Menáchem Mendel Schneerson rabbi, az áldott emlékű lubavicsi Rebbe minden ünnepen kiadott egy levelet, amelyben a szent napokról adott útmutatást. Mivel idén szökőév van, tehát két ádár után következik a niszán hónap és ezzel a peszách, ezért e havi útravalóul is egy különleges év üzenetét nyújtjuk az olvasóknak.
Isten kegyelméből
- niszán hónap újholdja
Brooklyn, N.Y.
Népünk, Izrael fiainak és lányinak, éljenek bárhol
Isten áldjon meg benneteket!
Üdvözlet és áldás!
A hónapok számlálását előíró tórai szakasz szombatja és niszán hónap újholdja között rögtön eszünkbe jut niszán legelőször ünnepelt újholdja, melyről az említett szakasz beszél, amikor az egyiptomi kivonulás és szabadságunk idejének hónapját nevezi meg a Tóra az első hónapnak.
A Tórában áll, hogy niszán hónap újholdján, két héttel az egyiptomi rabszolgaságból való kiszabadulás előtt, a zsidó nép megkapta az első parancsolatot, az új hónapok megszentelését. Minden hónap első napját újholdként, ros chodesként szenteljük meg, összhangban a Hold vékony sarlóként való újbóli megjelenésével. Ezzel együtt számos egyéb szabályt is kaptunk a zsidó naptárral kapcsolatban, mint amilyen a szökőévek kihirdetése, mely évek során még egy ádár hónapot illesztünk a naptárba. A zsidó naptár a Hold járását követi, kiegészítve a Nap járásából adódó eltérés korrigálásával, ami a tizenhárom hónapból álló szökőévek két-három évenkénti beiktatását teszi szükségessé. E módszer eredményeként kiküszöbölhető a holdév és a napév hossza közötti különbség. Erre azért van szükség, hogy teljesíthessük a Tóra előírását, mely a tavaszhoz rendeli niszán hónapját, mivel a kivonulás is tavasszal történt. Így tehát minden ünnepünket a megfelelő évszakban ülhetjük meg.
Ugyanekkor, ugyanezen a napon, ros chodes niszánkor kapta meg népünk a peszáchi áldozat és peszách ünnepének parancsolatát is, a fogságból való kiszabadulásunk ünnepének előírásait, mely nem csupán a fizikai, hanem a szellemi szabadulásunkat is biztosította, amikor nemcsak az egyiptomi rabszolgaságtól, hanem minden egyéb szorongattatásunktól is megszabadulunk, bárhol, bármelyik korban. Ez a Tóra alapvető tanítása (maga a Tóra is a horáá, tanítás szóból ered) és mint a Tóra minden egyéb előírása, ez is örökre szól és minden időben érvényes, továbbá minden helyen, ahol zsidók élnek. Ez különösen igaz a peszách ünnepével, szabadságunk idejével kapcsolatos előírásokra, hiszen ez az ünnep egyben felkészülés is a tóraadásra és a Tóra átvételére.
Ez az esztendő is szökőév, s ezért különös figyelem irányul az első parancsolatra, a hónapok megszentelésére, illetve a szökőévek megállapítására. Az ilyen években igazán időszerű elgondolkodni a szökőévek jelentőségén, mely a zsidóság minden egyéb előírásához hasonlóan fontos szerepet tölt be a tórai parancsolatok gyakorlása során a mindennapjainkban.
Egykor a szökőév kihirdetésével egészen niszán hó első napjáig várhattak, hiszen a bét din, a legfelsőbb rabbinikus bíróság egészen addig jogosult volt beiktatni a szökőhónapot. Mivel niszán a megváltás hónapja is egyben, és éppen e hónap első napja zárja le a fent említett bizonytalanságot, ez erőt ad ahhoz, hogy felkészüljünk a peszáchra és a peszáchi áldozat bemutatására, illetve két héttel később kivonuljunk Egyiptomból. Emellett elkezdjük számolni az ómert is, kifejezve a tóraadás iránti várakozásunkat. Tehát olyan időszak elé nézünk, melynek minden napja az istenszolgálatról szól.
Mivel fentebb már szó esett a szökőévekről, most e téma egyik aspektusát szeretném elemezni, mégpedig a szökőév és az istenszolgálat kapcsolatát. Az istenszolgálat a szabadság alapja, ahogy bölcseink is tanították: az a szabad ember, aki a Tórával foglalkozik és a Tóra szerint él.
