„Az ember lelke Isten mécsese”

Az alábbi levél hanuka idején kelt, de csak egy része kapcsolódik közvetlenül az ünnephez. Azonban a másik téma is komoly tanulsággal szolgálhat a ma olvasója számára is, különösen az a szemléletmód, ahogy a Rebbe megtalálta és érvelése részévé tette a kapcsolatot a két téma között.

 

Isten kegyelméből

5735. hanuka

[1974. december]

Brooklyn, N.Y.

Mordechai Shoul Landow részére

 

Üdvözlet és áldás!

Ahogy minden alkalommal, most is örömmel fogadtam üdvözletét közös barátunk, S. B. Lipskar rabbi közvetítésével. Ezzel együtt vegyes érzések fogtak el, amikor arról a nélkülözhetetlen zsidó intézményről hallottam híreket, melynek megalapításában, fenntartásában és fejlesztésében példamutató odaadásával és lelkesedésével oly kimagasló szerepet játszik.

Azért írom, hogy vegyes érzéseim vannak, mert az a tény, hogy az intézmény pénzügyi gondokkal küzd, valójában jó jel, hiszen a beiratkozó tanulók számának gyors növekedéséről és a programok kiszélesítéséről tanúskodik. Emellett azt is fényesen bizonyítja, hogy milyen nélkülözhetetlen szerepet tölt be a közösség életében. Az az igazság, hogy egy intézmény valódi értékét és az általa nyújtott szolgáltatások minőségét tekintve e tulajdonságok az elsődlegesek, a pénzügyi hiány megléte pedig csupán másodlagos vagy még az sem. Erre nem is érdemes több szót vesztegetni, hiszen már több alkalommal megtárgyaltuk személyesen és levelezésünkön keresztül is.

Annak is nagyon örültem, amikor kézhez vehettem hanukai üdvözletét, melyben beszámolt azokról a történésekről, melyek az egykori, hanukai események mai napig aktuális üzenetét közvetítették. Hanuka központi tanulsága, ahogy az ünnepi „Ál hániszim” imában is mondjuk, hogy a kevesek és (materiális szempontból) gyengék, hiába tűntek esélytelennek a győzelemre, felülkerekedtek és olyan elsöprő diadalt arattak, amivel elhozták a teljes győzelmet és megváltást. Mindez azért történhetett meg, mert tiszták és igazak voltak és ragaszkodtak a Tórához.

Az intézmény problémájára visszatérve, érdemes a dolgot reálisan nézni. Úgy emlékszem, hogy erről is beszéltünk már. Ha a hiány a diákok tekintetében jelentkezne, tehát akárcsak egy fiút vagy lányt is vissza kellene utasítani, az pótolhatatlan veszteséget jelentene, hiszen az a fiú vagy lány az asszimiláció ártalmas erőinek áldozatává válhatna. E pénzügyi hiányt azonban bármikor helyre lehet tenni, ha nem ma, hát holnap vagy holnapután, Isten segítségével. Egy olyan sikeres amerikai üzletember, mint ön, nyilván nagyon jól tudja, hogy mi forog itt kockán.

A fentiek fényében az a véleményem, hogy gazdaságosabbá lehetne tenni a működést, például felesleges pozíciók megszüntetésével, de csakis akkor, ha ez nem veszélyezteti semmilyen módon az intézmény működését és még véletlenül sem hat ki a diákok beiratkozására és a létfontosságú programok megvalósítására. Mindez nemcsak közvetlenül fejthet ki kedvezőtlen hatást, például azzal, hogy csökken az oktatás színvonala vagy kevesebb ösztöndíj vehető igénybe, hanem közvetlenül is, például, ha egy anya az intézmény fizikai, materiális viszonyai miatt látja helyesnek, hogy ne oda írassa a gyermekét.

