A HVG február 28-án közölte Révész Sándor írását „Legyen Ön is antiszemita!” címmel, melyben a szerző hosszasan ecseteli abbéli nézetét, hogy az anticionizmus nem feltétlenül egyenlő az antiszemitizmussal. 

Állításának bizonyításaként sok zsidót és zsidó csoportot említ, mind a jelenből mind a múltból, akik anticionistának vallották önmagukat ugyanakkor aligha vádolhatók az antiszemitizmus fertőjével. A szerző megemlíti a háború előtti anticionista csoportokat, kezdve a cionizmus fogantatása körüli idők új mozgalmának ellenzőit, illetve a progresszív reform vallási mozgalom jeles képviselőit, akik közül sokan maguk is gázkamrákban végezték és a sort folytatja korunk híres/hírhedt anticionista csoportjaival, köztük a magyar gyökerekkel bíró szatmári hászid mozgalom (néhány, amúgy kisebbségben lévő) képviselőivel.

Révésznél az verte ki a biztosítékot, hogy nemrégiben a francia elnök maga, a liberális európai vezetők egyik utolsó mohikánja is beállt azon politikusok népes táborába, akik fel- és elismerték végre, hogy az anticionizmus bizony az antiszemitizmus álcája. Hiszen mégis csak hallatlan, hogy a felvilágosult, balliberális Macron is bevegye ezt a netanjahu-i maszlagot, amivel sikerült „megfertőznie” az összes nacionalista politikai erőt Amerikától Magyarországig.

A cikk írója bizonyára nem látja, hogy az antiszemitizmus bizony betegség. Mint a rák, ezer különböző fajtája van, ezer irányból támad, de a cél mindig ugyanaz.

A cikk írója bizonyára figyelmen kívül hagyja azt a történelmi tényt, hogy a korok és eszmék változásával az antiszemitizmus is új és új formát öltött (erről korábban írtam az Egység 84. számában Az antiszemitizmus evolúciója címmel). Az ókori és középkori vallási antiszemitizmust, melyben a zsidókat deicidiummal vádolták, a 19. és 20. századokban felváltotta egyfajta faji vagy, ha úgy tetszik, genetikai antiszemitizmus, mely, ha lehet, még veszélyesebb volt a koraiaknál, hiszen, míg a vallási alapú antiszemitizmus ellen van „orvosság” (a kikeresztelkedés), addig a faji antiszemitizmus ellen nincs gyógyír. A zsidó az zsidó.

Mivel a faji antiszemitizmus eredménye, a második világháború rémsége minden kicsit is kulturáltabb emberben negatív érzéseket kelt, vagy még inkább, ilyen nézeteket vallani nem píszí, ahogy a vicc mondja az „igény” az antiszemitizmusra nemigen hagyott alább, a betegség új formát öltött. Hiszen a zsidó azután se lett „normális” nép, hogy lett állama. Pedig milyen sokan hitték azt, hogy majd ha a zsidóknak saját államuk lesz, megszűnik a zsidógyűlölet is. Az izlandiaknak például van saját államuk, nem is utálja őket senki.

Mivel az antiszemitizmus iránti igény változatlanul megvan, a figyelmet jól el lehet terelni vele, mindössze arra van szükség, hogy ne a zsidót utáljuk, hanem a zsidó államot. Az pedig ugye nem antiszemitizmus, hiszen miért ne kritizálhatná valaki Izraelt, attól még nem lesz antiszemita. No igen, csak hát az Izrael-kritika nem egyenlő az anticionizmussal. Rengeteg meggyőződéses cionista van, aki kritizál­ja Izraelt ilyen vagy olyan, jogos vagy jogtalan okból. Az anticionista a zsidók saját államhoz va­ló jo­gát kérdőjele­zi meg. Az anticio­nis­ta a zsidók a Szentföldön, ezen a kicsiny, Közép-Magyarország méretű területen újra létrejött zsidó állam létezéshez való jogát vonják kétségbe.

Ez bizony antiszemitizmus a javából, és aki ezt nem látja, az vak, de legalábbis végletekig naiv. Aki a zsidó állam nemzetállami mivoltát tartja nem vállalhatónak, az bizonyára elfelejti azt, hogy amennyiben Izrael megszűnne zsidó nemzetállam lenni, rövid időn belül egyike lenne a világ országainak, és alig különbözne Ausztriától, Franciaországtól vagy éppen Magyarországtól, előbb-utóbb pedig inkább hasonlítana Szíriához, Jemenhez vagy még inkább Iránhoz.

Aki Izraelt kritizálja, ilyen vagy olyan okból, ahogy ezt teszi bármely más országgal, az még valóban nem antiszemita. Aki Izrael, mint zsidó állam létezésének jogát vonja kétségbe, az viszont antiszemita a javából.

A liberális értékrendbe ennek megfelelően a zsidók saját nemzetállamukhoz való joga kiválóan beilleszthető, a liberális eszme végletekig való eltolása, amely olyan logikai bukfenceket kíván, melynek eredményeképp a magát liberálisnak valló a végén fasiszta lesz, na az viszont annál kevésbé illik bele a liberalizmus magasztos gondolatvilágába.

Macron kivételesen jól tette, amit tett. Végre ő is nevén nevezte a problémát, mert, akárhogy is szépítjük, finomítjuk, az antiszemitizmus bűze minden anticionista megszólalás mögül átüt.

Megyeri András Jonatán írása

Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.

zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről.

A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját.

Az EMIH technikai száma: 1287