ANEKDÓTA ÉS MAGYARÁZAT


AZ IGAZI SZERÉNYSÉG

Áron és Mirjam, Mózes testvérei, pletykát terjesztenek Mózesről. Az Írás határozottan visszautasítja a Mózest ért vádat, és az Örökkévalót idézi, aki a legnagyobb dicsérettel illeti őt, ami embert érhet:

„És az ember, Mózes, pedig nagyon szerény volt, (szerényebb) mindenkinél a földkerekségen” (4Mózes 12:3.).

Mózes nem reagál a pletykákra, semmit nem tesz ellene. Olyannyira szerény volt, hogy fel sem vette, mit beszélnek róla. A chászid mondavilág ezt a fajta magatartást mértékegységnek tekintette.

Reb Snéor Zálmán, a ljadii cádik, meglátogatta egyik rabbi társát, aki történetesen a chaszidizmus ellenzőinek táborához tartozott.

A rabbi arra kérte vendégét, meséljen neki a lizsenszki rabbi Elimelechről, a Noám Elimelech című chászid könyv szerzőjéről. (A könyv egyébként éppen a pad alatt hevert, amit Snéor Zálmán is láthatott.)

– Ha röviden jellemezni kívánnám rabbi Elimelechet – adta meg a vendég a kért felvilágosítás – az olyan ember, aki akkor is hallgatna, nem szólna egy szót sem, ha nemcsak a könyvét, hanem őt magát is a pad alá tenné…

* * *

Reb Elimelechet gyakran keresték meg különféle kérésekkel, követeltek rajta gyermekáldást, megélhetést, jó egészséget, miegyebet.

– Ez azért van – magyarázta – mert én vétkeztem, miáltal a világ mérlegének serpenyőjét rossz irányba billentettem.

A zsidók meg jönnek és kiabálnak velem, adj ezt, meg azt, hiszen miattad vonták meg tőlünk mindezt, mindennek te vagy az oka, a te vétkeid miatt bűnhődünk, tehát neked is kell helyrehozni, amit elrontottál…

N. K.

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 34. szám – 2014. augusztus 13.