Az elfelejtett zsinagóga megtalálása Ros hásáná előtt

Jókor, jó helyen: a zsinagógát kereső rabbi és egy elhagyott Tel-Aviv-i zsinagóga gondnokának találkozása.

 Mintha csak egy chászid mesét hallanánk: az újdonsült rabbi házról házra szalad, hátha talál magának egy helyet az ünnepekre, végül találkozik egy 92 éves gábájjal (zsinagógai gondnok), akinek véletlenül kulcsa van a szemközti zsinagógaépülethez…

 A történet azonban igaz, és nem máshol esett meg, mint Tel Aviv egy népszerű részén, a Bograsov utcában. Eli Naiditch rabbi és felesége egy hónappal korábban érkeztek az észak-izraeli Cfát városából, hogy elindítsák a „Chábád a parton” elnevezésű lubavicsi központot, melynek célja az angol anyanyelvű új bevándorlók ellátása a városban.

„Az angol anyanyelvűek számára ros hásáná és jom kipur az ideje annak, hogy istentiszteleket látogassanak. Itt vannak ezek a jom kipuri zsidók, és az embereknek így hirtelen helyre van szüksége ahol imádkozhatnak. Nem szedünk tagsági díjat, ezért az emberek kényelmesebben érzik magukat.”

Egy késő augusztusi reggelen Naiditch rabbi a Bograsov utca egyik zsinagógájában mondta el a sáchárit (reggeli) imát. Újra körbekérdezett, hátha valaki tud neki egy kibérelhető zsinagógát ajánlani. A 92 éves Peszách Steiner karonfogta Naiditch rabbit, átvezette az út túloldalára, és kinyitott egy ajtót, mely mögött a majdnem egy évtizede zárva tartó Chug Chátám Szófer zsinagóga rejtőzött. „Mindent vastag porréteg takart, az 1800-as és a korai 1900-as évekből való könyvek maradványaival megtöltött dobozok álltak mindenfelé.”

A zsinagógát a Hitler elől menekülő, osztrák zsidók alapították 1938-ban. A közösség vezetője egy vallásos bécsi iskola korábbi igazgatója, Joel Pollak rabbi volt. A híres pozsonyi rabbi, a 200 évvel ezelőtt élt Chátám Szófer szokásait követték, az ő speciális dallamai és hagyományai szerint imádkoztak. Első zsinagógájuk a Tel Aviv-i Geula utcában volt, de idővel kinőtték azt, és béreltek még néhány épületet, mielőtt végül megvásárolták a Bograsov utca melletti Bár Kochbá utca 18-as számú telket.

„Az idősebb generáció lassan elhunyt, a fiatalabbak pedig szétszóródtak az országban”- mesélte Peszách Steiner. „Egyre kevesebben voltunk, végül teljesen megszűnt a minjen.” Az idős férfi rendszeresen szervez előadásokat az épületben, hogy valami élet legyen ott, de ezek általában kevés embert vonzanak. A Tóraszekrényt Naiditch rabbi nyitotta ki egy évtized után először.

Az idős gábáj rögtön átadta a kulcsokat a fiatal rabbinak, és megengedte, hogy – a kitakarítás fejében – ingyen használhassák az épületet ros hásánákor. Így aztán a németországi, dél-afrikai és amerikai önkéntesek segítségével megindult a takarítás: portalanítás, festés, polírozás, rendszerezés. Kiderült, hogy a régi könyvek között 1870-es évekbeli, Bécsben kiadott ritkaságok is találhatók.

Naiditch rabbi nagyon örült a kétszáz férőhelyes épületnek. Peszách Steiner is boldog volt, hogy újra élettel telik meg a zsinagóga: „Nem szeretném, ha be lenne zárva. Rengeteg zsinagóga áll Tel Avivban, amit imádkozók híján be kellett zárni… Boldogan adom át a helyet.” Naiditch rabbi így folytatta: „Rengeteg emberhez fordultam, szállodaigazgatókhoz és mindenki máshoz, mégis úgy tűnt, nem jutok sehova. Aztán egyszerre csak az ölembe hullott ez a lehetőség. Ez egy áldás… ajándék, de sok munkát is kíván, hogy újra működhessen.”

A rabbit leginkább a régi könyvek érintették meg: „Volt ott egy gyönyörű, 1879-es máchzor [ünnepi imakönyv], a múlt egy kis maradéka. Az emberek magukkal hozták a könyveiket, amikor elmenekültek Bécsből és Magyarországról.” Az újra használatba vett épületbe természetesen új imakönyvek is kerültek – ezúttal angol fordítással. „Ez nem egy elveszett épület, ez a jövőnk. Nem csupán történelem. Élő mindennapjaink.”

Mára a „chábád  parton” (Chabad on the Coast) programok sorát kínáló szervezetté vált Eli és Sterná Szárá Naiditch vezetésével.