Nem titok, hogy az izraeli közvélemény túlnyomó többsége – az amerikai zsidósággal ellentétben – Donald Trump győzelmét remélte, aki elnöksége alatt számtalan tettével kifejezte ki elkötelezettségét Izraellel mellett. Trump távozása kétségtelenül komoly kihívások elé állítja Izraelt, ez azonban nem jelenti az Egyesült Államokkal való erős szövetség felbomlását.

Négy évvel ezelőtt is Trump volt az izraeliek favoritja, igaz akkor még nem tettei alapján ítélték meg őt. Támogatásával sokkal inkább az Obama-adminisztrációval szemben fejezték ki ellenérzéseiket.

Obama rendkívüli vehemenciával próbálta saját elképzeléseit ráerőltetni a zsidó államra, az Iránnal kötött megállapodásával pedig egzisztenciális veszélynek tette ki Izraelt és elősegítette a palesztin terrorszervezetek megerősödését. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor elnöksége végén nem vétózott meg egy olyan ENSZ-határozatot, mely gyakorlatilag illegálisnak minősítette a zsidók jelenlétét Jeruzsálemben.

Az Obamát váltó Donald Trump azonnal radikális változtatásokat eszközölt az Egyesült Államok közel-keleti politikájában. Elismerte Jeruzsálemet, a zsidó nép ősi fővárosát Izrael Állam fővárosának, áthelyezte országa nagykövetségét Tel-Avivból Jeruzsálembe, elismerte az izraeli szuverenitást a Golán-fennsíkon, jelentősen csökkentette a terrorizmust támogató Palesztin Hatóság számára juttatott összeget és hatályon kívül helyezte az Iránnal kötött szerződést, továbbá szigorú szankciókat vezetett be a perzsa állammal szemben.

Nem kevésbé fontos, hogy Trump egy teljesen új, a realitásokkal számoló izraeli-palesztin béketervvel állt elő, melyet Netánjáhu üdvözölt, Mahmud Abbasz azonban határozottan elutasított. Az elmúlt hónapokban pedig tanúja lehettünk annak, hogy Izrael békeszerződéseket kötött az arab világ fontos szereplőivel. Ezek mellett további több jelentős megállapodás lehetősége is felmerült, köztük a térség legfontosabb országával, Szaúd-Arábiával. Trump diplomáciai sikereinek egyik titka az volt, hogy Obamától és John Kerrytől eltérően nem adott vétójogot a palesztin vezetésnek, hanem őket megkerülve hozta tető alá a megállapodásokat.

Mindezek fényében nem meglepő Trump elsöprő népszerűsége a zsidó államban. Nem lenne helyes azonban, ha pánik lenne úrrá az izraeli közvéleményen, hiszen számos jel mutat arra, hogy Joe Biden – bár Obama alelnökeként szolgált – nem ellenséges Izraellel szemben és más úton halad, mint demokrata elődje.

Ezzel együtt feltételezhető, hogy a Külügyminisztérium és a Nemzetbiztonsági Tanács új munkatársai az Obama-kormány egykori szakembereiből kerülnek majd ki, és az is várható, hogy ismét napirendre kerül egy Iránnal kötendő megállapodás lehetősége is. A palesztinokkal kapcsolatban a leendő alelnök, Kamala Harris már bejelentette, hogy tárgyalásokba kíván kezdeni a Palesztin Hatósággal és megnöveli a nekik szánt segély mennyiségét.

Nem kizárható azonban, hogy – ahogy Biden külpolitikai tanácsadója, Anthony Blinken jelezte – az új kormány nem szünteti meg az Iránra kirótt büntetőintézkedéseket. Ha ez így lesz, akkor Izraelnek és az amerikai zsidó lobbicsoportoknak nem kell a 2015-ben egyszer már megvívott és elvesztett harcot újrakezdeni. Ehelyett arra összpontosíthatják tevékenységüket, hogy meggyőzzék Bident a Trump által elkezdett Irán-politika folytatásának szükségességéről, mellyel elejét vehetik annak, hogy a perzsa állam atomfegyverhez jusson.

