Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija levélben fordult a MAZSIHISZ elnökéhez a két szervezet között, az elmúlt két hétben kialakult helyzet tisztázása érdekében, mely a vezető rabbi beszélgetéssorozatot kezdeményező, december 17-i levelét követően indult el. Az EMIH vezető rabbija mostani levelében leírja, a MAZSIHISZ elnökének tévedésekkel, haraggal és indulattal teli december 21-i válasza csak még jobban megerősíti azt, hogy a magyar zsidóságnak és az őket képviselő szervezeteknek nincs más választása, mint a párbeszéd, az együttgondolkodás és a lehetséges területeken való összefogás. Ennek a nemes célnak az érdekében az EMIH mindent hajlandó elkövetni.
Köves Slomó levelében kifejti, minden közösségben, minden szervezetben vannak nézeteltérések, ellentétek és félreértések, ezért mindez a MAZSIHISZ és az EMIH között is előfordulhat. A vezető rabbi szerint azonban arra különösen ügyelni kell, hogy a sokszínű világlátás, a gyümölcsöző véleményütköztetés, a külső szemlélő számára ne tűnjön személyeskedő gyűlölködésnek és civakodásnak.
Köves Slomó levelében emlékeztet arra, hogy a híres talmudi bölcs, rabbi Akiva szerint a Tóra legfontosabb tanítása így szól: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. Amikor mindegyik fél meg van győződve az igazáról, természetesen nehéz kellő tisztelettel közvetíteni a másik felé, pedig ez különösen fontos a mai magyar közéletben, ahol vannak, akik a zsidó szervezetek megosztottságát fel akarják használni. Köves Slomó levelében leírja azt is, hogy a párbeszéd megindítása érdekében kereste meg Heisler Andrást közel másfél évvel ezelőtt rós hásáná, a zsidó újév előtt, és kérte, tekintsék lezártnak a korábbi korszakot, véleménykülönbségeiket pedig ne hagyják személyeskedő civakodássá fajulni a közbeszédben. Ebben a szellemben fordult az EMIH vezető rabbija a MAZSIHISZ elnökéhez idén júniusban is, egy közös „vallási főtanács” létrehozatalát kezdeményezve, melyre a mai napig nem érkezett válasz, és ebben a szellemben írt december 17-én is a beszélgetéssorozat lehetőségéről.
Az EMIH vezető rabbija levelében kifejti, hogy szomorúan tapasztalta, hogy ez a törekvés nem vezetett maradéktalanul eredményre, és az utóbbi hónapokban többször is olyan beszámolók jelentek meg a médiában, amelyek „vallási, gazdasági és személyi konfliktusok miatt különösen feszültnek” festették le a két legnagyobb hazai zsidó szervezet közötti viszonyt. Pontosan az volt az oka, hogy a párbeszédre hívó decemberi levelét az EMIH vezetője rabbija, egyfajta nyilvános levélnek is szánta, hogy a média ne egy ellentétekkel teli állapotot tükröző valótlan képet közvetítsen.
A MAZSIHISZ három oldalas válaszlevelében említett kérdések egy része a szervezetek közötti operatív napi ügyek, melyeknek tisztázása csakis a párbeszéd által lehetséges. Ennek érdekében az EMIH azt javasolja, hogy jöjjön létre egy rendszeresen összeülő, egyeztető operatív fórum két szervezet részvételével. A témák egy másik csoportjának – a magyar zsidó oktatás, szociális ellátás, közösségfejlesztés, – megtárgyalása érdekében az EMIH továbbra is a nyilvános párbeszéd megindítását javasolja a MAZSIHISZ-nek. Ahogy bölcseink tanították: „Ne mondd, hogy ha majd időm lesz tanulok, mert lehet hogy soha sem lesz időd!”
Az EMIH vezető rabbija a Hóman szobor ügyében is leírta álláspontját. Heisler András december 21-i levelében azt írta, hogy a Tett és Védelem Alapítvány (TEV) egy „emléktáblát javasolt szobor helyett”. A valóság ezzel szemben az, hogy a TEV éppen annak a sikeres civil összefogásnak akart emléktáblát állítani, amely megakadályozta, hogy szobrot állítsanak egy háborús bűnösnek. Az emléktábla egyben felsorolná a Szálasi-kormány mellett a végletekig kitartó Hóman ismert és kevésbé ismert bűneit. A TEV emellett kezdeményezte a Hóman Bálint Alapítvány betiltását az ügyészségnél, ugyanis a 2012. évi CLXVII. törvénnyel módosított 2011. évi CLXXXI. törvény kimondja, hogy alapítvány elnevezésében nem szerepelhet olyan személy neve, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be.
