Harmincas, falusi, felső-közép státusú férfi – ez az a csoport, amely az átlagosnál inkább antiszemita. Egyebek közt ez annak a több dimenzióban végzett kérdőíves vizsgálódásnak az eredménye, amelyet a Tett és Védelem Alapítvány megbízásából a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet végzett 2013 novemberében az antiszemita előítéletek gyakoriságáról, erősségéről és a zsidóellenes előítéleteket tápláló csoportokról a magyar társadalomban.
A Szombat című lap internetes oldalán ismertetett – több táblázattal is illusztrált – kutatás szerint a magyar felnőtt lakosság mintegy harmada előítéletes a zsidókkal szemben, és ennek a csoportnak körülbelül a fele – azaz a teljes lakosság 15-20%-a – tekinthető szélsőséges antiszemitának. Az összevetés a korábbi vizsgálatokkal azt mutatja, hogy az antiszemita csoport aránya a teljes lakosságon belül 2010-ben volt a legnagyobb, azóta valamelyest csökkent, de nem állt vissza a 2010 előtt időszakban mért alacsonyabb szintre.
Az antiszemita csoportban a lakosság átlagánál többen vannak a férfiak, a harmincas generáció tagjai, a falvakban élők és a felső-közép státusúak. Ettől eltér a vallási alapú antiszemitizmus, az antijudaizmus nézeteit támogatók összetétele: erre a csoportra az alacsony iskolázottság, a falusi lakhely és az idős életkor jellemző.
Mindazonáltal ezek a demográfiai, gazdasági és társadalmi jellemzők csak kis mértékben választják el az antiszemitákat a nem antiszemitáktól – hangsúlyozzák a felmérés készítői, akiknek munkáját Kovács András, a téma legismertebb hazai szakértője koordinálta. A fő különbség a két csoport között olyan társadalmi attitűdökben van, mint a másság általában vett elutasítása, a nacionalizmus, a konzervatív világszemlélet és az anómia. A vallásosság és a felekezeti különbségek nem befolyásolják az zsidóellenesség intenzitását (a vallási eredetű antijudaizmusra való hajlandóság kivételével).
A politikai tényezőket tekintve, a szélsőséges antiszemiták – önbesorolásuk szerint – sokkal jobboldalibbak és radikálisabbak, mint a többiek, és – ennek megfelelően – a Jobbik választói között szignifikánsan nagyobb az arányuk, mint a többi párt támogatói között. A két nagy párt – a Fidesz és az MSZP – támogatói között nincsenek nagy különbségek ebben a dimenzióban.
A holokauszttal és a múlt emlékezetével kapcsolatos mérések azt mutatták, hogy a holokauszt-tagadók aránya 2006 óta kb. 6-8%, a holokauszt-relativizálóké viszont 2009 után megnőtt, és ma 19% körül van. Ezeket az álláspontokat az antiszemiták közül természetesen sokkal többen képviselik, mint a nem antiszemita csoportban, de az is figyelemre méltó, hogy az utóbbiban is jelentős arányban vannak olyanok, akik nem szívesen néznek szembe a zsidóüldözésekért való felelősség kérdésével. A vizsgálati eredmények azt jelzik, hogy a zsidóellenesség és a múlttal való szembenézés elutasítása nem feltétlenül függ össze.
Az Izraelre vonatkozó vélemények elemzése azt jelzi, hogy Magyarországon is jelen van az „új antiszemitizmusnak” nevezett jelenség: a nem-antiszemiták egyötöde is elfogad egy általában rejtett zsidóellenességet tükröző kijelentést. Ennek az adatnak az értékelése azonban némi óvatosságot követel, mert a válaszok – pontosabban a nagyarányú válaszhiány – azt is jelzik, hogy a lakosságon belül igen nagy az Izraellel kapcsolatos témákban a tájékozatlanság.
VS.hu