgy, mint bármelyik más emberrel beszélne az ember… Valódi érdeklődéssel fordul a másik ember felé. Csodálatos asszony.” |