Ábrahám felfedezi az égitesteket

Réges-régen történt. Az ősi Úr-Kászdim városának egyik kis vályogházikójában nagy volt az öröm: új élet érkezett, egy gyönyörű kisfiú született. Az apa, Terách büszke volt a gyermekre, óvta, féltette még a széltől is. Amikor Ávrám – így hívták a kicsit – három éves lett, sétára indult otthona körül. Körülnézett a világban, és mit látott? Fákat, virágokat, állatokat. Napsütést, később, este a csillagokat.

Ávrám rácsodálkozott a sok csodára, melyet látott, és hangosan kérdezte: „Ki teremtette ezt a csodálatos világot?” Az emberek, akik az utcán jártak (és igazán sokan jártak arra, hiszen Terách bálványboltja messze földön híres volt), így szóltak: „Hát nem tudod, te gyermek? A bálványszobor teremtett a világot és benne ezt a sok csodát.”

„Az lehetetlen” – így a kisfiú –, „a szobrok apám bálványboltjában se járni, se beszélni nem tudnak. Hogyan teremthették volna a világot? Talán a forró és hatalmas Nap teremtette a világot? Olyan magasról tekint le ránk, biztosan mindent jól lát” – gondolta. Ám lassan beesteledett, a Nap egyre lejjebb vándorolt, végül eltűnt a látóhatáron. Azt mondta magában Ávrám: „Ha ez így van, hiába lát onnan magasról mindent a Nap, mégsem lehet a világ ura.”

A csillogó Nap nyomában feljött az ezüstös fényű Hold, és vele együtt milliónyi csillag. Ávrám azt mondta erre: „Íme, a Hold, mely letaszította a trónjáról a Napot. Lám, mennyi szolgálója van, tele van velük az égbolt. Biztosan a Hold a Világ Ura.” Ávrám boldog volt, hogy végre megtalálta a magyarázatot, ám mi történt? A Hold bejárta égi útját, lassan világosodni kezdett, és az égen újra feltűnt – a Nap! A Nap, amit a Hold nem sokkal később már legyőzött, most ő került ki győztesként.

Azt mondta Ávrám: „Ha ez így van, akkor se a Nap, se a Hold nem lehet a Világ Ura. Biztos vagyok benne, hogy van egy még hatalmasabb úr a világon, egy Örökkévaló, soha el nem tűnő, soha meg nem szűnő Isten, aki teremtette és irányítja a világot.” Így tanulta meg Ávrám – akiből később, felnőtt korában Ávráhám lett –, hogy a világot Isten teremtette és Ő irányítja az idők végéig.

Az elégedetlen Hold

Amikor az Örökkévaló megteremtette a világot, a negyedik napon megteremtette az égitesteket: a Napot és a Holdat. Egyformának teremtette őket az Isten, egyforma nagynak, egyforma hatalmasnak. Ám a Hold elégedetlen volt. Azt mondta Istennek: Világ Ura, nem való, hogy két király uralkodjon ugyanabban a királyságban! Vagyis nem akart osztozkodni a Nappal, egyedül magának akarta az uralmat! Azt mondta erre a világ Teremtője: „Igazad van. Éppen ezért kisebbé teszlek, fényedet pedig gyengébbé, a Napot pedig meghagyom hatalmasnak és fényesnek.” Nagyon elszomorodott a Hold, hogy kapzsiságáért végül megbűnhődött. Annyira szomorú volt, hogy Isten megszánta, és számtalan csillagot adott neki ajándékba, hogy éjszakáról éjszakára kísérjék örökké tartó égi útján.