A Hegedűs a háztetőn-ben szereplő híres falu szolgál mintául annak a menekült tábornak, amely ukrajnai zsidók számára épül 6 millió dolláros költségvetésből. Nem mindenki tartja ezt a megoldást jó ötletnek.
Anatevka, Anatevka. Intimate, obstinate Anatevka – mindenki ismeri Anatevkát, a mesebeli falut a cári Oroszországból, ahol Tevje, a tejesember a gazdagságról ábrándozott, és amit az éppen aktuális, nagyon is valósághű pogrom miatt a zsidó közösségnek a történet végén el kellett hagynia.
A kijevi Moshe Azman rabbi, aki korábban a lubavicsi chábád mozgalomhoz tartozott, most éppen az ellenkezőjét készül megvalósítani: az orosz-ukrán háborúskodás miatt menekülő zsidók befogadására építi meg Anatevkát nem messze Kijevtől – a JTA tudósítása szerint.
Chaim Klimovitsky, a projekt vezetője azt állítja, hogy véletlen egybeesésről van szó, nem marketing célból, nem az adományozók megnyerése miatt választották ezt a nevet. – Gnativka-nak hivják a tábor területével szomszédos falut. Ami ukránul Anatevka – magyarázza. „Nem a képzeletbeli falut akartuk megépíteni. Egyszerűen nem hívhatjuk másképp.”
Bizonyára így van, bár a filmes asszociációkra nyilván hatással van az is, hogy a projekt honlapján olyan illusztrációval szemléltetik a közösség jövőbeli zsinagógáját, amelyen egy hegedűs sziluettje látható a háztetőn.
A házak fából készülnek, a honlap szövege szerint azért, hogy felidézzék azt a fajta második világháború előtti zsidó falut vagy shtetl-t, amilyenből Gnativka mellett is létezett egy. Másképp mondva: azt a díszletet, amit Tevje körül a musicalben láttunk.
Az épülő település leendő lakói jelenleg Kijevtől 120 mérföldre leltek átmeneti biztonságra, abban a nyári táborban, ami szintén Azman rabbi szervezetéhez, a Brodsky Synagogue-hoz tartozik. A költözés számukra önmagában nagy segítség lesz, mert a közeli fővárosban a több munkalehetőség mellett zsidó közösségi központ is található.
A kelet-ukrajnai harcok zsidók és nem zsidók ezreit kényszerítették az elmúlt év során arra, hogy elhagyják otthonaikat, ami a zsidó szervezeteket is egyre nagyobb kihívás elé állítja. A menekültek áradata miatt több szervezet, köztük a Chábád is átalakította a nyári táborokat, hogy szállást tudjon biztosítani azok számára, akiknek semmijük sem maradt. Egyelőre minden menekülő zsidó család kapott élelmet és menedéket ezeken a helyeken arra a néhány hétre, amíg eldöntötték, hogy milyen kiutat találnak maguknak, beleértve az izraeli bevándorlást is.
Anatevka tartós megoldást nyújt – mondja Klimovitsky. „76 lakást tervezünk építeni hosszú távú bérbeadással, amiért nem kell fizetni addig, amíg a bérlők nem találnak munkát. Utána is csak a rezsi költségeit kell megtéríteni.”
A jó szándékot senki sem vitatja, mégis többen megkérdőjelezik a kezdeményezés ésszerűségét. Szerintük például a faházak nem alkalmasak arra, hogy a kemény ukrán télben megfelelő lakhelyül szolgáljanak. Ezt állítja Yechiel Eckstein rabbi is, aki a legnagyobb zsidó segélyszervezetet vezeti Ukrajnában. Ő úgy látja, hogy Anatevka nem a valódi szükségletekre reagál. „Nem faházakra van szükség. Gyógyszerre és ételre van szükség a már létező projektekben, és nem új projektekre” – jelentette ki.
Hasonlóképpen vélekedik Pinchas Vishedsky, Donyeck elűzött főrabbija. Meggyőződése, hogy többet lehetne elérni azzal, ha faluépítés helyett a menekültek lakásbérlését támogatnák Kijevben, ahogyan azt az ő szervezete is tette Eckstein segítségével.
Ami biztos: az ukrajnai helyzet jelenleg egyáltalán nem kedvez a hosszú távú terveknek. Könnyen alakulhat úgy, hogy ebből a faluból is menekülni kell.
What do we leave? Nothing much. Only Anatevka.