Ezen a héten Ciprus szigetére látogatunk el a világ zsidó közösségeit bemutató sorozatunkban.
A ciprusi zsidó jelenlét a polgári időszámítás előtti III. századig nyúlik vissza. Ez a mediterrán sziget fontos gazdasági és politikai szerepet töltött be a zsidóság történelmében a kezdetektől egészen napjainkig. A zsidó lakosok különböző okokból kerültek a szigetre, és hosszabb-rövidebb ideig maradtak – ezeket a korszakokat mutatjuk be cikkünkben.
Kezdetek
Az első ciprusi zsidó telepek valószínűleg már akkor léteztek, amikor az asszírok elfoglalták Izraelt (i.e. VIII. század), a babilóniai hódítás (i.e. VI. század vége) után pedig már bizonyosan fennálltak. Az i.e. II. században zsidó mesteremberek, szabók és kereskedők laktak a szigeten, erről írásos emlékek és Hasmoenus-korabeli pénzérmék egyaránt tanúskodnak. Fontos zsidó központja volt a korszaknak Salamis, elsősorban a második jeruzsálemi Szentély pusztulása (i.sz. 70.) után.
i.e. III. század: kereskedelmi kapcsolatok létesültek Ciprus és Izrael Földje közt. A zsidók jó kapcsolatban álltak a többi vallás képviselőjével a szigeten, a rómaiak is jó szemmel nézték a megjelenésüket. A sziget uralmáért vívott harcban, az i.e. I. században sok zsidót megöltek.
i.sz. I-II. század: több korai keresztény hittérítő érkezett Ciprusra, többek között Pál apostol, illetve a helyi születésű Barnabás, akik megpróbálták az ő hitükre téríteni a helyi zsidó lakosságot. Paphos mellett áll egy nagy fa, mely mögött, a föld alatt emlékhely található: egy kereszténnyé lett zsidó nő halálának helye lett keresztény zarándokhely, majd templom.
117: a ciprusi zsidók Artemion vezetésével fellázadnak Traianus római uralma ellen, és megölnek 240 ezer görögöt. Büntetésképpen minden zsidót kitiltottak a szigetről, még azt is kikötötték, hogy hajótörés esetén sem léphet zsidó a szigetre. Néhány évvel később azonban újra növekedésnek indultak a zsidó közösségek.
- század: ebből a korból ismert egy oszlopfő, melyen görög nyelvű felirat tudósít egy zsinagóga felújításáról. A korai időkből három ciprusi város zsinagógájáról maradt ránk írásos emlék (Golgoi, Lapethos, Constantia-Salamine).
Középkor
610: újabb felkelésben vettek részt a sziget zsidó lakói a görög uralom ellen.
- század: a szigetre érkező főníciaiak egy régebbi szentélyt alakítottak át Kitionban Astarte templomává. Zsidó szempontból az az érdekessége ennek, hogy a romokból megismerhetjük Slomó király jeruzsálemi Szentélyének építészetét, mivel annak az alaprajza szolgáltatta a modellt ehhez a templomhoz.
1191-1517: a zsidók számára nyugalmas évszázadok következtek, elsősorban kereskedelemmel foglalkoznak Famagusta kikötővárosában.
XIII. század: mint Európában oly sok helyen, Cipruson is megharagudtak sokan a pénzkölcsönzésből, uzsorából élő zsidókra, és kirekesztő törvényeket hoztak ellenük: megtiltoták az uzsorát, megkülönböztető jelzés viselését írták elő a zsidók számára, és éves különadót vetettek ki rájuk. Új zsidó közösségek alakultak ki Nicosia, Paphos és Famagusta városában.
A francia uralom alatt a sziget zsidó lakosai egyenlő jogokat élveztek, és nagymértékben hozzájárultak a gazdaság növekedéséhez. A velencei uralom alatt famagustai gettóról szólnak az írásos források, és a jólét, valamint az elnyomás periódusai váltakoztak egymással.
1568-ban egy különösen nagy befolyással bíró, gazdag zsidót megvádoltak azal, hogy felkelést szít. Ekkor a zsidókat kitiltották a szigetről, de ettől függetlenül ott maradtak, sőt, újabbak is érkeztek, akik hol jobban, hol rosszabbul, hol békében, hol haragban éltek a szomszédaikkal.
1571: Ciprus az Ottomán Birodalom részévé válik. Ettől kezdve a helyi zsidó közösség újabb virágzásnak és fejlődésnek indult, az Ottomán Birodalomba özönlő, Spanyolországból 1492-ben kiűzött szfárádi zsidóknak köszönhetően. A ciprusi zsidó közösség központja Famagustában volt. Az ottomán korszakból meglehetősen kevés emlék maradt ránk a zsidó közösséget illetően.
