Mindig is szerettem az állatokat – írja Kylie Ora Lobell. Gyerekkoromban volt tengeri malacom, hörcsögöm, halam és egy kutyám is. Ma a férjemmel, Danny-vel két kutyánk van, hét csirkénk és egy teknősünk.
Amikor belevágtam a Judaizmusba való betérésbe és elkezdtem tanulni arról, hogyan viszonyul a Tóra az állatokhoz, rögtön éreztem, hogy ez a helyes vallás számomra.
Mielőtt elkezdtem kóserül étkezni, sosem gondoltam arra, hogy hogyan tartották azt az állatot, amit elfogyasztok. Megtanultam, hogy a kóser vágás célja a legkevesebb fájdalmat okozni az állatnak. Ezek az állatok nem láthatták előtte a többi állat szenvedését, mert az kegyetlenségnek számít.
Az állatok leölésére vonatkozó szabályok annyira fontos szerepet töltenek be a Judaizmusban, hogy még a nem-zsidókra vonatkozó hét Noahita törvényben is helyet kaptak, amely szerint nem okozhatunk fájdalmat az állatoknak ok nélkül. Ugyan a nem zsidóknak nem kötelességük követni a kóserság szabályait, mégsem szakíthatnak le egy végtagot egy élő állatról. Ennek a parancsolatnak az egyik lényege, hogy megmutatja egy személy valódi jellemét. Azzal, ahogyan bánunk az élet hierarchiájában alattunk álló lényekkel, megmutatjuk, hogy tiszteletben tartjuk az Örökkévaló teremtményeit.
Van egy olyan törvény is a zsidóságban, ami szerint az állatokat előbb kell megetessük, mint magunkat. Ez megint olyasvalami, amire soha nem gondoltam volna, hogy fontos lehet a betérésem pillanatáig. Manapság minden reggel amikor felébredek, elhelyezem a kutyatápot a kis tálkákba, bedobom a takarmányt a csirkékhez és felvágok egy pár szelet uborkát a teknősömnek, még a saját reggelim elfogyasztása előtt.
„Előbb etetjük meg állatainkat, mint, hogy mi magunk ennénk.”
Amikor cedákát adok, amellett, hogy adományozok a zsinagógának és a segélyszervezeteknek, mindig gondolok az állatmenhelyekre is. Tudom, hogy ezek az állatok mennyire nélkülöznek és szeretnék legalább egy kicsivel hozzájárulni ahhoz, hogy jobb életük legyen.
Az állatokkal kapcsolatos tórai törvények azt sugallják, hogy az állatok intelligensek, talán még jobban, mint gondolnánk. Felismerik, ha valami rossz fog történni velük. Éreznek fájdalmat. Az emberek és az állatok ugyan nem egyenlők, de ez korántsem jelenti azt, hogy ne kellene együtt éreznünk velük.
„Az élőlények intelligensek.”
Soha nem realizáltam még annyira, mint most, hogy az állataim teljesen rám vannak utalva. A zsidó törvények követése megtanította számomra, hogy mennyire fontos gondoskodni azokról a dolgokról, amelyek nem képesek önmagukról gondoskodni.
Azt is megmutatta számomra a judaizmus, hogy az állatoknak is szüksége van egy kis szünetre, amikor megszűnnek az állataink lenni és segíteni minket, ugyanis sábátkor hagyjuk őket is pihenni.
Az állataim iránt gyakorolt kedvesség kiterjedt más élőlényekre is. Régebben nem gondolkodtam volna kétszer, mielőtt lecsaptam egy pókot. Ma már kissé bűntudatot érzek. Ezt úgy küszöbölöm ki, hogy csapdát állítok nekik és megpróbálom kivinni ahelyett, hogy bántanám őket. Még akkor is, ha a kertemben találkozom velük, igyekszem a lehetőségekhez mérten gondoskodni róluk.
Az Örökkévaló mindent céllal teremtett. Ami az állataimat illeti, igyekszem a legjobban gondjukat viselni, mert tudom, hogy ez az amit Isten akarna.
Isten egy olyan világot teremtett számunkra amiben minden megvan. Tudom, hogy azáltal, hogy felelősséggel vagyok iránta, a saját személyes missziómat is teljesítem.