AZ ORVOSTUDOMÁNY A BIBLIÁBAN ÉS A TALMUDBAN (1)

Az ókori zsidó orvostudományról orvosi irodalom nem áll rendelkezésünkre. A forrás, a Biblia és a Talmud, továbbá a régi törvénymagyarázatok, ahol az orvosi adatok a törvényekkel kapcsolatosan lelhetők fel. Ezekben a szent iratokban lerakott orvosi tradíció több, mint 1000 évet ölel át. A zsidó vallásban uralkodó monoteizmus, vagyis az Isten-imádás alakította át a babilóniaiak és az asszírokkal való benső érintkezés dacára orvosi ismereteiket és ez az egyisten-imádás egy sajátságos patinát adott a betegségek mibenlétéről szóló ismereteiknek. Pl. a járvány úgy szerepel, mint Isten rendelése és büntetése.

A betegségnek természetes okai is vannak, például: meghűlés, rendetlen életmód, romlott víz ivása stb. Rabbi Chániná szerint az embertől magától függ, hogy megbetegszik-e avagy nem. Amit a bölcsek azzal toldanak meg, hogy 99%-a az emberiségnek a rendetlen életmód folytán betegszik meg (Bává Meciá 107b.).

Érdekes volt az a felfogás, hogy a betegség egy nemcsak lelkileg, hanem testileg is tisztító folyamat az embernél. Ami a gyógykezelést illeti, a többi népeknél szereplő különböző babonáktól a zsidók távol tudták magukat tartani. Az ókori népeknél a csillagászat is nagy befolyást gyakorolt és különösen a csillagok állásával hoztak összefüggésbe bizonyos eseményekkel, betegségek, járványok kitöréseit. A zsidóknál a csillagok állásában nem láttak ilyen összefüggést.

Ami a betegségeknek a diagnosztizálását illeti, a midrásban már olvasható, hogy az orvos a betegnek a pulzusát tapintotta és ennek alapján állította fel a betegség kimenetelét. Egy helyen a következő olvasható: Az orvos eljön a beteghez, megfogja a kezét s így szól a környezethez: “Adjatok neki enni, amit kíván, mivel ezen betegség úgyis halálos kimenetelű lesz.” Az orvos “rofé” neve egyedül a héber nyelvben vezethető vissza az “enyhíteni”, “könnyíteni” szóra.

Hérodotosz szerint a zsidóknál az orvos a tudomány minden ágával foglalkozott. Mint belgyógyász, a tüdőbetegeknek frissen fejt tejet rendel. Foglalkozik az orvos sebészettel is, többek között olvasható, hogy operációnál bőrkötényt vesz fel (Kélim 26:5.). Gyógyít mindenféle füvekkel sebeket, hívják egyik helyől a másikra, kígyómarásnál a sebet ő szívja ki. Tályogokat nyit meg s amputációkat végez.

Hogy milyen nagyra becsülték az orvost a talmudi időkben, annak illusztrálására a következő példák szolgálnak. A talmud szerint (Szánhedrin 7b.) nem ajánlatos olyan városban lakni, ahol nincs orvos. Viszont az is olvasható (Pszáchim 113a.), hogy egy tudós ne lakjon olyan városban, melynek feje orvos. Rásbám (aki körülbelül 1150 körül élt), azzal magyarázza ezt, hogy az orvos azáltal, hogy betegeinek szenteli minden idejét, képtelen a közösség ügyeit is alaposan elintézni.

A Tórában egy helyen ez a két szó áll (2Mózes 21:19.): “vörápo jörápé”, “gyógyíttassa meg”. Ezt Rabbi Jismáél úgy magyarázza, hogy az orvosnak Isten engedélyt adott arra, hogy gyógyítson (Bráchot 60a.). Máshelyütt olvasható a következő (Jeruzsálemi Talmud, Táánit 3:10.): “Tiszteld az orvost, még mielőtt reá szorulnál”. Ez is bizonyítja, hogy az orvost sem képzelték minden emberi gyöngeség nélküli lénynek. Hogy a betegség elleni ellenszenvet az orvosokra is átvitték, az természetes. Ben Szirá mondja: “aki a Teremtője ellen vétkezik, az megérdemli, hogy az orvos keze közé kerüljön”. A Midrásban viszont a következő olvasható: “Az a kapu, amely a jótékonyság előtt nem nyílik meg, az orvos előtt megnyílik.” (Bámidbár Rábá 89:11.)

Jellemző a következő talmudi kijelentés: “Ászjá dömágán — mágán sávé” (Bává Kámá 85a.). Az orvos, aki ingyen gyógyít, az annyit is ér. Az orvosok egyrésze teoretikus, a másik része gyakorlatilag képezte ki magát, mint Ráv, aki 18 hónapot töltött el egy pásztor mellett, hogy az állatok betegségeit tanulmányozza (Szánhedrin 5b.).

A Talmud általában orvosokról és nem orvosról beszél. Ennek magyarázata az, hogy az orvos a beteghez a tanítványait is magával vitte. A Midrásban sok helyen olvashatunk olyan részleteket, ahol az orvos mint Isten küldönce szerepel. Ő az, aki az isteni akaratot teljesíti a betegnél. Egy helyen olvasható a következő elbeszélés (Midrás Smuél 4:1.): Rabbi Jismáél és Rabbi Akiba egy paraszt társaságában Jeruzsálem utcáján haladtak, amidőn odalép hozzájuk egy beteg, aki tőlük orvosi tanácsot kér. Midőn a két rabbi ezt megtette, a paraszt kifogást emelt ez ellen, mondván: “az Örökkévaló megverte a beteget valami betegséggel és ti meg akarjátok őt gyógyítani?” “Vajon te nem így cselekszel?” — válaszolta a két rabbi. “Dacára, hogy az Örökkévaló megteremtette a földet, mégis neked kell azt bevetni, szántani, hogy abból hasznod legyen. Nem tudod, hogy írva van, hogy az ember élete hasonlít a fához. A test a fa, az orvosság felel meg a földi trágyázásnak, az orvos pedig a kertész, aki megműveli a földet”.

Még néhány szervi baj talmudi gyógykezeléséről szeretnék megemlékezni.

A tüdőbetegnél teák, kecsketej szerepelt, mint gyógyító ír. Érdekes, hogy a köhögésnek nincsen eredeti héber szava. Talán a tüdőbajok ritkábban fordultak elő. Libbermeister és Tobler modern műveikben Izrael földjét tényleg mint a tüdőbetegek részére alkalmas helyet említik.

(folytatása következik)

Dr. Glückstahl Géza                                                                                        “Zsidó jövő”

Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 3. szám – 2014. július 21.