Az angliai Plymouth zsinagógája 1762 óta működik, ez a legrégebben használt és mai is aktív askenáz zsinagóga az angolszász világban. 2007-ben a helyi újságban megjelent egy hirdetés, amelyben részmunkaidős gondnokot kerestek. Nagyon kevés részletet tartalmazott a hirdetés, mégis felkeltette egy helyi férfi, bizonyos Jerry Sibley figyelmét, aki veterán katona. Jelentkezett, és csak később tudta meg, hogy milyen különleges helyről kell gondoskodnia – írja beszámolójában a thejc.com.
Megkapta az állást, és bár ő maga nem zsidó, egyre jobban elkezdte foglalkoztatni a környék története.
A második világháború után a zsidó közösség létszáma drasztikusan csökkent, főként a város haditengerészeti bázisának bezárása és a hozzá kapcsolódó munkahelyek megszűnése miatt. Emellett városrendezési szempontok miatt sok házat lebontottak, így már nem volt könnyű a zsinagógától sétatávolságra lakni. A kisebb közösség már nem engedhette meg magának, hogy eltartson egy saját rabbit. Ennek következtében a zsinagóga a bezárás küszöbére került, annak ellenére, hogy műemlékvédelmi védettség alatt állt. A dolgok jobbra fordultak, amikor az Egyesült Királyság különböző részeiből érkező emberek kezdték felfedezni Plymouth szépségeit és letelepedtek a városban. Új tagok csatlakoztak a zsidó közösséghez, az épületet pedig gondozni kellett.
Egy nap, miután Jerry Sibley már egy ideje dolgozott, kapott egy üzenetet egy helyi lakostól, aki arra panaszkodott, hogy a zsidó temetőben burjánzó fák veszélyeztetik a telefonkábelt. Jerry elment megnézni, de nem látott a közelben sem házakat, sem problémás fákat. A bejelentő az üzenetrögzítőn nem hagyta meg sem a nevét, sem az elérhetőségét. A gondnok tudta, hogy a jelenlegi temető 1850-ből származik. Azon tűnődött, vajon lehet-e a közelben egy régebbi?
Némi internetes keresés és terepszemle után, felfedezte a növényekkel benőtt másik temetőt is, sőt, a lezárt kapu kulcsára is rábukkant. „Csodálatos pillanat volt” – mondta Jerry, majd hozzátette: „Az egész úgy nézett ki, mint egy vadon, és mivel a bejárat előtti dombot megmagasították, gyakorlatilag a lombkoronák szintjén léptem be”.
Önkéntesek segítettek levágni az aljnövényzetet, majd végül feltárták a sírköveket, ezáltal kiderült, hogy a legkorábbi temetkezések 1744-ben voltak itt. Ma már Nagy-Britannia, Londonon kívüli legrégebbi zsidó temetőjeként tartják számon, és úgynevezett II. fokozatú műemléki védettséget élvez.
A XVIII. század elején főként Amszterdamból érkeztek zsidók Plymouthba, akik a várost átmeneti állomásként használták az Amerikába való kivándorlás előtt.
Amikor meglátták a haditengerészeti dokkokat és az igényt az aranyművesekre, szabókra és más mesterekre, sokan úgy döntöttek, hogy mégis maradnak, így alakult ki a közösség.
Jerry kutatást végzett a Lamhay Hillen eltemetett emberek életéről, ami érdekes betekintést nyújtott a korabeli zsidó életbe és az általános társadalmi viszonyokba. Két segítőjével közösen további kutatásokat végeztek a zsinagóga archívumából származó könyvek és dokumentumok, valamint régi újságok segítségével. Ezután családokkal vették fel a kapcsolatot, akik többet szerettek volna megtudni őseikről. Az eredmény egy informatív temető-túra lett. A látogatók előre egyeztetett napokon körbesétálhatják a temetőt egy fülhallgatóval és részesei lehetnek a múltnak, az egykor itt élt emberek történeteinek, sorsainak. A túra hanganyaga kiemelkedő sikert aratott, a BBC Spotlight és a Radio Devon is bemutatta. 400 ember jelent meg az első meghirdetett napi sétán. Mindenkit lenyűgözött, különösen azokat a nem zsidó embereket, akik egész életükben Plymouthban éltek. Az egyik résztvevő azt mondta: „El sem hiszem, hogy 62 éve élek itt, és csak most fedeztem fel ezt a helyet”. Mindezeken felbuzdulva a jelenleg működő temetőre is megcsinálták a hangos összeállítást.
A két temető megtekintése része a zsinagóga bemutatásának. Az egyszerű épületben egy gyönyörű barokk Tóra-tartó szekrény
található, amelyet Hollandiában készítettek és a helyszínen állítottak össze újra, míg a tengerészeti hatást tükröző, hajót formázó bimát, helyi hajóépítők készítették el.
Az a tény, hogy az épület egyáltalán áll, egyfajta csoda, hiszen a második világháború alatt Plymouth volt az Egyesült Királyság legtöbbet bombázott városa.
Nagyon kevés épület maradt meg – emlékeztetnek a cikkben. Az iskolai csoportok és a turisták ma már rendszeresen részt vesznek a Jerry Sibley által vezetett tárlatvezetéseken, akit mindenki a zsinagóga gondnokaként ismer.