Az adózóknak mindössze a fele tudja, hogy adója mekkora részéről rendelkezhet szabadon és csupán 16%-uk tartja megfelelőnek a felajánlás rendszerét. A személyi jövedelemadó 1+1%-ának felajánlásáról és az ezzel kapcsolatos tendenciákról készítetett kutatást az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség.
Az 1% haszna
Az EMIH felkérésére NRC Kft készített reprezentatív kutatást 2015. februárjában arról, hogyan viszonyulnak az adózok a személyi jövedelemadó civileknek és egyházaknak juttatható kétszer 1%-ához. A kutatás eredményeit Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija mutatta be egy sajtótájékoztatón. Az 1200 fős, reprezentatív kutatás a 18-59 év közötti korosztályra fókuszált, akiknek 80 százaléka készített az elmúlt öt év során adóbevallást.
Köves rabbi az eseményen többször is kiemelte, hogy a felajánlások amellett, hogy komoly anyagi támogatást jelentenek a szervezeteknek, de ugyanakkor egyfajta identitásképző erejük is van, és sokak számára a valamely egyházhoz való tartozásnak ez az egyik komoly kinyilatkoztatása is egyben. Hangsúlyozta, hogy az egyházak számára fontos üzenetet is hordoz a felajánlás, hiszen egyértelmű értékelése is ez a munkájuknak.
Tájékozatlanság és bizalmatlanság
A felmérésből kiderült, hogy ez a két fő oka a felajánlások alacsony számának. Az adózók mintegy 34%-a úgy gondolja, hogy csupán az adó 1%-ának sorsáról dönthet. Mint Köves rabbi elmondta, évek óta komoly gondot okoz, hogy a felajánlások nem visszakövethetőek és hiba esetén nincs mód a javításra. Előfordulhat például, hogy valakinek adótartozása van a bevallások leadásának határidejekor. Azonban hiába egyenlíti azt ki, felajánlása már elveszett. A válaszadók 83%-a gondolja úgy, hogy nem megfelelő a felajánlási rendszer, mivel az nem átlátható. A rendszer átalakítására több megoldást is elfogadhatónak tartanának a válaszadók: 74% szerint lenne fontos, hogy a NAV visszajelezzen a felajánlás feldolgozásáról, míg közel ugyanannyian (67-63%) szerint volna helyes valamilyen szigorúbb ellenőrzés, mind a felhasználás, mind a feldolgozás tekintetében.
Köves rabbi elmondásából kitűnik, hogy nagy részben ez a két ok – a tájékozottság hiánya és a rendszerrel kapcsolatos fenntartások – áll az alacsony felajánlási arányok mögött. A két 1% felajánlásának vizsgálatából ugyanis kiderül, hogy az adófizetőknek kevesebb, mint a fele rendelkezett csak mindkét irányban az 1%-ról. Ezen belül civil szervezeteknek juttatható részről még mindig többen nyilatkoztak, mint az egyháziról: íg az elmúlt öt évben csupán minden második adózó ajánlotta fel civileknek az 1%-át, addig az egyházaknál még ezt sem éri el az arány. Kirívóan alacsony az arány a 29 év alatti és az alapfokú iskolai végzettséggel rendelkező adózók körében.
Az egyházak lemaradnak
A kutatás kiemelten fókuszált az egyházaknak felajánlható 1%-ra. Ennek kapcsán vizsgálták a válaszadók vallásosságának mértékét is: mindössze az adózók 5% vallja azt, hogy valamelyik egyházhoz tartozik és aktívan vallásos is. Még a nem aktívan vallásos egyházi tagokkal (15%) együtt sem érik el sem az egyházon kívüli hívő, sem az ateisták (25-25%) számát.
Arra kérdésre is keresték a választ a felmérésben, hogy miért nem ajánlják fel többen az egyházi 1%-ot. A válaszolók majdnem fel (48%) egyik egyházzal sem szimpatizál, ezért nem rendelkezik ebben az irányban. Ugyanakkor a második leggyakoribb válasz (21%) az, hogy az adózók nem bíznak abban, hogy valóban a megjelölt szervezethez jut el a pénzük. A sorban a harmadik és negyedik válasz a tájékoztatás nem megfelelő voltára hívja fel a figyelmet, hiszen a válaszadók 14%-a úgy gondolja, olyan kicsi összeg az adója, hogy azt nem érdemes felajánlani, míg 10%-uk nem is tudott a lehetőségről. (Ezzel szemben az az igazság, hogy még a nullás adózók felajánlásai is számítanak, ugyanis az állam a felajánlók számát is figyelembe veszi.) Ezek mellett voltak, akik a túl sok adminisztrációra hivatkoztak, míg mások szerint „templomba nem való a politika”. Vannak, akik összetévesztik ezt a felajánlást a közösségüknek fizetett valamilyen egyházi díjjal, míg előfordul olyan is, aki fél vállalni vallási kötődését.
Tanulság mindenki számára
Köves rabbi véleménye szerint ez egy fontos visszacsatolás az egyházak számára, hogy milyen területeken szorul fejlesztésre a munkájuk. A kutatás ezen a téren is adott támpontot: a nem ateista válaszadók a hozzájuk legközelebb álló egyházról úgy nyilatkoztak, hogy részint nem elég aktív bennük a közösségi- és hitélet (51%) és nem átlátható a gazdálkodás (47%). Emellett szinte ugyanannyian (44-45%) a felkészületlen, motiválatlan vallási vezetőket és a botrányokat említették indokként, ami eltávolítja őket a vallás intézményesült formájától. Kisebb mértékben (5% alatt) felmerült kritikaként az egyházak politikai szerepvállalása, a képmutatás és a pénzéhség is.
Azt, hogy melyik egyház javára rendelkeznek, szinte teljes egészében az határozza meg, hogy az adózó – aktívan, vagy nem aktívan – melyik felekezethez tartozik. A nem vallásosoknak is csupán alig több mint a negyede változtatja időről-időre, hogy melyik egyházat részesíti előnyben.
1% zsidóság
A kutatáson túl érdemes áttekinteni a zsidó szervezetek szereplését is az 1%-os felajánlások tekintetében. A három zsidó egyházból kettő, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége növelni tudta felajánlóinak számát, míg a Magyarországi Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség támogatottsága csökkent. Az elmúlt évben az EMIH 1450, A MAZSIHISZ 7082, a MAOIH 232 főtől kapott 1%-os felajánlást. A zsidósághoz kapcsolódó civil szervezetek közül kiemelkedik a Chabad Lubavics Alapítvány támogatottsága: 2012 óta több mint másfélszeresére, 618-ra emelkedett azok száma, akik részükre ajánlották fel 1%-ukat. Ezt követi a Mazsihisz Szeretetkórházért Alapítvány, akik tavaly 280 embertől kaptak felajánlást.
Érdekes megjegyezni, hogy a felajánlók számának növekedése nem jelenti az összeg növekedését is: szignifikánsan kevesebb támogatást jelent az 1%-os felajánlás az adótörvények módosítása miatt.