A zsidók elleni hazug híresztelésekről nyílt kiállítás egy olasz katolikus múzeumban.
1475. március 23-án az észak-itáliai Trento városában nyoma veszett egy kétéves kisfiúnak, Simoninónak. Holttestét három nappal később találták meg. A papság által feltüzelt nép a helyi zsidókat okolta a tragédiáért, s szilárdan hitte, hogy titkos szertartásokon használták fel Simonino vérét. Több zsidót letartóztattak, megkínoztak és kivégeztek.
Öt évszázaddal később a trentói érseki múzeum külön kiállítást szentel a történteknek: bemutatja a középkorban Európa-szerte elterjedt vérvádak mögötti antiszemita hiedelemvilágot, továbbá feltárja a Simonino-ügy részleteit, mely mind közül az egyik legszörnyűbb vérvádként vonult be a történelembe.
A „Kitalált vád” címmel megrendezett kiállítás múlt pénteken nyílt meg, csupán néhány méterre a XIV. században emelt székesegyháztól. A katolikus és civil szervezetek által kezdeményezett tárlat célja, hogy tételesen megcáfolja a város múltjának egyik leghírhedtebb antiszemita hazugságát, egy rettenetes következményekkel járó, középkori „fake news”-t. (A vérvádakról korábban itt írtunk.)
A kiállítás első szakasza az „Előítéletek és vizuális sztereotípiák, melyeket a keresztény nyugati világ használt a zsidó nép ábrázolására ” címet viseli, és több más vérvádat is bemutat. Megtekinthetők a Simonino kultuszához használt kegytárgyak is, többek között az állítólagos kínzóeszközök, melyekkel a hiedelem szerint a vérét vették. Bemutatásra került a vérvád propagandáját sikerrel elterjesztő trentói érsek, Johannes Hinderbach tevékenysége is, aki a nem sokkal korábban feltalált nyomtatást is felhasználta, hogy minél több emberhez eljuttassa hazug vádjait.
„A zsidók elleni vádak alapjául szolgáló bőséges dokumentáció alapos áttanulmányozása segített hozzá minket ahhoz, hogy megismerjük az ügy részleteit és feltáruljon a történelmi igazság” – mondta Domenica Primerano, a kiállítás egyik kurátora. „Amit feltártunk, arra ösztönöz mindannyiunkat, hogy szembenézzünk az előítéletesség, a sztereotípiák és a tőlünk különböző emberek kirekesztésének következményeivel. A történelem általában és ez a történet különösképpen olyan tapasztalatokkal szolgál, melyeket nem lenne szabad figyelmen kívül hagynunk” – tette hozzá.
A Tel-Avivi Egyetem Itália zsidóságát kutató projektje kiemelten foglalkozott a Simonino-üggyel. Kutatásuk szerint már a kisfiú eltűnésének napján a helyi, mintegy harminc főből álló, három családhoz tartozó zsidó közösséget vádolták meg azzal, hogy rituális gyilkosságot követtek el. A vádat még megalapozottabbnak érezték, amikor 1475. március 26-án az egyik zsidó lakos, a nürnbergi Samuele jelentette a hatóságoknak, hogy egy kisfiú holttestére bukkant a háza mellett folyó patakban. Ezt követően azonnal elrendelték Samuele, a felesége, Brunette és a város minden zsidó férfi lakosának letartóztatását. Ezzel egy időben a templomban különböző, Simoninónak tulajdonított csodák bekövetkeztéről kezdtek el hírt adni.
A kínvallatás megtette a hatását: Samuele több társával együtt magára vállalta a gyilkosságot. A bíróság 15 zsidó férfit ítélt halálra, őket nyilvánosan égették el. A vérvád hallatára a környező területeken, Lombardiában, Velence környékén és Tirolban zsidóellenes zavargások kezdődtek és több városból kiűzték a zsidókat.
Simonino körül vallásos kultusz alakult ki és kezdeményezték IV. Sixtus pápánál a szentté avatási eljárás megkezdését. A pápa eleinte vonakodott, de később mégis engedélyt adott rá, majd utódja, V. Sixtus boldoggá avatta a kisfiút. A nép körében hamar elterjedt Simonino kultusza, és Trento védőszentjeként kezdték tisztelni. Itáliában, Ausztriában és Németországban az „elrabolt és megkínzott emberek védelmezőjeként” tekintettek rá évszázadokon keresztül.
A XX. század közepén egy olasz egyháztörténész, Iginio Rogger és egy olasz zsidó, Gemma Volli feltárták az ügy részleteit és az egyház elé tárták a per hazug vádjait. Ennek következtében 1965-ben hivatalosan megszüntették Simonino kultuszát, és törölték nevét a katolikus mártírok közül.
zsido.com
Forrás: JPost