Ádár hónap 7. (zájin ádár): Mózes halálának és születésének napja

A zsidó nép legnagyobb prófétája, Mose rábénu, azaz Mózes mesterünk napra pontosan 120 évig élt. Temetkezési helye nem ismert, csupán annyit tudunk, hogy a Névó hegyén (a mai Jordánia területén, a Holt-tengerrel szemben) fejezte be életét.

És meghalt ott Mózes, Isten szolgája, Móáb országában, az Örökkévaló parancsára. Eltemette ott a völgyben, Móáb földjén, Bét-Peór átellenében, de nem tudja sírját senki, egész a mai napig. Mózes pedig százhúsz éves volt, mikor meghalt; nem homályosodott el a szeme és nem fogyott meg az ereje. Megsiratták Izrael fiai Mózest Móáb síkságain harminc napig, és beteltek Mózes siratásának, gyászolásának napjai. (M.V. 34:5-8)

A rabbik közt nincs teljes egyetértés abban a kérdésben, hogy szökőévben – amikor két ádár hónap van – melyik ádárban kell megtartani Mózes jórcájtját, azaz halálozási évfordulóját. Egy híres XVII. századi lengyelországi tóratudós, akit a könyve után a Mágen Ávráhám néven ismernek, azt írja, hogy az első ádárban kell megemlékezni Mose haláláról, és idéz egy midrást is, mely arról szól, hogy Mózes egy szökőév első ádár hónapjában távozott ebből a világból. Ez a legáltalánosabban elfogadott vélemény. Van azonban olyan vélemény is, mely szerint a második ádárban kell megtartani zájin ádárt. Mivel nincs egyértelmű megegyezés a rabbik között, ajánlatos mindkét ádár hónapban megemlékezni e napról.

Vannak, akik zájin ádár napján böjtölnek, és külön erre a napra írott imádságokat mondanak, mivel ahogy a böjt, az ima és a megtérés bűnbocsánatot hoz Izraelen népének, ugyanúgy történik ez a cádikok halálakor is. Vannak, akik azt mondják, hogy ha a bűnbocsánat elérésének két útja találkozik, akkor az teljes megbocsátást hoz a zsidó népnek. Sok helyütt szokás, hogy a chevrá kádisá (szent gyülekezet, temetkezési egylet) tagjai nap közben böjtölnek, és este éves bankettet tartanak. Az emberek általában örülnek, ha sok munkájuk van, ám a chevra kadisa tagjai érthető okokból másként vannak ezzel. Mose rábénu halálának napján azonban nem volt dolguk: Mózes sírjának helyét egyedül az Örökkkévaló ismeri, senki más nem volt jelen az ő halálakor.

Zájin ádár a fentieken kívül a halvacsoráiról híres. Sok közösségben szokás volt ezen a napon halvacsorát tartani. Ádár hónap csillagjegye a halak csillagkép, így kapcsolódik a halvacsora Mózes halálozási és születési évfordulójához. A midrás elmeséli, hogy amikor a purimi történet gonosz főminisztere, Hámán sorsot vetett, hogy melyik napot jelölje ki a zsidók elpusztítására, örömmel látta, hogy ádárra esett a választás. Jókedvének oka az volt, hogy azt látta, a zsidó naptárban minden hónapban vannak olyan pozitív napok, melyek a zsidók segítségére lehetnek. Ádár hónapról azonban csak annyit tudott, hogy akkor halt meg Mózes mesterünk, úgy érezte hát, hogy ez kellőképpen negatív energiákkal bíró időszak gonosz tervének végrehajtásához. Nem gondolt viszont arra, hogy zájin ádár nem csak a halálozási, de a születési évfordulója is Mosénak. Hámán azt gondolta, hogy úgy fogja lenyelni, vagyis megsemmisíteni a zsidó népet, ahogyan a hal nyeli le a vizet. Nem vette észre, hogy létezik egy nagyobb hal is, amelyik őt is lenyelheti, és végül saját gonoszságának áldozatává vált, a zsidók pedig megmenekültek.

A Talmud szerint ádár hónap beköszöntével megsokasodnak az ember örömei. A Talmud bölcsei úgy vélik, hogy az ádár hónapot jellemző halak csillagkép pozitív jelentéstartalommal bír a zsidók számára, míg áv hó negatívval: Ezért kell elkerülnie egy zsidónak a nem-zsidókkal való pereskedést áv hónapban, mert annak a mázálja rossz; és inkább tolja el ádár hónapra, amikor a mázál jó – mondta ráv Pápá.

A múlt és a jelen összekötésének jegyében az Ismeretlen Katona emléknapját Izrael Állam zájin ádárra tette, ezen a napon az izraeli Haderő képviselői a Herzl-hegyen található katonai temetőben tartanak megemlékezést a még el nem temetett katonákról.

zsido.com