Az oktatás a lélek megmentéséről szól

1962. március negyedikén este tizenegykor a United Jewish Appeal szervezet ifjúsági csoportja tett látogatást a Rebbénél. Az informális beszélgetés a hajnali órákig tartott és hatalmas benyomást tett minden résztvevőre. Az itt elhangzott kérdésekre adott válaszok jól megmutatják a Rebbe álláspontját az olyan meghatározó témákkal kapcsolatban, mint az oktatás és a holokauszt emlékezete.

 

Mit invesztáljunk az oktatásba?

Rebbe: Van egy különleges terület, mely elsőbbséget élvez mindennel szemben, és ez az oktatás. Az oktatás által lehet felkészíteni a holnap és a holnapután vezetőit. Az oktatás nem arról szól, hogy egy tanulatlan embert tanulttá tegyünk, egy tanult embert továbbképezzünk vagy egy fösvényt rávegyünk az adakozásra.

Manapság az oktatás a lélek megmentéséről szól, egy emberi lélek megmentéséről a zsidó nép, és így az egész emberiség számára. Egy gyermek oktatásra való igényét az első pillanattól kezdve ki kell elégíteni. Pénzt lehet kölcsönkérni és később, akár egy év múlva visszafizetni. Még ha valakinek nincs is készpénz vagy valamilyen biztosíték a birtokában, akkor is minden zsidónak elsődleges kötelessége, hogy az oktatásba invesztáljon. Nem csekket kérek önöktől, hanem azt, hogy éljenek a zsidósághoz hű életet és legalább egy további parancsolat betartását vállalják magukra a magánéletükben és a családjuk életében.

Ezenfelül, és ezt személyes tapasztalatból mondom, hatvanévesen még mindig arra törekszem, hogy holnap jobb zsidó legyek, mint amilyen ma voltam. Ha a magánéletüket magánemberként újabb micvákkal gazdagítják, az azonnali hatással lesz a közösségben kifejtett tevékenységükben.

A szovjet zsidók kivándorlásának egyetlen oka az, hogy meg akarják erősíteni a zsidó identitásukat. Moszkvában szebb lakásban laktak. Ott kellett hagyniuk az üzleteiket, fel kellett számolniuk a kapcsolataikat. Új országhoz, új nyelvhez és új szokásokhoz kell alkalmazkodniuk. Sok területen szenvednek hiányt, ám lehetőségük van arra, hogy a zsidó hagyományok, nagyszüleik öröksége szerint éljenek a mindennapokban. Még ha a lakáskörülmények javítása és a munkába állás fontos ügyek is, gondoskodni kell arról, hogy a gyermekeik megfelelő zsidó oktatásban részesüljenek. Egy szovjet apa számára igen fontos, hogy a gyermeke és önmaga is megfelelő oktatást kapjon, még ha negyven- vagy ötvenéves is, hiszen Oroszországban nem volt lehetőségük tanulni.

Nem tudom, hogy mi is lehet annál fontosabb, mint egy Izraelbe vándorolt orosz zsidót hozzásegíteni ahhoz, hogy zsidóként élhessen, vagy egy Kijevben vagy Odesszában élőt zsidót, hogy zsidóként túléljen.

 

Mi a holokauszt jelentése?

Kérdés: Varsóba utazunk, hogy megemlékezzünk a gettófelkelésről, majd azután Auschwitzba. Amint egyre jobban elmerülünk a témában, egyre több kérdésünk lesz a holokauszttal kapcsolatban. Mit kezdjünk mindezzel? Mi a történtek valódi jelentése?

 

Rebbe: Az alapvető kérdés a holokauszttal kapcsolatban így hangzik: ’Nem tudom, hogy létezik-e Isten, hiszen nem tudom elfogadni, hogy ha Isten létezik, akkor miként engedhette Hitlernek, hogy elkövesse a gaztetteit’. Vannak, akik ezzel igazolják, hogy nem hisznek Istenben, vagy ezért nem tartják be a parancsolatokat, illetve általában nem tesznek eleget a kötelezettségeiknek. Azt fűzném ehhez hozzá, hogy így az az ember érvel, aki igazolást keres ahhoz, hogy könnyebb életet élhessen és enyhítse a lelkiismeret-furdalását, amiért nem zsidóhoz méltóan él.

