A zsidók eredetileg könyv nélkül, fejből imádkoztak. Csak később, miután szétszóródtak az egész világon, vált nehézzé az imák pontos megtanulása és szöveghű továbbadása. Ekkor foglalták őket írásba.
Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy az egyik legrégebbi, máig is meglevő könyv egy körülbelül a polgári időszámítás szerinti 840-ben íródott zsidó imakönyv.
Az imakönyvet kezdetben szidurnak nevezték, ami rendet, illetve máchzornak, ami pedig ciklust jelent, mivel az évi ciklus imáit tartalmazta összesítve. Vagyis volt benne hétköznapi és szombati imarend, és helyet kaptak benne a különböző ünnepek egyes imádságai is. Az idő előrehaladtával himnuszokat és egyéb szövegeket adtak az imákhoz, és a könnyebb kezelhetőség kedvéért elválasztották egymástól a szidurt és a máchzort. A szidurban találhatók a hétköznapi imák, esetleg egy-két ünnepi kiegészítéssel, valamint a szombati imák, az ünnepi imarendeket pedig, ünnepekre lebontva, a máchzor tartalmazza. Utóbbi kifejezés eredetileg csak a nagyünnepi (ros hásáná és jom kipur) imarendet tartalmazó könyveket takarta, de később elterjedtek a zarándokünnepeken használatos, peszáchi, sávuoti és szukot máchzorok is.
A máchzorok szövege természetesen nem egységes. Bár az imák alapvető elemei megegyeznek, vagy csak nagyon kis mértékben térnek el, a kiegészítések, dalok, dicshimnuszok, illetve az imák pontos szövege és sorrendje más és más, attól függően, hogy askenázi, szfárádi, jemeni, vagy különféle hászid irányzatokhoz tartozó imakönyvet tartunk a kezünkben, és ezeken belül is vannak bizonyos különbségek.
A zsidó módra való imádkozást Cháná prófétanőtől tanuljuk, aki a Szentélyben olyan elmélyülten imádkozott gyermekáldásért, hogy csak a szája mozgott, de a szavakat nem mondta ki hangosan. Az ő történetét olvassák a zsinagógában ros hásáná első napján a tórai szakasz után felolvasott háftárában, prófétai szövegben. Bár az Örökkévaló minden nyelven ért, és meghallgat minket, akármilyen személyes imával fordulunk felé, az előírt imák szövege kötött és szent, így az a legjobb, hogy még akkor is, ha tudjuk a szöveget fejből, az imakönyvből olvassuk azt, biztosítva egyrészt, hogy ne tévedünk, másrészt pedig, hogy gondolataink ne kalandozzanak mindenfelé, hanem az imára összpontosítsunk.
Az eligazodást szolgálja a változó betűméret, ami a szidurok és máchzorok jellegzetessége, és más könyvekben egyáltalán nem szokásos elem.
A szöveget általában nem kísérik illusztrációk, csak a betűnagyság tagolja a szöveget, de vannak ez alól kivételek, melyek a középkori zsidó kéziratok, illetve korai nyomdatermékek különleges képviselői. Ilyen például az 1320 körül keletkezett háromrészes máchzor, melynek nagy, színes, kézzel készített illusztrációi a korabeli németországi zsidó életbe is betekintést adnak. Szintén Németországban, ám korábban, az 1270-es években másolták a ma wormsi máchzorként ismert könyvet, mely szép színes illusztrációkat is tartalmaz, és a standard szöveg mellett a wormsi szokásokat is őrzi. Az úgynevezett esslingeni máchzort, melyet a XIII. század legvégén írtak Németországban, gazdag ornamentika, szép iniciálék jellemzik.
Az ún. Vitry máchzornak, mely az egyik legnagyobb tóramagyarázó, Rási egy, a XI. században élt tanítványa, a vitry-i Szimchá ben Smuel ima- és jogszabálygyűjteménye, ma 11 másolatát tartják számon a világon. Az első nyomtatott héber nyelvű imakönyv minden valószínűség szerint az 1485-86-ban Itáliában készült Soncino-máchzor. Szövege a római rítust követi. A szöveget az ornamentikába foglalt kezdőszavak tagolják.
Szokás, hogy az újdonsült férj feleségének máchzor-sorozatot ajándékoz, ő pedig táleszt, vagyis imaleplet kap.
A ros hásánái máchzor tartalmazza a ros hásánái imarendet, a tóraolvasásokat és az azokat követő prófétai szakaszokat, kiegészítő himnuszokat, dalokat, és eligazít, hogy mit kell tennünk abban az esetben, ha az ünnep egyik napja szombatra esik. Szerepel benne az ünnepi kidus, illetve a ros hásánái asztalra jellemző szimánim – jelek és a hozzájuk tartozó szövegek, valamint a táslich szertartás szövege, emellett a sófárfújás rendje is szerves része.
Kérjük az Örökkévalót, hogy hallgassa meg imáinkat, és írjon be minket a jó élet könyvébe!
zsido.com