XVI: század közepe: III. Gyula pápa elrendelte a Talmud elégetését. Famagusta főterén 50 kötetet égetnek el, ez abban az időben rendkívüli katasztrófának számított.
Brit fennhatóság
1878: Ciprus brit uralom alá került. Oroszországi és romániai zsidó menekülteket telepítettek le Cipruson, de a forróság, a vízhiány és a malária miatt nem alakultak ki közösségek.
1897: egy 15 orosz zsidó családból álló kolóniát alapítanak brit segítséggel Margóban. Az ezt követő években több kisebb csoport érkezett, akik farmokat alapítottak Margóban a Zsidó Kolonizációs Szövetség segítségével. Ezek a farmok sem voltak sikeresek, lakosságuk folyamatosan cserélődött. Az utolsó zsidó temetés a margói zsidó temetőben 1960-ban volt. A margói temetőt ma csak különleges engedéllyel lehet megközelíteni, mivel Ciprus 1974-es kettéválásakor a terület a török katonai zónába került. Egy másik zsidó temető a XX. század elejéről Larnacában található.
1901: a sziget zsidó népessége: 63 férfi és 56 nő. Az 1900-as évek első évtizedében a legtöbb zsidó Nicosiában lakott.
1902: megjelent Theodor Herzl írása a következő címmel: „Az Angliába és az Egyesült Államokba való zsidó bevándorlás megoldása a ciprusi zsidó kolonizáció kiterjesztése“. Ennek az a háttere, hogy a XIX. század közepétől egészen az 1948-as államalapításig számos kiemelkedő politikus, közöttük Benjamin Disraeli és Theodor Herzl, tartotta Ciprust a diaszpóra-beli zsidóság egy lehetséges gyűjtőhelyének, elsősorban a Palesztinához való közelsége miatt. Még a korai cionisták is lehetséges hazaként gondoltak rá.
A nácik 1933-as hatalomra jutása után több száz zsidó menekült Németországból Ciprusra.
1946-48: az angolok több mint 50 000 zsidót zártak Famagusta környékén gyűjtőtáborokba, melyeket azon holokauszt-túlélők számára hoztak létre, akik illegálisan próbáltak Palesztinába jutni. 1948-ban, az államalapítás után a legtöbb menekült alijázott Ciprusról. Az Izraelbe való bejutásra várakozva több mint 2000 csecsemő született a szigeten. A gyűjtőtáborokban nehéz volt az élet, kevés volt az ennivaló és a ruha, igen zordak voltak a körülmények. A Joint adományai könnyítették meg a túlélést, a Palesztinából érkező legális és illegális küldöttek segítették a táborokban élők mindenapjait, illetve felkészítették őket az alijára. A táborokban, a rossz körülmények ellenére sem volt bűnözés.
Pyla falu mellett is voltak zsidó menekülttáborok. Évekkel ezelőtt, egy autópálya építés előkészítő munkálatainak idejében idős zsidók érkeztek Izraelből, hogy a mezőkön megmaradt tárgyi emlékeket felkutassák, összeszedjék. Azt mesélték, hogy rettenetesen zsúfolt körülmények között, fémkerítésekkel körülvéve tartották őket fogva, és több tízezer ember élt ezekben a táborokban.
Napjaink
Izrael 1948. óta áll diplomáciai kapcsolatban Ciprussal, ami abban az időben még brit protektorátus alatt állt, egészen az 1960-as függetlenedésig.
2003: az izraeli születésű rabbi, Arje Zeev Raskin – a Magyarországon jól ismert Smulik Raskin testvére – a lubavicsi mozgalom küldötteként Ciprusra érkezett a családjával, azzal a céllal, hogy segítse a helyi zsidó közösség újraéledését.
2005: Raskin rabbit sok befolyásos személy jelenlétében és egy különleges szertartás keretében megteszik Ciprus hivatalos rabbijává; felavatják a zsidó közösségi központban a sziget egyetlen zsinagógáját és mikvéjét a tengerparti Larnaca városában. Zsidó iskolát és információs központot üzemeltetnek turisták számára. Péntek este és szombat délben van minjen, van kóser étel és a közösségi központban Tórát is lehet tanulni heti rendszerességgel.
2011: a ciprusi katolikus egyház vezető érseke eltörölte a zsidók kollektív bűnösségének dogmáját.
Ma nagyjából 450 zsidó család él Cipruson, jelentős részük külföldi (elsősorban izraeli, illetve orosz vagy angol) állampolgár, akik üzleti okokból tartózkodnak az országban. A Ciprusra látogatóknak érdemes a következő honlapot tanulmányozniuk: www.jewishcyprus.com
Chana Deutsch
A világ zsidó közösségeit bemutató sorozatunk korábbi cikkei: