Manfred Gerstenfeld elemzése.
Angela Merkel kancellári megbízatása a végéhez közeledik. Bár mindig is empátiával viszonyult a németországi zsidókhoz, az a 2015-ben hozott döntése, hogy megnyitja a kapukat a menekültek előtt, (eddig) legalább másfél millió ember beáramlásához vezetett. A bevándorlók legnagyobb része muszlim országokból érkezett, és ez megerősítette a Németországban régóta jelen lévő antiszemitizmust. Helmut Kohl, aki a CDU kancellárja volt 1982-89 között, azáltal tette lehetővé a németországi zsidó közösség megerősödését, hogy nagyszámú zsidó bevándorlót invitált az egykori Szovjetunióból az országba. Merkel öröksége azonban ennek éppen az ellenkezője, a németországi zsidó közösség jelentős csökkenése lehet, mivel annak tagjai közül sokan emigrálnak.
Angela Merkel néhány hete már nem elnöke a Kereszténydemokrata Pártnak (CDU), és nem is indul a kancellári posztért a következő választásokon. Ahogy közeledik azon korszak vége, melyben ő állt Németország élén, a média már megkezdte teljesítményének boncolgatását, illetve örökségének felmérését.
Ez tűnik hát a megfelelő pillanatnak arra, hogy áttekintsük, mit is hagy örökül Merkel a németországi zsidók számára. A CDU korábbi vezetője, Helmut Kohl, aki 1982-89 között szolgált kancellárként, a becslések szerint mintegy 170 000 oroszországi zsidó számára tette lehetővé a németországi letelepedést. Ennek eredményeként Németország ma ismét jelentős zsidó közösséggel rendelkezik. Az ország zsidó közösségének ma hivatalosan 100 000 tagja van (ami még mindig éppen csak, hogy több, mint a német lakosság 0.1%-a).
Retorikáját tekintve Merkel mindig is támogatta a németországi zsidókat. 2018 novemberében, a Kristályéjszaka 80. évfordulóján a berlini Rykerstrassén álló nagyzsinagógában elhangzott beszédében a következőket mondta: „A németországi zsidóság ismét virágzik. Nem várt ajándék ez számunkra a soá után… ugyanakkor aggasztó mértékű antiszemitizmus figyelhető meg, amely veszélyezteti országunkban a zsidó életet. ” Figyelemre méltó módon hozzátette, hogy a zsidók ellen szélsőjobboldali militánsok, illetve muszlimok által elkövetett erőszakos cselekmények száma növekszik Németországban.
Egy évvel korábban Merkel még nem említette volna, hogy muszlimok követnek el antiszemita bűncselekményeket, annak ellenére, hogy valójában évek óta felelősek ezek jelentős részéért. Ez a hozzáállás 2017-ben változott meg, amikor muszlimok házi készítésű izraeli zászlót égettek el Berlinben. A videófelvétel bejárta a világot, és sokan azokra az ennél jóval komolyabb könyvégetésekre asszociáltak, amelyeket Hitler uralma alatt hajtottak végre.
Akkoriban néhány politikus kezdte elismerni a muszlim antiszemitizmus létét, és egy idő után Merkelnek is így kellett tennie. Ettől függetlenül a németországi antiszemitizmusról készült felméréseket a mai napig manipulálják. A nem azonosított egyének által elkövetett antiszemita bűncselekményeket rutinszerűen, és gyakran hibásan, a szélsőjobbnak tulajdonítják.
Az Alapvető Jogok Ügynöksége (FRA) 2018 végén adott ki egy tanulmányt „Az antiszemitizmus megélése és értelmezése” címmel, melyben az EU tizenkét országából számoltak be önmagukat zsidónak valló emberek arról, hogy miként látják és tapasztalják meg a zsidógyűlöletet. A beszámoló fontos adatokkal szolgál, még akkor is, ha abszolút értelemben, statisztikailag tekintve ezek az adatok nem pontosak. Németország – elmaradva valamivel Franciaország mögött -, egyike annak az öt államnak, melyben az interjúalanyok az antiszemitizmust igen nagy problémának tartották.
Egy hasonló, 2012-ben készült FRA jelentéshez képest megfigyelhető, hogy ma a zsidóknak sokkal nagyobb része látja az antiszemitizmust problémaként, mint akkor, és emellett minden interjúalany egyetértett abban, hogy az elmúlt öt évben növekedett az antiszemitizmus mértéke. Németország azon országok között található, amelyekben az utcán és más közterületeken történő, zsidóellenes megnyilvánulásokat nagyon nagy, vagy meglehetősen nagymértékű problémának tartják.
A német válaszadók többsége azt mondta, hogy rendszeresen hallják ezt az állítást: „Az izraeliek úgy viselkednek a palesztinokkal, mint a nácik”. Jelentős azoknak a száma is, akik politikai, vagy társasági eseményeken negatív megállapításokat hallottak a zsidókkal kapcsolatban. Németország továbbá azon országok között található, amelyekben a zsidók a leginkább találkoztak antiszemita incidensekkel, akár tanúkként, akár közvetve, családtagjaikon, vagy közeli barátaikon keresztül.