 

Mit tanít nekünk a történelem?

Ha a történelem megtanított nekünk valamit, akkor az nem más, mint hogy nem szabad megismételnünk vagy utánoznunk a második Szentély lerombolása előtti időszakot jellemező viselkedést. A megtapasztalt szörnyűségeknek arra kell vezetniük mindannyiunkat, hogy még jobban eggyé váljunk saját zsidóságunkkal.

 

Nem elég jótékonykodni, tfilint is kell rakni, és a szombatot nemcsak egy vasárnaphoz hasonló pihenőnapként, hanem szentséggel teli napként kell megtartani. A szombat és a vasárnap közötti különbség nem csupán az, hogy másik napról van szó. A szombat a szentség napja. És mivel szent, ezért meg kell pihenni. A vasárnap azért pihenőnap, mert az emberek akkor pihennek. A szombatnál ez éppen fordítva van.

 

Hogyan győzhetünk?

Mindannyiunk kötelessége felvenni a küzdelmet Hitlerrel, aki az elpusztításunkat tervezte. Ő nem annyira a zsidók fizikai megsemmisítésére tört, mint inkább a zsidó szellem felszámolására. Nem akarta, hogy megfertőzzék a német, az orosz vagy a lengyel népet. És ezért állt mellé annyi német, orosz és lengyel. A zsidókat idegeneknek tekintették, akiket el kell pusztítani, mert nem tartoznak közéjük.

Ha sikerül egy zsidót rávenni, hogy ne asszimilálódjon, hanem büszkén, örömmel és lelkesen élje meg a zsidóságát, az győzelem Hitler felett. Ha valaki mindent megtesz azért, hogy a magánéletében zsidó legyen, hogy az emberek lássák az utcán, hogy zsidó, lássák a lakásán, hogy az egy zsidó otthon és lássák azt is, hogy büszke a hovatartozására és nem nyűgnek éli azt meg – akkor az illető győzelmet arat Hitler felett. Ha ellátogatnak Auschwitzba, ott ki kell jelenteniük, hogy a holokauszt nem történhet meg még egyszer. Erre a legmegfelelőbb módszer az, hogy zsidó életet élnek és jó példával járnak elöl. Ez nem sovinizmus, hiszen nem arról van szó, hogy a zsidók csodálatára próbálnának rávenni valakit, hanem egyszerűen a népük túléléséért küzdenek. Ez napjainkban kritikus jelentőséggel bír, mert a feladatunk nem csupán annyi, hogy eleget tegyünk a saját kötelességeinknek, hanem az elpusztított zsidók helyére is oda kell állnunk. Az ő feladatuk teljesítése a mi küldetésünk.

 

Szentnek kell lennünk!

Egy zsidó számára nem lehet elég a puszta létezés – egy zsidónak szentnek kell lennie. Mit jelent a szentség? Különleges tetteket. Bármit is cselekszik, legyen szó akár arról, hogy megebédel, különleges szándékkal kell azt tennie, nem elégedhet meg azzal, hogy csillapítja az éhségét. Az étkezésen túlmutató szándékkal kell cselekednie. Ehhez hasonlóan, amikor pénzt keres az üzemében vagy az üzletében, akkor keresete mögött egy magasabb célnak kell lebegnie. A hét napjait nem lehet ugyanazon a szellemi szinten eltölteni. Kell lennie egy magasabb rendű napnak, s ez a sábát. A szombat egyik előírása úgy szól, a hétköznapok mindegyikén készülődni kell a sábátra. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a vasárnapot és a hétfőt is szentebbé kell tenni, mert ez vezet el a szent napig.