A vezetőség tehát eldöntheti, hogy milyen lépéseket tesz a gazdaságosabb működés érdekében, de, ahogy fentebb is írtam, ez nem történhet a diákok kárára, akik mind értékes lelkek, hiszen bölcseink tanítása szerint minden zsidó lélek olyan, mint egy teljes világ.

Ahogy korábban említettem, különlegesen nagy örömöt okozott hanukakor, a fény ünnepén küldött értesítése, melyben nem titkolta el a problémákat sem. Hanuka mindannyiunkat arra emlékeztet, hogy minden egyes nap növekvő számban kell fényeket gyújtanunk. Egy zsidó számára a fény a Tóra és a parancsolatok örök fénye, ahogy áll: „A parancsolat láng és a Tóra fény”.

Ezek a napok különlegesen alkalmasak minden zsidó számára, hogy segítséget nyújtsanak a fény növeléséhez. Szeretném tehát megragadni az alkalmat, hogy én is hozzájáruljak a pénzügyi nehézségek megoldásához, és e célból csatolok a levelemhez egy csekket.

Ennek fényében szeretném kifejezni reményemet és bizonyosságomat, hogy semmi sem korlátozza majd a felvehető diákok számát, éppen ellenkezőleg: mindent megtesznek azért, hogy minél nagyobb legyen a tanulói létszám és minél több fényből részesüljenek ezek a fiatal lelkek, akiket szintén fénynek nevezünk, ahogy áll: „Az ember lelke Isten mécsese”. Más szóval: az Örökkévaló azért küldte ezeket a fényeket a Földre, hogy megvilágítsák a sötétséget. Adja Isten, hogy mindez egyre nagyobb méreteket öltsön, hanuka tanításával összhangban, amikor egyre növekvő számban gyújtunk fényeket napról napra.

Mivel ez az ügy fontos és sürgős, ezt a levelet légipostán küldöm el önnek.

 

Személyes üdvözlettel és áldással,

M. Schneerson

 

u.i.: Mivel üzenetét hanuka alatt kaptam meg és én is ebben a különleges időszakban írok önnek, veszem a bátorságot, hogy egy ősi zsidó szokást gyakorolva, hanukai pénzt is küldjek. Kérem, tegye meg nekem, hogy elfogadja tőlem saját maga, Landow asszony és fiuk számára, akiről már írt nekem.

 

Két zsidó, ha találkozik… Mel (Mordecháj Saul) Landow nem először szerepel ebben a rovatban. Hosszú ismeretségük alatt számos levelet váltottak a Rebbével, amelyekből nagyon sok mindent tanulhatunk, elsősorban az oktatás területén. Az önerőből milliomossá vált üzletember volt ugyanis a megalapítója és elkötelezett támogatója a Miamiban működő Landow jesivának. A történet az 1960-as években kezdődött, amikor Landow, Miami Beach egyik legbőkezűbb filantrópja teniszezés közben találkozott Sholom Lipskar rabbival, és hamar szoros barátságot kötöttek. Lipskar rabbi volt az, aki elvitte Landow-t New Yorkban a lubavicsi mozgalom főhadiszállására és bemutatta a Rebbének. A családi legendárium nagy szeretettel őrzi ennek az első találkozásnak az emlékét. „A Rebbe megkérdezte nagyapámat, hogy hogy van, mire ő azt felelte, hála Istennek a családi vállalkozás és az egészség is rendben van. Majd visszakérdezett, hogy és a Rebbe hogy van. Mire ő azt mondta, hogy nem túl jól. Majd elmondta, hogy vannak gyerekek Miamiban, akik Tórát akarnak tanulni, mégis az egyetlen jesivát a bezárás fenyegeti” – írja a számos Landow unoka egyike. A hagyomány szerint, ha két zsidó összetalálkozik, annak az az oka, hogy segítsenek egy harmadik zsidónak. Így is lett, Mel Landow fölkarolta a miami jesivát. A Landow jesivából pedig kinőtt Lubavitch Educational Center, ami mára óvodás kortól a jesiva tanulmányok végéig kínál oktatást diákok százainak.