Az Őrködés Éjszakája. Peszáchi Hágádá

A Peszách, a kovásztalan kenyér (héberül többes száma: mácot, jiddisül: mácesz, vagyis a pászka) ünnepe, amely kb. 3400 esztendeje lett előírva a zsidók Egyiptomból való kivonulása idején, a rabszolgaságból történt menekülés (a megmenekülés) emlékére, annak megünneplésére. A zsidó vallás évenként ismétlődő három ún. zarándok ünnepe között az első.
Peszách, a zsidóság történelmi eseményhez kötődő ünnepei között a legjelentősebb, nagyon közeli, mondhatnánk gyakorlati kapcsolatot létesít a zsidó ember és népének régmúltja között, minthogy a zsinagógában és az otthon, a család körében végzendő szertartások mind arra hivatottak, hogy szemléletesen, érzékelhetően idézzék fel a Mózes vezetésével, i.e. 1400 körül lejátszódott eseményeket. Az emlékezés és a szertartás fő kelléke egy könyv, a Hággádá sel Peszách, a Peszáchi Elbeszélés. Ez a hagyományos, évezredek óta lényegében változatlan szöveg a zsidó nép életért és szabadságért folytatott, ősidők óta szüntelenül tartó küzdelmét tükrözi. A héber nyelvű mű, amelynek legújabb magyar fordítását tartjuk kezünkben, egyike a leggyakrabban, újabb és újabb kiadásokban, vagy változatlan utánnyomások formájában közreadott könyveknek. A XVI. század óta a Hággádá több, mint 2000 egyedi – tehát más, addig megjelent Hággádáktól többé-kevésbé (pl. illusztrációk, magyarázatok, fordítás stb.) különböző – kiadásban jelent meg. Szövegét, stílusát, formai jegyeit tekintve folyamatos fejlődést mutat — tehát nem egyetlen személy, vagy megnevezhető szerzők, s ugyanúgy nem valamely korszak alkotása. Tartalmának egyes részei a zsidó történelem korai szakaszából hagyományozódtak reánk.
Már 2000 esztendő előtt is szerves részét képezték a Peszách-ünnepi szertartás “széder” (rend) elnevezésű első, illetve Izraelen kívül a nyolc napig tartó ünnep első két napján megtartandó, előírt “rendet” követő vacsorájának.
A judaizmus különféle vallásos és egyéb szövegeiből önálló egységbe szerkesztett Peszáchi Hággádá a világ bármely táján élő, bármely vallási árnyalathoz, hagyományhoz tartozó zsidók körében általánosan elfogadott, alkalmazott és tovább hagyományozandó dokumentum.
A Magyar Könyvklub és a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület közös kiadásban jelentette meg az idei Peszáchra Az Őrködés éjszakája. Peszáchi Hágádá című kiadványát. A könyv címe az ünnep első éjszakájára utal, amelyről a Tóra (2Mózes 12:42.) így emlékezik meg: “Őrködés éjszakája volt ez az Örökkévaló előtt, hogy kivezesse őket Egyiptom országából; ez az éjszaka az […] amelyet meg kell őrizni Izrael összes gyermekeinek nemzedékeiken át”.
A nagyon szép kiállítású, album alakú könyv fényes papíron, tetszetős latin és héber betűtípussal készült, minthogy nem egyszerű fordításról, hanem kétnyelvű kiadásról van szó. A szöveget dúsan tarkítják – megvilágítják a nagy hozzáértéssel válogatott, többségében színes, gyakran egész oldalas illusztrációk. Ezek elsősorban régi, több évszázada készült kéziratos Hággádák színpompás, az aranyban, mint a középkori kódex-illuminátorok kedvenc anyagában-színében pompázó tábláinak másolatai, de gyakran találkozunk híres múzeumi gyűjtemények ide illő tárgyainak (széder-tálak, vésett és feliratos ezüst, vagy aranyozott poharak, serlegek stb.) képével.
A fordítás valóban új és kitűnő – az Izraelben élő Gréda József költő, műfordító tehetségét, művészi ráérzését dicséri. Klasszikus mintára, a héber és a magyar szöveget magyarázatok, klasszikus kommentárok idézetei szegélyezik. Minden fogalom, vagy magyarázatot igénylő szó így megvilágítást nyer. A nagy haszonnal forgatható, informatív bevezetőt, gyakorlati útmutatókat (pl. “Mit, mikor, hol, miért?”, “Ki kicsoda a Hágádában?” stb.) a Magyarországon korábban megjelent nyolc könyve révén már közismert tel-avivi író, újságíró, Naftali Kraus írta. A könyv főszerkesztője és a kiadás előkészítője Oberlander Baruch rabbi.
A sok-sok erény mellett nem maradhat észrevétlen a néhány hiba sem, amelyek elsősorban az elmaradt szakszerű lektorálás rovására írandók. Nem annyira hiba, mint inkább szemléletbeli tévedés a “Hággádá” szó egy “g”-vel írása, holott a héberben “dágessel” (mássalhangzót kettőző, ill. keményítő jellel) írják – ezzel szemben a jiddis “rebe” szó a kiejtéssel is ellentétben két “b”-vel szerepel. A magyar átírásban többször “lijciát” olvasható “liciját” (kivonulás) helyett. A XVI. oldalon “A Hágáda alapanyagai”-t említi “forrásai” helyett. A XVII. oldalon Ámrám és Száádja “gáoniták”-ról történik említés, holott csak a “gáon” szó használható ebben az értelemben.
Ilyen nagy jelentőségű és egyébként jól sikerült, magas színvonalú kiadvány esetében valóban bosszantóak a kissé gondosabb lektorálással elkerülhető hibák. Az elmondottakat összegezve a pozitívumok irányába billen mérlegünk nyelve; a magyar könyvtermés egy csodálatos kiadvánnyal gazdagodott, amiben a különféle érdeklődésű olvasók (vallástörténet, irodalom, művészet stb.) egyaránt gyönyörűségüket lelhetik.

Dr. Borsányi-Schmidt Ferenc

Az Őrködés éjszakája. Peszáchi Hágádá. Új magyar fordítás útmutatóval és kommentárokkal. Ford.: Gréda József. Bp. 1999, Magyar Könyvklub – Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület. LIII, 151 l. Ára: 3 950 Ft.

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 40. szám – 2014. november 17.