Raoul Wallenberget nem kell bemutatni. A svéd diplomatát, aki több ezer magyar zsidó életét mentette meg, többé-kevésbé mindenki ismeri. Hallottunk bátorságáról és a cél érdekében tett erőfeszítéseiről. Minden bizonnyal az olvasóink között is vannak, akik közvetve vagy közvetlenül neki köszönhetik életüket. Wallenberg embermentő munkájának emlékezetéről és a bélyeggyűjtés világáról Perneczky László bélyeggyűjtővel, a „Raoul Wallenberg emlékezete a filatéliában” című tanulmány szerzőjével beszélgettünk.
– Hogy lesz egy atomerőmű-mérnökből Wallenbergbélyeg-gyűjtő?
– Több mint fél évszázada vagyok bélyeggyűjtő, és a történelem iránt is mindig megvolt az érdeklődésem. A kettő ötvözésére azok után kerülhetett sor, hogy Magyarországon elsőként 1992-ben, majd 2012-ben is kiadtak egy-egy emlékbélyeget a svéd diplomata tiszteletére. A Magyar Posta különben világviszonylatban is az elsők között volt azzal, hogy ebben a formában állítson emléket neki. Én akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni Wallenberggel, amikor a második kiadás után publikáltam egy cikket egy hazai bélyeges újságban. Azt a cikket később egy egész sorozat követte. A közel félszáz oldalas anyag elkészítése során számos rendkívül ismeretre akadtam rá. Olyanokra, amelyeket talán mások sem vehettek korábban evidenciának.
– Mi volt a kutatási módszere?
– Oh, én egy 83 éves gyémántdiplomás gépészmérnök és aranydiplomás villamosmérnök vagyok, aki már természetesen nyugdíjas, a kutatásaim kizárólag az internetre hagyatkoztak.
– Milyen összefüggésekre akadt rá?
– Kanadában például találtam egy cikket, ami azt a csodát meséli el, ahogy egy Wallenberg-túlélő a lánya segítségével ráeszmél arra, hogy a saját fényképe van rajta a kanadai posta által kiadott egyik emlékbélyegen. Az egyik budapesti emlékműről az amerikai nagykövetség kezdeményezésére elkészült második magyar bélyeg első napi borítékja alapján tudtam meg azt, amit talán ma is hihetetlennek tűnik, jelesül, hogy 1947-ben már volt Wallenbergnek egy emlékműve, de azt a megszervezett felavatása napjának hajnalán az ÁVH eltüntette a helyéről. Erre a történetre úgy jöttem rá, hogy a borítékon szereplő eldugott budai emlékművet egyszer felkerestem, és a kettétört kőtábla hátulján a művész egy rajzzal jelezte, hogy ez nem az első. Ma az első eredetije a debreceni Biogal Gyógyszergyár előtt áll, míg az eredeti helyen, a pesti Szent István parkban egy másolata látható.
– A Raoul Wallenberg emlékezete a filatéliában egy negyvenhat oldalas kiadvány. Mikor készült ez el? Mi volt a célja vele?
– 2020-ban lett kész. Volt egy önző célja is a vállalkozásomnak. A bélyeggyűjtők számára fontos megmérettetésnek számítanak azok a bélyegkiállítások, amelyek országosak és nemzetköziek is. Még világbajnokság is van, ahol van irodalmi kategória is. Ez azt jelenti, hogy fel lehet kelteni a figyelmet nemcsak a saját gyűjteménnyel, de egy saját választott téma, vagy kutatás új irodalmával is, feltéve, ha az rendesen meg van szerkesztve.
– Vagyis világbajnokságra vágyott a Wallenberg-gyűjteményével?
– Oh, csak távlatilag. Mert nekem ez már sikerült korábban egy másik kiadvánnyal, amely egy sajátságos kárpátaljai történetről szól. Nevezetesen a Trianon utáni átmeneti visszacsatolás idején keletkezett ruszin-magyar kétnyelvű postai kiadványokon lévő szövegek összehasonlításáról.
