Az első nagy talmudégetésre Párizsban került sor 1242. június 17-én, Chukát hetiszakasz szombatjának előestéjén. A pusztítást a hírhedt párizsi hitvita előzte meg 1240-ben, melynek során a hatóságok arra kényszerítették a kor vezető bölcseit, Jechiél ben Joszef rabbit Párizsból és Mose rabbit Coucy-ból (a híres Széfer Micvot Gádol című mű szerzőjét), hogy keresztény teológusokkal vitázzanak az igaz hit mibenlétéről.

A vita – melyről előre tudni lehetett, hogy nem végződhet a zsidók győzelmével és a keresztény hit kudarcával – ötlete Jechiél rabbi egykori tanítványától, az időközben kikeresztelkedett Nicolas Donintól eredt. Donin eretnek tanokat hirdetett, ezért 1229-ben a zsidó közösség kiátkozta. Ezt követően kikeresztelkedett, majd 1236-ben IX. Gergely pápához utazott, és egy 35 pontból álló vádiratot nyújtott be a Talmud tanai ellen. Az aposztata azt bizonygatta, hogy a Talmudban foglaltak sértik a kereszténység alapítóit, és gyűlöletet szítanak a nem zsidók ellen.

A párizsi hitvita egyik központi kérdése az volt, hogy vajon a Talmud megparancsolja-e a zsidóknak, hogy gyűlöljék a keresztényeket. A bírák nem fogadták el a rabbik cáfolatát, és elrendelték az összes fellelhető talmudkötet elégetését. A hatóságok Párizs-szerte húsz, más források szerint huszonnégy szekérnyi talmudkötetet gyűjtöttek össze és vittek a város főterére, ahol ünnepélyes keretek között elégették azokat. Egy szemtanú, a veronai Hilél ben Smuél rabbi közlése szerint 1200 talmudkötet és más zsidó könyv vált a lángok martalékává.

A hitvitát a Notre Dame székesegyház előtt tartották, és megtekintette a francia uralkodó, IX. Lajos is, aki a katolikus egyház vezetői között ülve követte a fejleményeket. Az ítélet következtében összesen 12 000, kézzel másolt zsidó könyvet vetettek máglyára, továbbá megkülönböztető ruhadarab viselésére kötelezték a zsidókat. Később, a nyolcadik keresztes háború során IX. Lajos kiűzte a királyi birtokokon élő zsidókat, majd jelentős váltságdíj fejében visszaengedte őket. 1269-ben megparancsolta, hogy a zsidók sárga csillagot viseljenek a ruhájukon. Halála után a királyt szentté avatta a katolikus egyház, és róla nevezték el a versailles-i székesegyházat.

A tragédia híre gyorsan elterjedt Európa zsidó közösségeiben. A rothenburgi Meir rabbi (1215-1293), a kor egyik legnagyobb tudósa és döntéshozója, aki Jechiél rabbi tanítványa volt, a szomorú párizsi eseményt beleszőtte a legnagyobb zsidó gyásznapra, a jeruzsálemi szentélyek pusztulását sirató tisá beávra írt gyászkölteményébe.

Íme egy részlet Meir rabbi siratójából:

A könnyeimből folyó eredt és elérte a Színáj-sivatagot, Mózes és Áron sírját.

Vajon van-e Tóra ahelyett a Tóra helyet, melytől megfosztottak minket?

Dölyfösen ülsz, hogy elítéld Isten gyermekeit igazságtalan vádaskodásaid során.

Még azt is megparancsoltad, hogy elégessék a tűz vallását és törvényeit [utalás a lángok között átadott Tórára].

Ezért boldog az, aki megfizet majd cselekedeteidért.”

zsido.com

 

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.

zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287