Ádár hónapja arra hív, hogy tudatosan válasszuk az örömöt, nem a gondok hiányában, hanem azok közepette is.
Ádár beköszöntével a hagyomány szerint megsokszorozzuk az örömöt. De vajon hogyan lehetséges ez egy olyan világban, ahol olykor könnyebb az aggodalmat választani? Yanki Tauber négy gondolata segít új nézőpontból tekinteni az örömre: mint erőforrásra, mint önmagában vett értékre, mint az idő ajándékára, és mint létezésünk legmélyebb alapjára.
4 ok örülni ádár hónapban
Ezen a héten beköszöntött ádár hónap, és mint tudjuk: ha eljött ádár, gyarapszik az öröm. De minek örüljünk? Amikor sokszor úgy tűnik, aggódni- vagy szomorkodnivalónk annyival könnyebben akad… Yanki Tauber, a Chabad.org egyik szerzője négy indokot gyűjtött össze az örömre. Lássuk, mik ezek!
Először is azért örüljünk, mert könnyebben felülkerekedünk így a problémákon. Ahogy a haszid klasszikus mű, a Tánjá fogalmaz: „Ahogyan két birkózó esetében, akik mindketten a másikat próbálják földre vinni: ha egyikük lomha és erőtlen, könnyen legyőzik és leterítik, még akkor is, ha erősebb a társánál. Ugyanígy az ember a rossz ösztöne elleni küzdelemben is csak akkor győzhet, ha az örömből fakadó buzgósággal és olyan szívvel harcol, amely mentes minden aggodalomtól és szomorúságtól.”
Örülni mindenféle ok nélkül jó dolog
Másodszor is, az öröm mindenféle ok nélkül, önmagában jó! Az öröm nem csak eszköz, hanem egy jó cél, amit könnyen elérhetünk, ha mindarra a jóra összpontosítunk, amink van, és aminek részesei vagyunk, és arra, hogy ezek mennyivel valóságosabbak és maradandóbbak, mint a kevésbé jó dolgok. Még ha épp a kevésbé jók is vannak előtérben, a főszerep a jó dolgoké!
Harmadszor azért örüljünk, mert ez az öröm ideje. Az öröm néha tudatos erőfeszítést igényel, de van, amikor az öröm szinte benne van a levegőben, csak meg kell nyílnod előtte, hogy beengedd. Ádár pont ilyen időszak. Nem kell semmit tenned, hogy átéld, csak ne zárkózz el előle.
Ez a létezésünk alapja!
És végül azért örüljünk, mert az öröm a létezésünk alapja. A haszid mesterek tanítják, hogy a lelkünk szó szerint Isten része. Így az öröm végső soron nem egy készség, amit el kell sajátítanunk és nem is egy elérendő cél, sőt, még csak nem is egy állapot. Az öröm az, ami vagyunk az Örökkévalóval való kapcsolatunkból fakadóan, hiszen, ahogy a Krónikákban olvassuk: „erő és öröm van az Ő helyén” Miért rejtőznénk el az elől, akik, amik valójában vagyunk?
Remélem, sikerült meggyőzni Önt is, kedves Olvasó, hogy keresse, élje át és gyarapítsa az örömöt a mindennapjaiban! Örömteli ádár hónapot kívánunk!
A borítókép illusztráció. Fotó: OLI SCARFF / AFP.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.