– Mit kell tudni a Wallenberg-kiadványáról?
– Ez egy összegzés az eddig kiadott emlékbélyegek nemzetközi kitekintése alapján. A különféle évfordulókra megjelent bélyegek mellett speciális borítékokat is összefoglaltam. Ezeken a borítékokon olyan rajzok, fotók is voltak, amelyek például Wallenberget és a munkatársait, vagy a zsidókat és a különféle pályaudvarokat ábrázolják, ahol épp osztogatják a menleveleket.
– Vagyis olyan ez a gyűjtemény olyan, mint egy történelmi képregény?
– Igen, hasonló.
– Miért pont Wallenberg érdekli ennyire?
– Talán részben a sorsának egyedülálló rejtélyessége miatt. Ő a holokauszt történetének legismertebb embermentő diplomatája, akinek élete, elrablása és halála a mai napig tele van kérdőjelekkel. Példája ugyanakkor egyetemesen inspiráló.
– Hány országban, hány kiadás van Wallenbergről?
– Összesen tizenhárom bélyegkiadásról tud a szakirodalom. Izraeltől – ahol elsőként adtak ki emlékbélyeget az 1980-as években – Ausztráliáig.
Vannak olyan országok – például Svédország vagy Magyarország –, ahol nem csak egy kiadás jelent már meg. Vagyis, azt hiszem, ki lehet jelenteni, hogy eddig tizenegy országban készült Wallenberg-bélyegkiadás.
– Az ön tanulmányában látok abban némi furcsaságot, hogy amíg Izrael elsőként jelentetett meg tisztelgő bélyegeket, addig Dominikában harmadik, Magyarországon negyedik, de Guyanaban ötödik országként jöttek ki a Wallenberg-bélyegek. Ezt minek tulajdonítja?
– Ezt volt a legnehezebb kiderítenem, mert hogy általában valamilyen alkalomból jelentek meg mindenhol a bélyegek. Több ország például díszpolgárrá avatta Wallenberget. Egy-egy kiadás általában valamilyen konkrét évfordulóhoz köthető: vagy Wallenberg születése vagy a holokauszttal kapcsolatos időpontok ezek.
– Mire lehet mindebből következtetni?
– Arra, hogy ugyan sokan voltak a közreműködő embermentők, de Wallenberg a legismertebb, egy valóságos szimbólum. Mindehhez természetesen hozzátartozik az ő szomorú eltűnése is. Ő volt talán az egyetlen, akit külföldről kifejezetten erre a feladatra – a zsidók mentésére – küldtek Budapestre, amerikai támogatással. Pedig sok más diplomata is segített még, de róluk alig hallunk.
– Kinek a tulajdonában lehet ma a legnagyobb Wallenberg-gyűjtemény? Önnek hány darab Wallenberg-bélyege van?
– Nem az enyémben, az egészen biztos, és még nem találkoztam olyannal, aki ezt mint gyűjteményt kiállította volna. Ezek általában szenzitív információk. Nekem megvan a magyar és a svéd kollekció.
– Lehet-e azt tudni, hogy mi az értéke ezeknek a gyűjteményeknek? Van-e olyan a filatéliában, hogy magángyűjtő megveszi ezt vagy azt a gyűjteményt?
– Vannak árverések és vannak versenyek, ezek nem szoktak összefolyni.
– Mik a további tervek ezzel az anyaggal? Ön szerint ez most már készen van, vagy esetleg lehet még a szakértőnek hiányérzete?
– Mivel az összes magyar vonatkozását kikutattam, remélem, a legközelebbi bélyeg-világbajnokság kiállítására be tudok nevezni majd. Mára úgy érzem, sok hiányunk nem lehet. Kíváncsian várom, hogy mi lesz majd az újabb évfordulókon.
Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 148. szám – 2021. november 30.