Az államalapítás időszakában a nőknek meghatározó szerepük volt az izraeli politikában csakúgy, mint a nyilvánosságban és az akadémiai tudományok terén. Ezek a nők elképesztő kitartással és eltökéltséggel vettek részt az ország virágzóvá tételében – idézi fel az israel21c oldal.
Ennek egyik legkorábbi példája a Nők farmja volt, amelyet 1911-ben alapítottak a Kineret-tó partján, ahol dr. Cháná Maisel cionista aktivista és feminista tanította a nőket a mezőgazdasági munkára és háztartási tudnivalókra.
Margalit Shilo professzor azonban úgy véli, hogy hiába jelennek meg a fényképeken gyakran a földeken dolgozó lányok és nők, valójában igen ritkán végeztek igazi mezőgazdasági tevékenységet:
„A kibucban a nőket általában nem mezőgazdasági munkára osztották be, sokkal inkább női munkákra: a konyhára, a mosodába vagy a gyerekek felügyeletére. Létezett azonban egy feminista csoport a kibuc-mozgalmon belül, amelynek tagjai nagyobb egyenlőséget követeltek. Ugyanakkor 1919-ben a kibucok helyett a városokban jelent meg egy meglehetősen nagy női csoport, akik női politikai pártot is alapítottak. Ez volt a világ első női pártja, és tagjai a nők szavazójogáért harcoltak a nemzeti intézményekben.”
Nagyjából ebben az időben alakult meg képviselők tanácsa, amelyből később az izraeli parlament, a kneszet lett. A harcos nők kitartásának jutalmaként 1926-ban a nők választójogot kaptak és választhatóvá is váltak. Az 1948-as államalapításkor már természetes volt a nők szavazati és választhatósági joga.
„Az első kneszet 120 tagja között összesen 11 nő volt … A kneszet első ötven évében a nők aránya tíz százalék körül volt. Változás csak az elmúlt nagyjából két évtizedben történt” – közölte a kutató.
A palesztinai Brit Mandátum ideje alatt több ezer, felsőfokú tanulmányokat végzett nő érkezett Európából a Szentföldre. Így történt, hogy a világon itt volt a legmagasabb a női orvosok aránya a férfiakhoz képest. Szinte minden, felsőfokú képzést megkívánó munkakörben voltak nők és az egyetemeken is viszonylag magas számban tanultak, noha az egyetemek nem fogadták őket jó szívvel. A szentföldi iskolák azonban már az 1880-as években is nyitva álltak a lányok előtt.
„A nők nagyon-nagyon fontos szerepet játszottak a héber nyelv elterjesztésében, különösen az óvodák útján” – mondta Shilo.
A professzor megnevezte azt az asszonyt is, aki szerinte a legnagyobb változásokat hozta el az országban: „Nem választanék egy úttörő személyiséget, inkább valaki olyat, aki véleményem szerint a legjelentősebb változásokat érte el itt, Izraelben: egy bevándorlót az Egyesült Államokból, Henrietta Szoldot. Ő állt a Hádászá [intézmény] mögött és óriási hatással volt az izraeli egészségügyi rendszerre. Létrehozta a szociális hálózatot, nem filantróp, hanem intézményi értelemben, és biztosította, hogy az új bevándorlókat segítsék akkor is, amikor senki nem volt, aki fogadhatta volna őket. Ezen kívül az oktatásban is dolgozott.”
Nyitókép: Az izraeli hadsereg női alakulatának első tagjai, 1948 (forrás: Kormányzati Sajtóiroda)