Ask the Rabbi

A szombati Táslichról és az “általános” magyar szokásokról

Kérdés: Idén Ros Hásónó első napja, amikor a Táslich szertartást szoktuk csinálni, sábeszre esik. Úgy emlékszem, volt már erre néhány éve példa és akkor valamilyen módon volt is Táslich, de talán nem az első napon. Most viszont azt hallottam, hogy elmarad. Mi a helyzet valójában? (BPG)

Válasz: Ros Hásánákor, ha szombatra esik, ősrégi rabbinikus rendelet szerint nincs sófárfújás. A Talmud (Szukká 43a.) szerint ez azért van, mert hátha el fogja felejteni, hogy szombat van és kiviszi a sófárt az utcára. Ez a veszély fennáll a Táslich során is: elfelejtheti a szombatot és magával viheti az imakönyvet a vízhez.
Már a Sááré Tsuvá (Sulchán Áruch, Orách Chájim 583:6.) is idéz különböző véleményeket és szokásokat, melyek amellett szólnak, hogy szombaton mondjuk vagy vasárnap – abban nincs vita, hogy valamikor mindenképpen el kell mondani ilyen esetben is. A Sááré Tsuvá azt a véleményt támogatja, hogy szombaton mondjuk a Táslichot, valószínűleg azért, mert a Talmud nem terjesztette ki a fenti rendeletet a Táslichra is. Hangsúlyozza mindazonáltal, hogy nagyon kell vigyázni és nem szabad semmit sem vinni a szombat miatt.
A Máte Efrájim (598:5–6.) mind a két szokást idézi, úgy tűnik, ő is inkább a szombati Táslichot támogatja, de Ehrenreich Chájim nyírmádi rabbi, a Kcé Hámáte című kommentárjában (uo. 10.) a vasárnapi Táslichot támogatja és azt írja, hogy “ez a szokás a legtöbb közösségben ma”. Rabbi Slómó Ganzfried ungvári dáján a Kicur Sulchán Áruchban (129:21.) kizárólag ezt a véleményt közli. Úgy tűnik, ez volt az elterjedt szokás Magyarországon. A Hitközség által kiadott “zsinagógai… naptár”-ban is ez szerepel.
Érdekesség, hogy a fenti luách nem egész Magyarország (sem a mai kicsi, sem a korábbi Nagy-) szokásait közli, hanem csak azokat, melyek a nuszách áskenáz közösségekben voltak elterjedve és ezeken belül is csak egy adott kör szokásait követi, hiszen Budapesten belül is több eltérő szokású közösség volt, mint például a Chevra Tilem a Rumbach utcában, a Pojlise Sil a Király utcában stb. Ezért, Izraelben, Zuse Kinstlicher rabbi és társai (többek között dr. Slómó Spitzer) három évvel ezelőtt, olyan héber nyelvű luách kiadását kezdték meg, mely az egyéb magyarországi szokásokat is közli. Ezt minden évben tovább bővítik, ahogy hozzájutnak az információkhoz, ami, ahogy a szerkesztők írják, nagyon nehéz, mivel alig van írott anyag, kevés hitközség jegyezte le szokásait.
Ez a luách is csak a nuszách áskenáz közösségek szokásait közli, a többi magyar közösségnek még várnia kell a sorára. Ezek egy részét Jiszraél Chájim Friedmann rahói rabbi Likuté Máhárich című háromkötetes könyvében (Máramarossziget, 1900–1911) már feldolgozta
Az a helyes, ha mindenki a saját szokását követi és ha nem is találja meg azokat luáchban leírva, úgy tartja be őket, ahogyan azt a szülői házban látta. Ezt azért is érdemes hangsúlyozni, mert a mai budapesti zsidóság nagy része a háború után települt ide a Felvidékről, Dunántúlról, Kárpátaljáról és még sorolhatnánk az eltérő szokású vidékeket, így nekik, az ottani szokásokat kell követniük.
Oberlander Báruch

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 48. szám – 2014. november 17.