A Tóra és a Talmud útmutatása a zsidó élet kezdetéről és az anya védelméről. Szakértői tanácsok rabbiktól és orvosoktól.
Ez a rövid írás kizárólag oktatási célú áttekintés. A zsidó jog minden esetet az adott körülmények szerint vizsgál. Minden konkrét esetben létfontosságú, hogy képzett rabbik és orvosi szakemberek adjanak tanácsot.
Az abortusz kérdése talán az egyik legérzékenyebb és legtöbbet vitatott téma a politikai és társadalmi diskurzusban. Mint sok esetben, a zsidóság álláspontja itt is árnyalt, és nem illeszthető automatikusan a vita egyik vagy másik oldalához. Az alábbiakban a zsidó jog szemszögéből mutatjuk be az abortuszhoz kapcsolódó alapvető irányelveket, a Tórában és a Szóbeli Tanban található főbb források alapján.
Abortusz a Tórában
Az első utalás az abortuszra a Teremtés könyvében található, amikor Noé és leszármazottai számára tilos az emberölés:
„Aki ember vérét ontja, annak vére ontassék, mert Isten képmására teremtette az embert.”
A Talmud bölcsei megjegyzik, hogy az „aki ember vérét ontja” kifejezés pontosabb fordítása: „aki ember vérét emberben ontja”. Ebből Ismael rabbi arra következtet, hogy normál körülmények között a magzat megölése halálbüntetéssel sújtható bűn, azaz a Noé-törvények leszármazottai, vagyis az emberiség számára tilos.
Első olvasatra úgy tűnhet, mintha az abortusz gyilkosságnak minősülne. Azonban a dolgok ennél bonyolultabbak. A Kivonulás könyvében olvashatjuk:
„Ha valaki összetűzésbe kerül és megüti a várandós asszonyt, és az elvetél, de nincs haláleset, akkor biztosan fizet a férjnek a bírák utasítása szerint.”
A zsidó jog szerint „csak” tulajdon
Mivel a Tóra csak pénzbeli kártérítést ír elő, de nem halálbüntetést, úgy tűnik, a magzat tulajdonnak számít, nem pedig teljes jogú emberi életnek.
Normál körülmények közott tilos az abortusz
Különböző magyarázatok léteznek ezek összehangolására, de mindenki egyetért abban, hogy normál körülmények között az abortusz tilos.
És akkor mikor engedélyezett?
Milyen körülmények között engedélyezett az abortusz? Például, ha a terhes nő élete veszélyben van, és a terhesség megszakítása szükséges: „az anya élete előnyt élvez a magzatéval szemben.” A Misna bölcsei hozzáteszik: „Ha azonban a magzat többsége már kijött, nem nyúlhatunk hozzá, mert nem tolhatunk fél életet másik helyébe.”
Miért lehet a magzat életét feláldozni az anya megmentése érdekében? A Rámbám szerint a magzat rodef, azaz olyan, aki életveszélyt jelent másra, és így az életét el lehet venni az áldozat védelme érdekében. Abortusz tehát megengedett, akár műtéti úton, akár gyógyszerrel, mivel a magzat aktív veszélyt jelent az anya életére.
Miért az anya életét védjük, és nem fordítva? Úgy tűnik, hogy a magzat, bár élőlény, még nem rendelkezik az anyával egyenlő személyi státusszal. Csak amikor a feje elkezd kijönni a szülőcsatornán, válik a két élet egyenrangúvá.
Milyen mértékben jelent veszélyt a magzat az anyára?
Mi a helyzet, ha az anya pszichés vagy érzelmi szenvedést él át? Mivel ez nagyon érzékeny és árnyalt terület, minden esetben képzett rabbi és orvosi szakember bevonása szükséges.
A veszély felmérése mellett a rabbi figyelembe veszi a terhesség időtartamát is. Bár az abortusz általában tilos, még a magzat életképessége előtt is (a „mag elpazarolása” komoly transzgressziónak számít), a terhesség különböző szakaszaiban jelentős viták vannak a tilalom pontos jellegéről.
Például egyesek különbséget tesznek az első 72 órában történő abortusz (amikor még a fogantatás megelőzéseként tekinthető), az első 40 napban (mielőtt a végtagok és szervek kialakulnak), az első három hónapban és a hét hónapig tartó időszakban, amikor a magzat életképes.
Rágalmazás esetén sokan engedélyezhetik a fogantatás megelőzését 72 órán belül gyógyszerrel (esetleg 40 napig bizonyos körülmények között).
A magzat a zsidóságban
Tudjuk, hogy a magzat nem számít „annyira élőnek”, mint a született ember. Ugyanakkor nem is csupán húsdarab lélek nélkül. A Talmud bölcsei szerint:
„A magzat feje fölött lámpát gyújtanak, és vele lát mindent a világban… Nincs olyan nap, amikor az ember nagyobb boldogságot élne át, mint az anya méhében… ott a gyermek megtanulja az egész Tórát… de amint kibújik, egy angyal megüti a száját, és elfelejti az egészet.”
Ez a tanítás azt mutatja, hogy a magzat már valamilyen kapcsolatban áll a lelkével.
A zsidó álláspont az abortuszról, röviden
Normál körülmények között tilos az abortusz, és az eset bizonyos szakaszaiban gyilkosságnak tekinthető.
Amíg a magzat a méhben van, nem rendelkezik az anyával egyenlő személyi státusszal, ezért az ő élete feláldozható az anya életének megmentésére.
Bármely esetben, amikor abortusz szükséges lehet, elengedhetetlen, hogy a lehető leghamarabb konzultáljunk háláchikusan és orvosilag képzett szakemberekkel.
Ha tanácsra, segítségre van szüksége, vagy valamelyik rabbinkkal venné fel a kapcsolatot, keressen minket bizalommal!
Forrás: chabad.org
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.