Az október óta, több mint nyolc hónapja folyó háborúnak több szlogenje is van. Jáchád nenáceách – együtt győzni fogunk. Éjn lánu erec ácheret – nincs még egy országunk. És talán a leggyakoribb: ám Jiszráel cháj – Izrael népe él!
Amikor 1945. április huszadikán a szövetségesek felszabadították a bergen-belseni koncentrációs tábor rabjait, elénekelték a Hátikvát, az izraeli himnuszt, Leslie Hardman, az angol hadsereg rabbija pedig így kiáltott fel: „Ám Jiszráel cháj! – Izrael népe él”.
Amikor Golda Meir Izrael Állam nagyköveteként 1948-ban ellátogatott a moszkvai nagy zsinagógába, az ötvenezer fős tömeg lelkesen üdvözölte: „Ám Jiszráel cháj! – Izrael népe él”.
A híres zenész-rabbit, Shlomo Carlebachot 1964-ben kérték fel egy, a Szovjetunióban élő zsidóságot biztató dal megírására. Ekkor született meg az Ám Jiszráel cháj című dal híres verziója.
2009-ben Binjámin Netánjáhu izraeli miniszterelnök ellátogatott a hírhedt Wannsee-i villába. Itt tervelték ki a nácik az európai zsidóság teljes kiirtását célzó „végső megoldást”. A miniszterelnök mindössze három szót írt a vendégkönyvbe: „Ám Jiszráel cháj!”
Ez a tömör, mindössze három szóból álló szlogen sok helyzetben kifejezőbb, mint egy egész beszéd. Megerősíti, hogy a zsidó nép kiirtására és megsemmisítésére irányuló próbálkozások ellenére és az Örökkévaló óvó kezének, valamint a zsidó nép kitartásának és ellenállásának köszönhetően itt vagyunk és makacsul túlélünk.
Az „ám Jiszráel cháj” nemcsak szlogen, hanem ima is, mellyel kifejezzük azt a vágyunkat, hogy egységben, biztonságban, harmóniában és békében élhessünk Izraelben és bárhol az egész világban.
עם ישראל חי!
Izrael népe él!
Forrás: aish
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.