Az 1997-ben készült világhírű Titanic filmben látható egy rövid jelenet: egy idős házaspár egymást átölelve fekszik az ágyban, miközben a kabint lassan ellepi a víz. „Ahova te mész, oda megyek én is” – mondja az asszony. A jelenet nem légből kapott, hanem a gazdag zsidó házaspár, Isidor és Ida Straus valós történetén alapul. Isidor és Ida együtt haltak meg 1912. április 15-én a Titanic elsüllyedésekor.
Isidor Straus 1845-ben, Ida pedig – Rosalie Ida Blun néven – 1849-ben született Németországban. Családjukkal mindketten még gyerekként költöztek az Egyesült Államokba. Itt találtak egymásra és házasodtak össze 1871-ben. Hét gyermekük született, akik közül az egyik még csecsemőként meghalt. Utolsó, végzetes útjuk előtt néhány hónapot Németországban töltöttek. Erre már több alkalommal akadt példa, és általában német óceánjáróval utaztak vissza Amerikába. A gazdag házaspárt azonban vonzotta az óriási és minden luxussal felszerelt új hajó, ezért úgy döntöttek, hogy Németországból Angliába utaznak, és innen indulva szelik át az Atlanti-óceánt a süllyedésbiztosnak tartott Titanicon. Velük tartott Ida nem sokkal korábban felfogadott cselédje, Ellen Bird, valamint Isidor inasa, John Farthing.
Strausék igen vagyonosnak számítottak. Isidor, és fivére, Nathan 1888-tól fogva egyre nagyobb területet bérelt a híres Macy’s bevásárlóközpontból, végül 1896-ban megvették az egész komplexumot. Nathan, aki 1931-ben, 82 éves korában hunyt el, széles körben ismert jótékony adományozóként szerzett nevet magának. Isidor az amerikai kongresszus tagja is volt 1894-95-ben, New York 15. kongresszusi kerületét képviselte, rövid ideig pedig a képviselőházban is szerepet vállalt. Ezt követően elsősorban jótékonykodásra fordította az idejét, többféle szövetség és bizottság tagja, illetve elnöke volt. Legidősebb fia, Jesse 1872-ben született. Ő volt az, aki apja halála után a Macy’s társtulajdonosa lett Nathan Straus mellett.
A Straus házaspár barátainak visszaemlékezéseiből kitűnik, hogy Isidort és Idát különösen mély szeretet fűzte egymáshoz. Rendkívül fontosak voltak egymás számára, „sokszor látták őket kézen fogva, csókot váltva vagy összeölelkezve, ami az ő társadalmi osztályuk tagjai és a hozzájuk hasonlóan gazdag emberek köreiben hallatlan volt” – mondta egy korábbi interjújában egyik dédunokájuk, Paul Kurzman. A Titanic elsüllyedtének éjszakáján is együtt látták őket utoljára, kart karba öltve a fedélzeten, „a szeretet és az egymás iránti elkötelezettség legnagyszerűbb példájaként” – emlékezett vissza az egyik túlélő. Bár mindkettejüknek felajánlották, hogy szálljanak be egy mentőcsónakba, a férfi ezt visszautasította, mondván, hogy először a fiatalabbaknak és a nőknek kell beszállnia a csónakokba. Ida azonban hallani sem akart arról, hogy szeretett férjét egyedül hagyja a süllyedő hajón, így mégsem foglalta el a mentőcsónakban neki felajánlott helyet: „Nem hagyom itt a férjemet. Ahogy együtt éltünk, úgy halunk meg együtt”. Földig érő szőrmebundáját átadta szobalányának, Ellen Birdnek azzal, hogy neki többé már nem lesz szüksége rá: „Kérem, vegye ezt fel a mentőcsónakon, hogy melegen tartsa, amíg megmentik” – mondta. A lány a hétszáz túlélő között volt. A kabátot megőrizte, de a család nem fogadta el, amikor megpróbálta visszaadni nekik. Isidor inasa a hullámok közt lelte halálát. Holtteste nem került elő.
Isidor átölelte Idát. Aztán jött egy hatalmas hullám, és mindkettejüket a tengerbe sodorta. Ekkor látták őket élve utoljára. Isidor 67, Sara 63 éves volt. A férfi holttestére később egy halifaxi kutatócsapat tagjai bukkantak rá, az asszonyt sosem találták meg. Ezért a család egy tartályt megtöltött az Atlanti-óceánból vett vízzel, és azt helyezték el a sírboltba, Isidor mellé. Isidor testével együtt egy monogramos medalion is előkerült, melyben két fénykép lapult. Az erős zár miatt a képek csak kevéssé sérültek. A fotókon legidősebb fiuk, Jesse és legidősebb lányuk, Sara látható.
Végsőkig kitartó szeretetük annyira meghatotta az utókort, hogy több filmben is szerepelt történetük, könyvben is megjelent és jiddis nyelvű dalt is írtak róla. New Yorkban több emlékhelyet is szenteltek nekik, sőt Manhattanben egy park viseli a nevüket. A parkban kút áll, melynek felirata: „Csodásak és kellemesek voltak életükben, és nem szakadtak el egymástól halálukban.” A Macy’s főépületében az alkalmazottak által összegyűjtött pénzből állítottak nekik táblát: „Életük csodás volt, haláluk dicsőséges” – hirdeti a felirat.
A sors kegyetlen fintora, hogy egyik ükunokájuk, Wendy Rush a nemrégiben eltűnt, tragikus sorsú Titant elindító OceanGate vállalat kommunikációs igazgatója, illetve a vezérigazgató, Stockton Rush özvegye.
Stockton Rush volt a Titanic roncsához kirándulókat szállító Titan tengeralattjáró kapitánya, és utasaival együtt ő is az óceán mélyén lelte halálát 2023 júniusában.
Macy’s
Az eredetileg R.H. Macy & Co. nevet viselő Macy’s bevásárlóközpont-láncot 1848-ban alapította Rowland Hussey Macy
(1822–77). Tizenegy emeletes, egy teljes háztömböt elfoglaló főépülete a New York-i Herald téren áll. Sokáig ez volt Amerika legnagyobb üzletháza. Nathan és Isidor Straus 1888-ban társult be az üzletbe és 1896-ban vették át az egész vállalatot.
Ők költöztették
a főépületet jelenlegi helyére és nyitottak meg országszerte újabb és újabb üzleteket. A Macy’s ma több mint 700 üzlettel rendelkezik Amerika-szerte.
Megjelent: Egység Magazin 33. évfolyam 168. szám – 2023. július 24.