A Báál Sém Tov, a haszidizmus alapítója (1698-1760) egy nyári napon a tanítványaival sétálgatott az erdő szélén húzódó, napsütötte szekérúton. A rebbe egyszer csak lehajolt és egy falevélre mutatott, mely éppen akkor hullott alá a fáról, majd így szólt:
„Látjátok, kedves tanítványaim. Minden, ami a világban történik, Isten akaratára történik. Még ez az egyszerű falevél is éppen most és éppen itt hullott le.”
A Báál Sém Tov megkérte az egyik tanítványát, hogy emelje fel a levelet és egy apró hernyó feküdt alatta, melyet a nyári nap
forrósága teljesen eltikkasztott, ám a lehulló falevél kellemes árnyékot biztosított neki és megvédte a nap sugaraitól. A Báál Sém Tov azt tanította, hogy a teremtett világ minden egyes apró pillanatát és legkisebb elemét is az Örökkévaló akarata irányítja és mindennek ideje és célja van a világon.
Vannak, akiket a természet szépsége és nagyszerűsége lelkesedésre, vagy akár érzelgősségre ösztönöz. Ez az érzés vagy lelkiállapot egy alapvető zsidó értékhez is kapcsolható, melyet így neveznek: jirá – félelem, áhítat vagy csodálattal vegyes félelem. Jirát sámájim – az ég félelme, másként istenfélelem. A tisztelettel vegyes félelemnek, illetve az áhítatnak ez az érzése hathatja át az embert, amikor a teremtett világ csodáit látva mélységes és mindent elborító tiszteletet érez Isten mindenütt jelen levő nagysága irányában.
Abraham Joshua Heschel Lengyelországban született amerikai rabbi (1907-1972) a következőképpen foglalta ezt össze:
„A jirá [áhítat, tisztelettel vegyes félelem] nemcsak egy érzelem, több annál: a megértés egyik módja. Maga az áhítat egy, önmagunknál jóval nagyobb jelentésbe való bepillantás. Az áhítat az egyik módja annak, hogy kapcsolatban legyünk minden valóság misztériumával… Az áhítat lehetővé teszi számunkra, hogy felfogjuk a világban az isteni sugallatokat és érzékeljük a végtelen jelentőség kezdetét a kis dolgokban és a végsőt az egyszerűben.”
Ez az a módszer, melynek segítségével a természetet és az egész világot zsidó szemüvegen keresztül észlelhetjük. Fel kell fognunk, hogy minden mindennel kapcsolatban áll, és a világban minden apró részlet elsöprően jelentőségteljes az egész szempontjából.
Technikai vívmányoktól függő, képernyőhöz kötött, rohanó világunkban talán nagyobb szükség van erre az értékre, mint valaha. Fontos, hogy adjunk magunknak időt és lehetőséget arra, hogy átérezzük a minket körülvevő világ nagyszerűségét és bámulatosságát, mivel az ebből eredő megértés vezeti el az embert ahhoz a felismeréshez, hogy a világ sokkal többet jelent saját egyéni igényeink puszta kielégítésénél, és hogy több kapcsolatra van szükségünk, mint amit elektronikus készülékeink biztosítanak. Érdemes az utcán, a parkban, a kert végében és az erdő közepén is odafigyelni a minket körülvevő isteni csodákra és átélni a teremtés mindenben tetten érhető tökéletességét, legapróbb részletekig való kidolgozottságát, a teremtett világ félelemmel vegyes áhítatra méltó csodálatosságát.
Írásunk a kveller cikkének felhasználásával készült.
Fotó: Oliver Hihn on Unsplash