Az elmúlt héten komoly vita rázta meg Jeruzsálem Bét Jiszráél negyedét, ahol sok más mellett egy prominens rabbi verandáját is egy meglehetősen instabil állványzatra épített szukkával egészítették ki. A botrányokat kiváltó esetről Yair Hoffman rabbi írt egy háláchikus okfejtést, mely a VINnews oldalán is olvasható.
Mose Brandsdofer rabbinál egy „egyszerű” sábeszkor is több tucatnyian szoktak étkezni, így nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy kiderüljön, hány vendége lehet Szukkotkor. A rabbi nagy vendégség befogadására alkalmas szukkát építtetett az emeleti lakásához tartozó veranda kiegészítéseként, melyet egy nem éppen bizalomgerjesztő állványerdő támasztott alá. A megoldás sokak aggodalmát hozta magával, melyet aztán felkapott a média is, majd megjelent a rendőrség, majd a tiltakozók is előkerültek.
Bölcseink és rabbijaink arra tanítanak bennünket, hogy a világot a Tóra szemével vizsgáljuk. Életünk minden részletét, még a lármás vitákat is használjuk fel ahhoz, hogy Tórát tanuljunk, a visszás dolgokat is a háláchán keresztül dolgozzuk fel. „Ki hám chájénu…” nem csupán egy üres kifejezés, hanem valóban arra buzdít minket, hogy a Tóra szeretetéért éljünk. Ezt tette Yair Hoffman rabbi is, amikor zsidó jogi szempontból vette górcső alá a témát.
A Gemárában, a Szukká 26a-ban azt a magyarázatot találjuk, hogy az ember nem teljesíti a micvát, ha az ünnepi sátra veszélyes helyen áll.
A Jádin Mosében (11:84.) olvashatjuk, hogy Ráv Chájim Kanievskyt arról kérdezték, hogy lehet-e szukkát állítani egy veszélyes környéken, hivatkozva a „somer micvá lo jédá dávár rá”, vagyis aki micvát tart, nem ismer rosszat. Mire Ráv Kanievsky azt válaszolta, hogy
tilos ilyen helyre szukkát állítani, hiszen az esetleges rossz helyzet kialakulásától előre lehet tartani.
Ezek tudtában még mindig számos kérdés merülhet fel. A veszély fogalma objektív vagy szubjektív? Hogyan határozható meg a veszély? Vannak-e olyan objektív kritériumok, melyekből egy későbbi veszélyes helyzetre lehet következtetni? A szóban forgó szukkát veszélyesnek ítélni mennyire objektív?
A veszély meghatározásában Yair Hoffman rabbi Ráv Herschel Ausch-hoz, a New York-i Boro Park és Williamsburg egyik fő vallási döntéshozójához fordult. Ráv Ausch azt mondta, hogy
ha egy dologtól többen tartanak, vagy azt a konkrét esetben egy szakértő mérnök veszélyesnek ítél, akkor a szukka veszélyességét teljesen objektívnek tekinthető. Más szóval, még ha Brandsdofer rabbi nem is tartaná a kérdéses szukkáját veszélyesnek, azonban a legtöbb ember annak tartja, akkor nem teljesíti a szukkoti sátor micváját.
A Jevámot 72a Ráv Pápát idézi, miszerint a Tóra kötelez bennünket, hogy legyünk óvatosak az egészségünkkel és a biztonságunkkal kapcsolatban, de említ egy olyan helyzetet is, hogy „Megőrzi az együgyűeket az Örökkévaló” (Zsoltárok 116:6.). Ezt azonban Mose Feinstein (1895–1986) rabbi úgy értelmezte, hogy csak a társadalmilag elfogadható kockázatokat vállalhatjuk, egyébként tilos úgy cselekednünk, mellyel veszélybe sodornánk magunkat (Igrot Mose CM II. köt. 76.).
Kockázat pedig volt itt bőven. A kibővített veranda-szukka összeomlását számos ok eredményezhette volna. Így például, hogy az állványok összedőlnek a túlterhelés miatt, mely bekövetkezhetett volna plusz egy embertől vagy akár csak még egy széktől. A szukkában való mozgástól a tákolmány kilenghetett volna, ami a csavarok meglazulásához, majd katasztrófához vezetett volna. De természetesen alapozási problémák is szóba kerülhettek, na, meg az esetleges emberi mulasztások szintén.
Szakemberek nem bevonásából és állványzatokból a Szentföldtől-Floridáig, sajnos számos katasztófa fakadt az elmúlt évben a zsidó világban. Végül, Brandsdorfer rabbi a kialakult helyzet kezdelésére bevonta az izraeli rendőrség főrabbiját, Rami Berachyahut, illetve a jeruzsálemi kerületi rendőrfőnököt és még három embert, akik nyugodtan rendezték a kérdést.
A B’Chadrei Chareidim jelentése szerint a megállapodás értelmében a rendőrség levonult a helyszínről, az állványokra épített szukkákat pedig még a jom kipur előtti délután lebontották, hogy aztán a sátrakat azok helyére, az utcán építhessék újra biztonságos körülmények között.
