Több éves huzavona után, száz évvel ezelőtt a bíróság végre érvényesnek mondta ki a híres Burger-féle végrendeletet, minek köszönhetően végül kifizetésre került a fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt Burger István 500 millió koronás hagyatéka, fele részben Nyíregyház városának, fele részben pedig a nyíregyházi status quo ante hitközségnek. De ki is volt Burger István és hogyan halt meg?
A fiatal, alig 29 éves földbirtokos nevét, Burger Istvánt, Szabolcs megye szerte ismerték, de nemcsak az úri körök, hanem a szegények is, hiszen a nyomorgók rendszeres megsegítője volt ő.
1920 decemberében viszont az egész ország megismerte a nevét, mely sajnos tragédiájával fonódott össze.
December 18-án Burger István birtokán tartózkodott, ahol a könyvelője fegyvereket nézegetett, s nem tudván, hogy az egyik revolver meg van töltve, az próbálgatás közben elsült és szerencsétlen módon hason találta gazdáját. Burgert amilyen gyorsan csak lehetett Nyíregyházára szállították ahol megoperálták, ám alig egy nappal később, vasárnap este hétkor (tévét hó 9-én) kiszenvedett.
„Halála híre városszerte fájó megdöbbenést keltett. Burger István viruló fiatalságban, huszonkilencedik életévében távozik el közülünk a vak véletlen sújtó csapásaként, hirtelen, kegyetlen kényszerére a kiszámíthatatlan sorsnak. Még néhány nap előtt itt él közöttünk, fiatalságának virágzó erejében, terveket sző, birtokára megy s a szorgalmas lelkiismeretes gazda gondjainak intézésénél egy pillanat ifjú életébe kerül. Megilletődve állunk meg e szomorú történésnél, mely egy köztiszteletben, becsülésben és szeretetben álló fiatal nyíregyházi földbirtokost sodort el társadalmunkból.” – állt többek között a Nyírvidék című megyei és városi napilap címlapján.
Burger István nemrégiben felújított háza Nyíregyházán (Google Street View fotó)
A temetése december 21-én a Széchényi utca 20. szám alatti szecessziós stílusú házában kezdődött s a helyi zsidó temetőben folyt le. Koporsója mellett vármegyei hajdúk álltak, a gyászénekeket pedig Fischer Henrik debreceni főkántor és Weiser Fülöp (1879–1940) nyíregyházi kántor énekelték a városi dalárda kíséretével. A hitközség nevében dr. Bernstein Béla (1868–1944) főrabbi, a város nevében pedig dr. Vietórisz István (1879–1965) főügyész búcsúzott.
Már ekkor tudni lehetett, hogy halálos ágyán bőkezűen hagyományozott a városnak és a hitközségnek is, ugyanis 1300 holdas birtokának felét Nyíregyháza rendelkezésére bocsátotta, hogy szülei, Burger Mihály és Burger Etelka nevét viselő alapítványt tegyenek, egy-egy negyed részben pedig a status quo ante hitközségre és a chevra kadisára hagyta, különböző jótékonysági célokból. Széchényi utcai otthonát a városban létesítendő izraelita kórház javára hagyta, hű sáfárának összes ruháját, 15 hold földet és megművelésére két jármos ökröt hagyott, szobalányának pedig két és fél holdnyi szőlőt és a tanyai ház összes bútorát adta.
A történet Krúdy Gyulát (1878–1933) is megihlette, s a tragédiát és a végrendelkezést a következőképpen írta le:
„Burger István jókedvű, eszméleténél van, a legnagyobb pontossággal mondja tollba a kiszálló vizsgálóbírónak, hogyan történt a szerencsétlenség, egyúttal eskü alatt vallja, hogy írnoka ártatlanságáról meg van győződve.
»Miért tette volna? Az én kenyeremet ette. Kívánom, hogy egy haja szála se görbüljön meg.«
A vizsgálóbíró után belépett a kórházi szobába a vén Somogyi Gyula, most már nyíregyházi közjegyző, aki valamikor régen a Jeremiás végrendelkezését is Pannájára vette. Most ugyanazzal a pennával megjelent az unoka halálos ágya mellett, hogy a Burger-vagyon sorsát tovább igazítsa. […]
Darab ideig szótlanul feküdt, csendesen gondolkozott, aztán a közjegyző kezére tette a kezét:
»Mondja meg igaz lelkére, Somogyi úr, igaz az a legenda, hogy a nagyapám, Burger Jeremiás jótékonycélra akarta hagyni a vagyonát?«
»Igaz.« – felelt becsülettel a közjegyző.
»Nos, hát megvalósítom én azt, ami a nagyapámnak nem sikerült. Nekem nincs családom, nincs gyermekem, könnyen megtehetem szándékomat.«”
S habár Burger István szélesebb családja megtámadta az örökhagyó végrendeletét, egy bő másfél évvel később a kedvezményezettek megkapták a hatalmas vagyont, melyet jótékonyság nevében használták fel.
Neve ma is ismert, Nyíregyháza városa díjat nevezett el róla, melyet a város honlapja szerint az alábbi emberek kaphatnak meg:
„A kitüntetés az önkormányzatnál és intézményeiben, valamint a társadalmi és a civil szervezetekben, a szociális ellátás és gondozás területén kimagasló munkát végző személyeknek, valamint a városban a gyermekekért, a fiatalokért lelkiismeretesen, önzetlenül, hosszú éveken át végzett segítő, pártfogoló tevékenységért, érdekvédelmi munkáért adományozható.”
Emléke legyen áldott!
|
Források:
Krúdy Gyula, „Az ősök unokái”, Világ, 1924. 15. évf. 134. szám, 3–6. old. „Burger István meghalt”, Nyírvidék, 1920. 41. évf. 291. szám, 1. old. „Burger István tragikus sérülése”, Nyírvidék, 1920. 41. évf. 290. szám, 1. old. „Hirek – A nyiregyházi hitközség kétszázötvenmilliós öröksége.”, Egyenlőség, 1922. 41. évf. 41. szám, 11. old. „Hirek – Burger István”, Nyírvidék, 1920. 41. évf. 293. szám, 2. old. |