A németországi zsidók többsége azt mondja, hogy tart a jövőbeni verbális erőszaktól, illetve lehetséges egyéb bántalmazástól, valamint attól, hogy barátok, vagy közeli családtagok lesznek ilyesminek kitéve. Sok németországi zsidó kerül, vagy időnként kerül bizonyos helyeket, mert nem érzik ott magukat zsidókként biztonságban. Magyarországon, Belgiumban, Franciaországban és Németországban a válaszadók nagyobb, de kisebbségben levő csoportja utalt arra, hogy az elmúlt öt évben fontolgatták a kivándorlást, mivel otthon zsidókként nem érzik magukat biztonságban.
A berlini zsidó közösség antiszemitizmussal foglalkozó képviselője, Sigmount Königsberg elmondta, hogy az emigrálás kérdése egyre gyakrabban merül fel a zsidó közösség határozataiban. Hozzátette, hogy minden berlini utcasarok veszélyeket rejt a zsidók számára.
Vezetési és politikai szempontból Merkel 2015-ig jól irányította országát. Németország nagyobb gondok nélkül állta meg a helyét a 2008-as gazdasági világválságban. Kancellársága alatt erősödött Németország dominanciája az EU országai között. Sikerült elérnie, hogy jelöltjét, a korábbi luxemburgi miniszterelnököt, Jean-Claude Junckert válasszák az EU bizottság elnökének.
Örökségét azonban erőteljesen befolyásolhatja egyetlen, sorsdöntő határozata: az, hogy 2015 szeptemberében megnyitotta Németország határait a migránsok előtt. Azóta nagyjából másfél milliónyi migráns lépett be az országba. Nagyon sokan érkeztek muszlim országokból, elsősorban Afganisztánból, Irakból és Szíriából. Merkel rosszul ítélte meg mind azon problémák mértékét, melyeket ennyi nem-európai ember beözönlése magával hozott, mind pedig Németország lakosságának befogadási képességét.
A hivatalos adatok szerint napi három-négy antiszemita incidensre kerül sor Németországban. Ennél valószínűleg több van, mivel sok áldozat egyszerűen nem tesz bejelentést. A németországi zsidók egyre inkább érzékelik az őket veszélyeztető jelenségeket: az antiszemiták nagy arányát a muszlim bevándorlók és leszármazottaik körében, illetve az antiszemita szélsőjobb újjáéledését. Még ha nem is romlana tovább, a helyzet akkor is meglehetősen rossz, és valószínűtlennek tűnik, hogy javulna.
A Hans-Seidel Alapítvány a Bajorországban élő migránsok attitűdjeit vizsgálta. Azt találta, hogy a Szíriából, Irakból és Afganisztánból érkezők több mint fele úgy véli, hogy a „zsidóknak túl nagy a befolyása” a világban.
Günther Jikeli történész egy, a Németországban élő iraki és szíriai migránsokról szóló tanulmányát – melyet az Amerikai Zsidó Bizottság rendelt meg -, így összegezte a szervezet berlini igazgatója, Deidre Berger: „Azok a beszámolók, melyek arról szóltak, hogy a Németországba újonnan érkezők közül sokan antiszemita nézeteket vallanak, mindeddig többnyire anekdotikus jellegűek voltak. Ez az új, tudományos elemzés azonban megmutatja, hogy a probléma széles körben elterjedt a Szíriából és Irakból érkezett menekült-közösségekben. Az antiszemita hozzáállás, a sztereotípiák, valamint a konspirációs teóriák népszerűek, és ugyanígy nagyon sokan kategorikusan elutasítják Izrael Államot.”
Németország újonnan kinevezett antiszemitizmus-biztosa, Felix Klein azt mondta, nem csodálkozik azon, hogy nagyon sok németországi zsidó azt fontolgatja, hogy elhagyja-e az országot. Nyugtalanító kérdéshez vezet ez: ahogyan Kohl kancellár a bevándorlás által lehetővé tette a megnövekedett létszámú zsidó közösség felépítését, úgy vajon Merkel kancellár öröksége az lesz-e, hogy a kivándorlás által jelentős mértékben csökken a németországi zsidó közösség lélekszáma?
Forrás: FLATBUSH JEWISH JOURNAL
| Manfred Gerstenfeld ausztriai születésű izraeli író, számtalan zsidósággal, antiszemitizmussal, Izrael-ellenességgel foglalkozó könyv szerzője. Egy Haaretz-ben megjelent vélemény szerint ő „kétségkívül a legnagyobb tekintély az antiszemitizmus témájában napjainkban.” 2000 és 2012 között a Jerusalem Center for Public Affairs nevű intézet elnöki feladatait látta el. 2015-ben megkapta a Simon Wiesenthal Központ kitüntetését. |
A zsido.com véleményrovatában megjelenő cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.