Abban pedig csak bízhatnak az Izrael-barát amerikai zsidók és Netánjáhu, hogy Biden tanul Obama hibáiból és nem erőlteti az elhibázott és terrortámadások sorozatához vezető, engedékeny palesztin-politikát.

Biden hosszú évtizedek óta fontos szerepet játszik az amerikai külpolitikában, már Golda Meirrel is tárgyalt a hetvenes évek elején. Hozzáállásából kiderül, hogy úgy véli, ő jobban tudja az izraeli vezetésnél, hogy mi is áll  a zsidó állam érdekében. Akkor, a jom kipuri háború előtt nem sokkal, azt ajánlotta az izraeli miniszterelnöknek, hogy vonja vissza a katonáit az 1967-ben elfoglalt területekről, az erősebb fél gesztusaként.

Mindezzel együtt az is egyértelmű, hogy Barack Obamánál kedvezőbben áll Izraelhez, ami bizakodásra adhat okot. Az örömünnepet ülő palesztinok mindenesetre már bejelentették, hogy a Trump-éra idején meghozott összes, Izrael számára kedvező döntés visszavonását várják el az új elnöktől. Követelik az amerikai nagykövetség visszaköltöztetését Tel-Avivba, a bezárt washingtoni palesztin diplomáciai iroda megnyitását, a segély növelését, az ENSZ palesztin “menekülteket” támogató programjának finanszírozását és a béketárgyalások újrakezdését, a 2016-os állapotok alapján.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy ha esetleg Biden mégis az iráni alku visszaállítása és a palesztin követelések kielégítése mellett döntene, Izraelnek joga és lehetősége lesz nemet mondani. Netánjáhu többször bebizonyította az Obama-adminisztráció nyolc éves működése alatt, hogy a zsidó állam ellentmondhat Amerikának, ha saját biztonsága kerül veszélybe.

Arra is számítani lehet, hogy a Trump segítségével létrejött szövetség Izrael és az öböl-menti arab államok között csak erősebbé válik, amennyiben Biden kedvezményeket tesz Irán számára. Az Egyesült Arab Emirátusok és Bahrein (továbbá nem hivatalos formában Szaúd-Arábia) nem azért állt Izrael mellé, mert hirtelen a cionizmus lelkes támogatóivá vált volna, hanem a saját biztonságukat és stabilitásukat féltik a perzsa államtól. Ha Biden megismétli Obama hibáját, és Irán számára kedvező alkut köt, akkor ezek az országok jobban rá lesznek szorulva Izraelre, mint valaha.

Fontos körülmény továbbá, hogy ma, 2020-ban Izrael sokkal erősebb gazdaságilag és katonailag is, mint 2009-ben volt. Az amerikai segítség természetesen továbbra is fontos a zsidó állam számára, de ma már sokkal több mozgástere van Izraelnek, mint Obama idején volt. Az amerikai politikai életben továbbra is sokan kitartanak Izrael és a Trump által lefektetett béketerv mellett, mely reálisan áll a konfliktus megoldásához és hosszú távon elvezethet a helyzet rendezéséhez.

Joe Biden rendkívül nehéz helyzetben veszi át az Egyesült Államok kormányzását. Le kell győznie a koronajárványt, újra kell indítania a gazdaságot és felül kell kerekednie az amerikai társadalom végletes megosztottságán. Mindemellett kérdés, hogy mennyire élveznek majd prioritást a külpolitikai ügyek. Trump távozása kétségtelenül komoly kihívások elé állítja Izraelt, ez azonban nem jelenti az Egyesült Államokkal való erős szövetség felbomlását. Az izraeli politikának az aggodalmak helyett e fontos kapcsolat ápolására és fejlesztésére kell koncentrálni.

zsido.com

Forrás: Arutz7

Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 136. szám – 2020. november 1.