* * *
A szökőév különlegessége szorosan összefügg a zsidó naptár egyedi voltával, melynek alapja, hogy a zsidó nép a Hold járása alapján számolja a napokat és a hónapokat. Ez azt jelenti, hogy a zsidó naptár, a luách, alapvetően holdnaptár, ám figyelembe veszi a Nap járását is, ami az évszakok váltakozásáért felel. Ennek köszönhetően peszách és a többi ünnepünk is mindig a megfelelő évszakban köszönt be. Az Örökkévaló azért teremtette a Napot és a Holdat, hogy fényt adjanak a Föld számára és ezzel szolgálják az emberiséget. Az emberek feladata pedig az, hogy a Teremtőt, azaz Istent szolgálják. Jelentős különbség van aközött, ahogy a Nap és a Hold fényt bocsájt a Földre. A Nap folyamatosan és egyenlő intenzitással világít anélkül, hogy működésében változás állna be. Ezzel szemben a Hold mintegy megújítja saját magát, ahogy erre a neve is utal (chodes: hónap, chádás: új). Minden hónap elején újjászületik, ahogy egy vékony sarlóból növekedésnek indul és egyre fényesebbé válik, amíg el nem éri a teljességet a hónap tizennegyedik-tizenötödik napján. Más szóval, a Nap és a Hold különböző egyéniséggel bír: a Nap a változatlanság és állandóság jelképe, a Hold pedig a változásé és újjászületésé.
Az istenszolgálathoz mindkét egyéniség tulajdonságaira szükség van. Elsőre ez ellentmondásnak tűnhet, azonban a tökéletes istenszolgálatot e különböző jellemvonások összhangjával érhetjük el. Ennek magyarázata a következő:
Az istenszolgálatnak vannak olyan elemei, melyek állandóak, nem változnak napról napra. Jó példa erre az, hogy egy zsidó mindig a Mode áni imával kezdi a napját, a felkelés után azonnal, ezzel köszönve meg az „élő és örök Istennek”, hogy életerővel látja el és képessé teszi a szolgálatára. Egy másik példa a Smá Jiszráel ima, mely az Örökkévalónak és parancsolatainak való teljes alávetettséget fejezi ki, egészen az élet feláldozásáig, illetve az áldások és imák napi recitálása, továbbá a tóratanulás micvája és a másik zsidó szeretetének és megsegítésének kötelezettsége, melyek szintén minden egyes nap kötelező erővel bírnak minden zsidó számára. Ezzel együtt az is elvárás, hogy a zsidó élet minden aspektusával kapcsolatban megújuló és újjáéledő örömöt érezzünk, különösen azon parancsolatok terén, melyeket minden nap kötelesek vagyunk megtenni. Úgy kell éreznünk, mintha éppen aznap rendelte volna el azokat a számunkra a legelső alkalommal az Örökkévaló. Emellett további inspirációt kell gyűjtenünk a különleges napokra, mint amilyen a szombat vagy a különböző ünnepek, melyekre máskor nem gyakorolt parancsolatok vonatkoznak, mint például a kidus, a gyertyagyújtás vagy a peszáchi macesz fogyasztása, illetve a hétköznapitól eltérő imák mondása. Ezeknek mind különleges örömöt és lelkesedést kell kiváltaniuk, méghozzá olyan mértékben, hogy a szombat szentsége a hét többi napján is érezhető legyen, az ünnepek üzenetei pedig az egész év során velünk maradjanak. Ennek szellemében tanították bölcseink, hogy „szabadságunk idejét” nap mint nap át kell élnünk azáltal, hogy felszabadítjuk magunkat minden belső és külső korlátunktól, hogy a lehető legteljesebb szívvel és a legnagyobb örömmel, valóban szabadon tudjuk Isten szolgálni.
* * *
Adja az Örökkévaló, hogy niszán újholdja alkalmával és még inkább az azt követő napok során mindannyian elmélyedjünk a fenti gondolatokban, ahogy a kovásztalan kenyér ünnepének és szabadságunk idejének egyéb aspektusaiban is, melyek, ahogy korábban írtam, mind igen aktuálisak az év többi napján is, minden egyes ember számára.
Adja Isten, hogy mindez elősegítse a teljes megváltás mihamarabbi bekövetkeztét minden egyes zsidó számára és így a világ összes népe felismerhesse a valódi szabadságot, beteljesítve ezzel a prófécia szavait: „Ha Te (az Örökkévaló) uralkodsz majd a nemzetek felett … meg fogják tudni, hogy Te, akinek a neve Örökkévaló, a világ egyetlen, legfelsőbb ura vagy”.
Nagyrabecsüléssel és áldással, kóser és örömteli peszáchot kívánva,
Megjelent: Egység Magazin 34. évfolyam 175. szám – 2024. március 27.