Zsinagógákban, elsősorban a tóraszekrény függönyén (párochet), a tóratekercs takaróján, illetve a mellvértjén gyakran találkozni oroszlános motívummal. Az állatok királya felbukkan ősi zsinagógák mozaikpadlóján vagy falfestményein, imakönyvek nyitólapján. Az általános „zsidó nép” jelentése mellett előfordul Jechezkél (Ezékiel) próféta látomásának (1:10) illusztrációiban a sassal, a madarak királyával, illetve a kerubbal együtt, valamint a zodiákus ábrázoláson is, mely az ókori zsinagógák jellegzetes dísze volt. Az ábrázolások az egyszerű megmunkálástól kezdve az igényes, képzett művész kezéről árulkodó kialakításig bármilyenek lehetnek.
 Augusztus 27-én, a már hagyományosnak számító Sóletfesztivállal indul el az EMIH rendezvénysorozata a Zsinagógák Hete, amelyen egészen szeptember 10-ig, változatos zenei és kulturális programokkal várja az érdeklődőket Budapesten és vidéki helyszíneken. |
Hogy kerül az oroszlán a zsinagógába? Miért olyan népszerű motívum ez az egyébként nem kóser állat az antikvitástól kezdve egészen napjainkig? Írásunkban ennek járunk utána.
Az oroszlánmotívum használatának hagyománya a Szentélyre nyúlik vissza. A Királyok első könyvéből (7:29) értesülünk arról, hogy Slomó (Salamon) király idejében az első jeruzsálemi Szentély nagy gonddal és szakértelemmel elkészített díszei között oroszlánok is helyet kaptak:
„Az eresztékek között levő kereteken pedig oroszlánok, ökrök és kerubok, és így az eresztékeken is felülről; az oroszlánokon és ökrökön alul pedig csüggő munkájú füzérek.”
Maga a szimbólum azonban ennél jóval régebbi eredetű. A Vájechi hetiszakaszban a halálához közeledő Jáákov ősapa megáldja fiait. Jehudáról, negyedik fiáról ezt mondja (1Mózes 49:8-10):
Jehuda te, téged dicsőítenek testvéreid – kezed ellenségeid nyakán! Előtted leborulnak atyád fiai. Fiatal oroszlán Jehuda; zsákmánylásból jöttél fel fiam! Lehever, leterül, mint oroszlán és nőstény-oroszlán, ki kelti föl őt! Nem távozik a jogar Jehudából és a törvény pálca lábai közül…
„Nem távozik a jogar Jehudából” – mondja és a bölcsek ezt úgy magyarázzák, hogy Jehuda törzsének éppen azért az oroszlán a jelképe, mivel ebből a törzsből ered a királyi ház, Dávid háza. Ahogy a Lévi törzséből származó Áron főpap leszármazottai a kohénok, a Szentélyben szolgálatot teljesítő papok, akiknek senki nem veheti át a helyét, úgy a Jehudából való Dávid utódai a királyi család sarjai, és ők adják majd örök időkig Izrael királyait.
Jehuda (Júda) oroszlánja, ahogy azt fentebb említettük, a zsidó művészet máig közkedvelt szimbóluma. Bár eredendően csak egy törzset jelképezett, később – ahogy a törzs neve is – az egész zsidó nép szimbólumává vált. A jehudi – יהודי – zsidó szó e törzs nevéből származik.