ANEKDÓTA ÉS MAGYARÁZAT

 

Irgalom a halottnak…

Szakaszunkban közli a Tóra Mirjám halálát és rögtön hozzáteszi, hogy a nép vízhiányban szenvedett. A Midrás szerint ennek az volt az oka, hogy az a csodakút, ami Mirjám érdemében kísérte a népet vándorlásai során – most eltűnt.

Innen ered az a szokás, hogy ha egy házban valaki meghal, akkor a szomszédok kiöntik az edényekben tárolt vizet. Ezzel mintegy közlik a külső szemlélővel, hogy a házban tragikus esemény történt, és így nincs rá szükség, hogy ezt élőszóval mondják el.

Guri chászidok mesélik, hogy egyszer, amikor a rebbéjük Karlsbadban nyaralt, hozzálépett egy rabbi, és érdeklődött egy közismert lengyel zsidó hogylétéről, miután hallotta, hogy beteg. Ekkor az illető már nem volt az élők sorában, de a rebbe nem akart a kérdezőnek fájdalmat okozni, és ezért csak annyit mondott, hogy az illetőnek nagy irgalomra van szüksége.

Másnap a kérdező megtudta a szomorú igazságot, és amikor legközelebb találkozott a rebbével, csodálkozását fejezte ki, hogy a rebbe nem mondta meg neki az igazat.

Erre a rebbe azt válaszolta, hogy nem vezette félre, mivel a halottnak is szüksége van irgalomra, ahogy azt naponta háromszor mondjuk az imában: “Életre kelted a halottakat nagy irgalmadban”.

Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 37. szám – 2014. augusztus 18.