Ávráhám látszólag rosszul bánt vendégeivel, miközben jót cselekedett

A legfrissebb hírekért kövessen minket a Google-ön!

Ávráhám ősatyánk vendéglátása nemcsak a nagylelkűségről, hanem a valódi alázatról is tanít. A Tóra szerint a jó vendéglátó nemcsak bőséggel, hanem szívből ad.

Az e heti hetiszakasz Ávráhám történetén keresztül mutatja meg, mit jelent a zsidó hagyományban a vendéglátás micvája. A pátriárka bőséges lakomával fogadta a vándorokat, ugyanakkor mértékkel bánt azzal, amiért másoknak kellett volna megdolgozniuk. A rabbinikus magyarázat szerint Ávráhám ezzel egyszerre mutatott példát nagylelkűségből és emberségből: bőkezű volt a saját munkájával, és kíméletes mások erőfeszítéseivel szemben.

Ávráhám angyalokkal találkozik

Hetiszakaszunk elején Ávráhám ősatyánk három, sivatagi vándor képében mutatkozó angyalt lát vendégül. Viselkedéséből, illetve a megfáradt utazóknak felkínált táplálék mennyiségéből és minőségéből a zsidó etika több alapértékét sajátíthatjuk el. Az első dolog, ami feltűnik, hogy az idős pátriárka milyen lelkesen és fürgén igyekszik a vendéglátás micváját gyakorolni: „És besietett Ábrahám a sátorba Sárához és mondta: Siess, há­rom mérték lánglisztet! … A marhához pedig futott Ábrahám és vett egy fiatal marhát … átadta azt a legénynek és az sietve elkészítette”.

Miért nem volt bőkezű a vízzel? 

Figyelemre méltó, hogy a három idegennek milyen hatalmas lakomát állított össze: egy egész marhát és három szeá mennyiségű lisztből készült kenyeret, ami mai mértékegységre átszámítva legalább 25 kg-nak felel meg. Ehhez képest igazán különös, hogy a vízzel milyen takarékosan bánt, pedig vendégei „a nap hevében” érkeztek, nyilván szomjasan, tikkadtan. Így áll ugyanis a szövegben: „Hadd hozzak egy kis vizet, mossátok meg lábaitokat és dőljetek le a fa alatt”. Ha az étel tekintetében olyan nagyvonalú volt Ávráhám, vajon miért csak egy kevés vizet ajánlott a vándoroknak?

Jót cselekedett

A középkori tóramagyarázó, Dávid Kimchi rabbi szerint a különbség abban rejlett, hogy kinek kellett fáradoznia. Amíg a hús és a gabona Ávráhám és Szárá rendelkezésére állt és saját erejükből vendégelték meg a jövevényeket, addig a vizet messziről hozatták. „Mindenből, amit maga készített el Ávráhám, bőségesen adott. Azonban abból, amit mások vittek neki, csak keveset adott, nehogy mások fáradozása érdemében dicsérjék meg”. Egyszerre óvta tehát szolgáit attól, hogy a forró nap közepén nagy mennyiségben cipeljék a vizet a távoli kútból és vigyázott arra, hogy csakis a saját fáradozása után fogadjon el köszönetet.

Naftali Deutsch

Fotó: chabad.org

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.