ANEKDÓTA ÉS MAGYARÁZAT
„És elküldte őket Mózes Párán sivatagából… és elnevezte Mózes Hóseát, Nun fiát, Jehosuának” (4Mózes 13:16).
Jonatán a névváltoztatásra vonatkozó verset így fordítja és kommentálja: „Amikor Mózes látta (Hóseá) szerénységét, elnevezte őt Jehosuának”.
De mi köze van a szerénységnek a névváltoztatáshoz?
A szerény ember alaptulajdonsága – magyarázza Ávrahám Mordecháj, a guri rebbe -, hogy nem tart ki a véleménye mellett, azt hajlandó alávetni egy erősebb egyéniség véleményének, különösen, ha ez többségi vélemény is.
Ezért Mózes joggal tartott attól, hogy a szerény Josua kénytelen-kelletlen elfogadja majd azt a többségi véleményt, amit a törzsfőnök kémek is képviselnek, mondván, ki vagyok én, hogy ezeknek ellentmondjak? Ezért kellett Mózesnek érette imádkozni, hogy szerénysége ne késztesse őt arra, hogy csatlakozzék a többség – káros – véleményéhez.
Ami pedig a zsidóságot, a jiddiskájtet illeti – teszi még hozzá a guri rebb – nem mindig célszerű a szerénység, a beletörődés. Ha arra kerül a sor, bátran és öntudatosan képviselni kell a zsidó álláspontot, amihez persze Isten segítségére szükség van.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 35. szám – 2014. július 30.