Miért hoztam fel mindezt önöknek? Reményeim szerint önök mindannyian sikeres üzletemberek, akik pénzüket jó ügyekre fordítják. Ahogy már említettem, holnap meg kell haladniuk a mai cselekedeteiket. A jótékonyság önmagában is egy micva, és magáért a jótékonyságért jótékonykodni az egyik legnagyobb dolog a világon. Ehhez pedig nem kell semmilyen különleges képzettség. Ha találnak valamit, amivel összekötnek két zsidót, valamit, ami mindkettőjük számára nagy jelentőséggel bír, akkor eggyé válnak egy olyan cselekedetben, ami egyaránt fontos mindkettőjük számára.

Aki adakozik, annak saját magából kell adnia. És ahhoz, hogy saját magából adjon, előbb minél nagyon érintettségre kell szert tennie az adott ügyben. Az egyik magyarázat arra, hogy miért adott az Örökkévaló annyi parancsolat az, hogy igyekezett minél több zsidó számára biztosítani a lehetőséget a micvák gyakorlására. Isten mindenki számára lehetővé teszi a szentté válást, függetlenül attól, hogy az illető éppen milyen szinten áll. Emiatt adott oly sok lehetőséget e cél eléréséhez. Minden zsidó 613 módot találhat arra, hogy szentté váljon.

 

Napról napra fejlődni

Nagy örömömre szolgál, hogy annyi amerikai születésű, az üzleti életben igen sikeres zsidót látok, akik vágynak egy magasabb cél elérésére. Önök mint szakemberek bizonyára tudják, hogy a tőke nyújtotta lehetőségeket maximálisan ki kell használni. Egy fiatal és energikus üzletember nem lesz elégedett öt százaléknyi nyereséggel. Minden pénzét a profit maximalizálására igyekszik fordítani. Ha azt hallja, hogy valaki húsz százalékos nyereséget ért el, akkor ő a dupláját akarja, hiszen fiatal és amerikai. Ha a materiális dollárok ennyire lázba hozzák, sokkal inkább így kellene éreznie a spirituális dollárok iránt. Ha sikerül előre lépnie, azzal példát mutat a körülötte lévők számára, akik tovább növelik az elért eredményeit. A nyomdokaiba lépnek és igyekeznek még messzebbre eljutni, ahogy az itt, az Egyesült Államokban szokásos.

Ha ezenfelül is adhatok még egy tanácsot, egy további feladatot az önök számára, akkor azt kérem, hogy holnap reggel vegyék magukra még egy micva betartását. Mindannyiunk számára nagy előrelépés lesz az a további parancsolat, melyet holnap reggel magukra vállalnak. Tanuljanak többet. Szánjanak naponta tíz-tizenöt perccel többet a Tórára, ami energiával tölti fel a zsidó életet. És ami még ennél is fontosabb: így tudnak egyre mélyebb kapcsolatot kialakítani azzal a bölcsességgel, melyet a Színáj-hegynél kaptunk. Szoktassák rá magukat a tanulásra, mely által egyre közelebb kerülnek közös örökségünkhöz. Ha valakinek erősek a gyökerei, az nagyobb életerővel és több energiával építheti a jövőjét.

A United Jewish Appeal (UJA) egy filantróp szervezet, amelyet 1939-ben hoztak létre azzal a céllal, hogy támogassa a zsidó közösségeket és ügyeket világszerte. Az UJA központi adománygyűjtő szervezetként működött, és jelentős szerepet játszott a zsidó menekültek segítésében, Izrael Állam megalapítá­sá­nak és fejlődésének támogatásában, valamint különféle szociális, oktatási és kulturális programok finanszírozásában.

1999-ben az UJA egyesült a Council of Jewish Federations és a United Israel Appeal szervezetekkel, és létrehozták a United Jewish Communities (UJC) szervezetet, ame­lyet később átneveztek Jewish Federations of North America (JFNA) névre. Ez az új szer­vezet továbbra is folytatja az UJA hagyomá­nyát, központosított adománygyűjtést és támogatást nyújtva a zsidó ügyeknek.